Február hónapban különlegességgel készülünk, ugyanis az összes cikkünk a szerelem, a párkapcsolat, a randizás és a szex témakörére épül, de nem ám csak úgy, valentin napi divatból, hanem a mélyére ásunk ezeknek az összetett, nehéz, akár félreértésekkel teli témáknak. Izgalmas lesz, tartsd velünk!
Februárban sok minden „szerelembe” borul. Üzletek, termékek, kollekciók sora használja a rózsaszín és piros megannyi árnyalatát, a szívecskéket és más erre utaló grafikákat. Van, aki örül ennek és ünnepli teljes odaadással, másnak sok és csak a fogyasztói társadalom újabb átverését látja az egészben. Az igazság valószínűleg félúton van – vagy legalábbis nagyon is személyfüggő ennek megítélése. Azt azonban kár lenne tagadni, hogy a kapcsolatokat és a szerelmet mekkora figyelem övezi, talán azért, mert valami olyan univerzális, mindenki (legalábbis a legtöbbünk) által vágyott dologról van szó, ami megkerülhetetlen életünk során. De mi ebben a nagy varázslat?
Pusztán annyi, hogy emberekként arra lettünk teremtve, hogy kapcsolódjunk, hogy társas lényekként kötelékeket hozzunk létre, páros vagy akár kisebb, nagyobb közösségi hálókat, amelyekben biztonságban és igazán jól érezhessük magunkat. Kétségtelen, hogy meg kell tanulnunk egyedül is boldogulni, fenntartani magunkat, gondoskodni a szükségleteinkről és nem mástól várni a boldogságot. De ez nem egyenlő azzal, hogy falakat kell húznunk magunk köré. Párkapcsolatra vágyni nem gyengeség. Nem jelenti azt, hogy egyedül kudarcot vallottam. Hogy ha erős lennék, nem vágynék egy másik emberre, egy társra. Azt sem, hogy fel kell adnom a személyiségemet vagy éppen a karrierálmaimat.
A párkapcsolat azt jelenti, hogy valakivel vált vállvetve, összekapaszkodva megyek előre, a közös utunkon, és megélünk minden jót – és rosszat is – ami szembe jön.
Kötnünk kell-e kompromisszumokat? Lesz-e olyan, hogy nehézséggel találjuk szembe magunkat? Hogy elbizonytalanodunk vagy megkérdőjelezzük a saját döntéseinket? Persze, biztosan. Hogy megéri-e? Na, erre mindenki maga felel. Őszintén, a saját értékei és vágyai mentén. Sokan ennek – és a családnak – rendelnek alá mindent. Mások csak akkor szánnak időt a randizásra, ha a munka mellett belefér az idejükbe. És ez mennyire jól van így.
Hány és hány érdekes személyiség, karakter és élettörténet szaladgál körülöttünk nap, mint nap. Annyi mindent tanulhatnánk egymástól, ha újra nyitnánk egymás felé, ha a modern, zárkózott világunk falaira újra elkezdenénk ablakokat vésni. Nem kevés olyan esemény történt a világban, ami arra késztette az embereket, hogy bezárkózzanak – főleg lelkileg. A napokban hallottam, amint egy huszonéves nő azt mondta, ő már nem bízik a kapcsolatokban. Ennél szomorúbb dolgot el sem tudok képzelni. Hiszen mi lenne szebb a kapcsolatoknál? Legyen az bármilyen. Annyi féle lehet, csupa színnel és érzelemmel megtöltve: testvéri, haveri, igazi baráti, ismerősi, szerelmi, csak szex féle… Aztán ott van az időtartam, hogy ez a bizonyos kapcsolat meddig szól: egy életre? Születéstől fogva? Hosszú évekre, évtizedekre? Csak hónapokra, hetekre? Netán órákra, percekre?
Figyelj, provokálni foglak: te számíthatsz magadra?
Honnan is tudhatnánk, kivel mennyi időnk és dolgunk van. Abban hiszek, hogy egy kapcsolat milyensége és jelentősége nem egyenesen arányos az idővel, amíg az életünkben van. Hiszen történhetnek csodák pillanatok alatt is. Kaphatok egy mondatot, egy érintést valakitől, akit aztán soha többé nem látok. Fejlődhetünk, haladhatunk valakivel együtt, párhuzamosan hónapokig, aztán lehet, nem tudjuk tartani egymással a lépést.
Vágyjuk a kapcsolatokat. A kötődést. Minden sejtünkkel az intimitás és a gyengédség felé vágyunk. Kódolva van bennünk. Éhezzük az érintést, a biztonságos közeget, ahol felengedhetünk és elengedhetjük az álarcokat, amelyekkel védjük magunkat. Arra vágyunk, hogy valaki ölelésébe beledőlhessünk. Hogy valakire számíthassunk, történjék bármi. Hogy ez a valaki mindig megvédjen, megvigasztaljon, ha kell, dicsérjen és ünnepeljen a sikereidnél, hogy odaforduló figyelmével megértsen és töltsön. Tudod, ki ez az ember? Figyelj, mert furcsát fogok mondani.
