Mindannyiunkkal előfordult már, hogy ideig-óráig egyedül maradtunk. Ezt mindenki máshogy éli meg, főleg mert mostanában szinglinek lenni egyik pillanatban menő, a másikban pedig már bélyeget jelent. Miért nem lehet csak szimplán szingli valaki?
A cikk szubjektív írás, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.
Szinglinek lenni átok vagy álom?
Mindenki másra vágyik az életben, és ez a társas kapcsolatokra is igaz. Sokan teljesnek érzik az életüket egy másik emberrel, nem kívánnak gyermekeket nevelni. Mások álmodoznak egy párról, aki mindig mellettük áll, akivel aztán összeházasodhatnak, családot alapíthatnak. Aztán ott vannak a szinglik, akik jobban preferálják az egyedüllétet – feltéve, hogy választásuk önkéntes.
Fotó: Pexels
A mai napig általános jelenség a single-shaming, azaz a szingli-szégyenítés, mintha ez valami átok lenne. Pedig lehet, hogy az adott illetőnek ez maga az álomélet.
Persze a szingliségnek is különböző formái vannak, de az, aki szingli, ideális esetben önként vállalta ezt az életmódot. Hogy miért? Mert szeret egyedül lenni, szereti, hogy visszavonulhat a saját otthonába. Nem kell alkalmazkodnia valakihez, úgy szervezheti az életét, ahogy az neki tetszik. Ez lehet rövid, vagy hosszútávú döntés, és több okból adódhat.
Előfordulhat, hogy az önismeretet helyezi előnybe, meg akar gyógyulni egy korábbi traumából, legyen az egy korábbi kapcsolatból vagy gyermekkorból adódó sérülés, ami aztán negatívan hatott a párválasztási szokásaira. Lehet, hogy a karrierépítés miatt dönt valaki úgy, hogy most jobb egyedül. Az életben sok minden történik, és nem mindenki szeretne egyszerre több fronton megküzdeni kihívásokkal. Egy költözés, egy munkahelyváltás, vagy akár egy betegség is adhat okot arra, hogy valaki kicsit egyedül akarjon lenni.
Közben pedig azt se feledjük el, hogy az online tárkeresés világában nem annyira könnyű párra lelni. Itt nem kell rögtön a horror sztorikra gondolni (pedig van néhány), csak szimplán a beszélgetésekre ráfordított órákra, ha egyáltalán összejön, akkor a személyes találkozónál kiderülő turpisságokra, a ghosting jelenségére. Még sorolhatnám mindazt, ami könnyen elveheti bárki kedvét a keresgéléstől.
Fotó: Pexels
Hol itt a gond?
Szinglinek lenni mai napig teher lehet, főleg azért, mert a segítőkésznek szánt kérdések igazán bosszantóak tudnak lenni. „Egy ilyen csinos lánynak/jóképű fiúnak miért nincs senkije?” Ez például azt feltételezi, hogy az illető képtelen a társas kapcsolatokra, vagy nem próbálkozik eléggé.
Pedig lehet, hogy csak szimplán egyedül akar lenni. Miért? Mert csak. Valójában a döntés okához senkinek semmi köze, ahogy ahhoz sincs, hogy ki kit szeret, ki kit miért szeret, akar-e gyermeket, vagy inkább nem szeretne… A válasz bármi lehet, de mai napig a társadalom berögzült gondolata, hogy aki egyedül van, az „hibás”.
Ez a régi berögződés évszázadokra vezethető vissza, amikor még gyakorta gazdasági okokból házasodtak. De ez még akkoriban volt, amikor a nők nem dolgozhattak, nem lehetett saját vagyonuk, és a férfiak jogi és anyagi biztonságot is jelentettek számukra, amit cserébe a vagyon megtartására alkalmas utódok gondozásával hálálhattak meg. Már akkor is általános volt, hogy az agglegényeket jobban elfogadták, mint a vénkisasszonyokat – elég csak ezt a két kifejezést összehasonlítanunk.
Persze, kapcsolatban élni jó – ha valakinek ez a preferenciája. Viszont ha valakinek nem, azt sokszor nehezen értik meg. „Most felfedezi önmagát!” Ez egy leírt mondat, mégis kiérződik belőle egy enyhe gúny. Pedig, ha valaki az önismeret felé fordul, nem csak saját magán, de az esetleges leendő kapcsolatán is sokat javíthat.
Fotó: Pexels
Szingli difi
Ezzel meg is találtuk a difit. A kapcsolatból kapcsolatba ugráló párfüggők gyakorta nem heverik ki a szakításokat, nem gyászolják el a kapcsolatot, ami bizony felgyülemlik és előbb vagy utóbb megbosszulja magát.
Ugyanakkor ha valaki szingli és közben dolgozik magán, megtanul saját magával együtt lenni, vagy csak szimplán megszereti az egyedülálló életet, sokkal jobban megválogatja a társaságát. Ilyenkor jönnek a csúfszavak, mint a „válogatós”, „fenn hordja az orrát”, hogy csúnyábbakat ne soroljak.
Pedig miért lenne baj, ha valakinek vannak igényei? Ez önmagában nem a kompromisszumkészség hiánya: ha teheted, te is inkább a kényelmes, neked tetsző pulóvert veszed meg a boltban az „elmegy, jó lesz” verzió helyett, nem?
Miért nem lehet a szingli rosszul?
És itt a ló túloldala. A harsogóan boldog szinglilét gyakran annyira igyekszik bebizonyítani – társadalmi vagy családi nyomásra – a létjogosultságát, hogy olykor elfelejt valódi maradni. A közösségi médiában boldog barátnői brunchok, szemet gyönyörködtető tengerpartokon pózolás, és ezer más, boldog szingliséget hirdető képek garmadája vár minket.
Fotó: Pexels
Pedig valójában vannak nehéz napok, amikor nem akaródzik kibújni a takaró alól, igazán jólesne egy ölelés, szuper lenne, ha valaki elmenne a boltba bevásárolni, vagy csak ráérne tíz percet beszélgetni. Kimarad a sírás, az olykor letaglózó fáradtság, ami az egyedül vezetett élet velejárója.
De ezt nem lehet megmutatni, mert erre is van válasz. „Te választottad!” Vagy: „Nekem három gyerekre kell mosnom, főznöm, takarítanom, nehogy már én sajnáljalak!” Esetleg: „Nem próbálkozol elég keményen!”
Ha a szingli erre csípőből válaszol, hogy…
„Igen, de ettől még nem mindig könnyű.”
„Ezt is te választottad, ugye, hogy ettől még nem mindig könnyű?”
„Honnan tudod? Lehet, hogy nem is akarok, lehet, hogy igenis keményen próbálkozom, de kihagyod az egyik irányíthatatlan faktort: a szerencsét.”
…akkor mindenki meglepődik.
Pedig csak hagyni kellene, hogy mindenki úgy élje az életét, ahogy neki jólesik. Még akkor is, ha néha nem esik olyan jól.
Főkép: Shutterstock