Te magad.
Te vagy az az ember, aki mindig ott leszel magadnak, akire mindig számíthatsz, aki megingathatatlanul kiáll majd érted. Hiszek benne, hogy amint ezt megértjük, integráljuk és elkezdünk e mentén élni, megváltozik az, ahogy a kapcsolatokra vágyunk. Nem azt fogjuk várni, hogy az életünk megoldódik a szerelemtől és a párkapcsolattól. Nem fogjuk azt érezni, hogy kevesek vagyunk egyedül. Megannyi színt hozhatnak az életünkbe a párkapcsolatok, persze, kalandokat és élményeket, de kalandok és élmények kapcsolat nélkül is várnak ránk.
Hogy megy az ismerkedés? – Kérdezz kettőt és könnyebbet!
És nagyon nehéz ma ismerkedni, olyan emberekkel kapcsolódni, akik hasonlóan gondolkodnak, közös értékrenden osztozunk és hasonló irányba haladunk – a kémiáról, humorról és az intellektusról nem is beszélve. Tudom, hogy aki ebben a borzasztónak érződő bizakodás-randizás-csalódás Bermuda-háromszögben vergődik, nem vigasztaló az, hogy kapcsolat nélkül is lehet boldog, teljes életük. Nem is szeretnék senkit meggyőzni. De amellett kitartok, hogy ha megtanulod értékelni a saját társaságod, megtapasztalod, milyen, ha mindig, minden lehetetlen körülmény között is támaszkodhatsz magadra, mert megoldod és megtartod magad, az valami hihetetlen élmény. Ez kicsit olyan, mint amikor nem hiszed el magadról, hogy értékes vagy: bárki mondhatja neked, nem fogja megtölteni a lelkedben tátongó lyukat. Csak akkor fogod tudni őszintén befogadni, ha te magadnak feltöltöd azt a lyukat, és gondját viseled az ott gyökerező, ma már szirmokat bontó virágokat.
Mindehhez kellő önismeret, sok-sok idő, energia és terápia szükséges. Tudatosság, hogy igenis jól szeretnél lenni, szeretni szeretnéd magad, élvezni az életet a bőrödben. Ez nem jön magától, ez nem egy gyorsmegoldás. De annál csodálatosabb az út – még ha néhány váratlan kitérő feldühít és türelmetlenné tesz. Higgy a folyamatban, az időzítésben és persze saját magadban.
Annyira vagy szabad, amennyire a tested és a szexualitásod
És ami nélkül ez a téma nem lehet teljes, az a szex. Akár egyedül, akár párban éled meg a szexualitásodat, a vágyaidat, csak bíztatni szeretnélek, hogy merd magad beleengedni, kipróbálni azt, amit szeretnél, ami hív. Ami jó, azt csináld gyakrabban, ha pedig arra van szükség, húzz határokat. Kíváncsi vagy, milyen lenne egy izgalmasabb szexuális élet? Hívogatnak a kiegészítők? Megvennéd életed első vibrátorát? Netán tisztázni szeretnél pár alapvetést? Kétségeid vannak a testeddel, a vágyaddal kapcsolatban? Semmi baj, nem vagy egyedül. Nagyon sok információ ragadt be az évek során a társadalomba, és hiába beszélünk egyre nyitottabban erről a témakörről, sok minden még mindig nem kap elég figyelmet vagy nem jut el azokhoz, akiknek szüksége lenne rá. Szóval bíztatlak: olvass utána, tájékozódj akár szakemberektől, akár barátoktól, ha úgy érzed, jártasak a témában vagy csak egy őszinte, tabuk nélküli beszélgetés jól esne. Óriási erővel bír, ha valakivel nyíltan beszélgethetsz ezekről a kérdésekről és a bizonytalanságról. Bátran kezdeményezz azoknál, akikkel bizalmas viszonyban vagy. Cselekedj bárhogy is, arra kérlek, egy valami ne történhessen meg:
ne hagyd, hogy a félelem, a belénk táplált szégyen érzet meggátoljon abban, hogy önazonosan, felszabadultan, a gyönyört megtapasztalva éld a szexualitásodat, a testedet.
Ezeket a cikkeimet ajánlom még neked a témában, szemezgess közülük, hogy minőségi időt tölthess magaddal, szeretteiddel vagy a pároddal. Merj magadba fektetni – lelkileg, mentálisan és testileg is. Bízz bennem, meg lesz az eredménye.
Tudatos párkapcsolat
Gyönyörszerzés – egyedül és párban
„A világon minden a szexről szól, kivéve a szexet, mert az viszont minden másról.”
Önismeret
„Nyisd ki a tenyered: van még jó, ami jönni fog!” – interjú Kovács Eszterrel
„Az önazonosságomra való legnagyobb veszély az, ha valamit elveszíthetek”
Főkép: Shutterstock
