Halottak napja: az év azon időszaka érkezik el újra, amikor megemlékezünk és a tiszteletet adunk azon szeretteinknek, akik már nem lehetnek velünk. Nemcsak Magyarországon, hanem világszerte számos helyen gyertyák gyúlnak a szeretet égisze alatt. Ez az időszak mély érzelmeket ébreszthet, amivel mindenki másképp küzd meg. Hogyan alakult ki ez a hagyomány? És hogyan lehet megküzdeni az intenzív érzelmekkel ebben az időszakban? Cikkünkben ezeket a kérdéseket jártuk körbe.
A hagyományok eredete: miért és hogyan ünnepeljük?
Mindenszentek ünnepének gyökerei a keresztény egyház liturgikus naptárjába nyúlnak vissza. November 1-jén a katolikus és egyes protestáns felekezetek a szentek és vértanúk emlékét ünneplik, azokét, akik nem kaptak külön napot a naptárban. Ezt követi november 2-án a Halottak Napja, amelyet a katolikus egyház a halottak lelki üdvéért tart, hogy imádkozással és jó cselekedetekkel segítsék a tisztítótűzben lévő lelkeket.
A hagyomány Magyarországon elsősorban a keresztény vallási rituálékban gyökerezik, de idővel a magyar népi kultúra szerves részévé vált. A sírok rendbetétele, a különféle virágok, így legtöbbször krizantémok és gyertyák elhelyezése nemcsak a vallási kötelességek, hanem az emlékidézés és a tiszteletadás is egyben. Sokan meggyújtanak egy gyertyát azon szeretteikért is, akiknek a sírjához fizikailag nem tudnak elmenni.
Egy nap, amikor az egész világ emlékszik valakire és a történetek újjáélednek
Magyarországon a halottak napja alkalmával az emberek meglátogatják a temetőket, gondosan rendbe teszik a sírokat, és virágokat, legtöbbször krizantémokat helyeznek el rajtuk. A krizantém egy őszirózsa féle, amely Magyarországon szorosan összefonódott a halottak napja hagyományával, hiszen tartóssága és őszi virágzása miatt gyakran választják ezt a virágot a sírokra.
Gyertyák gyújtása, illetve a csendes tiszteletadás mellett sokan időt szakítanak arra is, hogy a családdal közösen beszélgessenek a múlt emlékeiről. Ilyenkor nagyon sok szeretteinkről szóló történet újraéled, ami segíthet a veszteségélmény feldolgozásában is.
Más országokban különböző formákban tartják meg ezt az ünnepet. Mexikóban például a „Día de los Muertos” színes és ünnepi hangulatú, ahol az emberek nemcsak virágokkal, hanem étellel és italokkal is köszöntik halottaikat. A spanyol kultúrában jellemzően csendesebb a megemlékezés, de a családi összejövetelek itt is központi szerepet kapnak.
Fotó: Shutterstock
Hogyan küzdjünk meg a veszteséggel a halottak napja során?
A halottak napja alkalmat ad arra, hogy megéljük és elengedjük a fájdalmat, amit egy szeretett személy elvesztése okozott. A gyász mélysége mindenkinél más, de az ünnep arra is emlékeztet, hogy a gyászfeldolgozás egy folyamat, amely időt és megértést igényel.
Szakértők szerint ilyenkor fontos engedni az érzéseinket és nem elnyomni azokat. Sokak számára segíthet, ha családi körben beszélgetnek a közös emlékekről, vagy ha egyedül időt szánnak arra, hogy elmélyedjenek gondolataikban és magukba rendbe tegyék az érzelmeiket. Emellett az olyan rituálék, mint a gyertyagyújtás vagy a sírgondozás, szimbolikus cselekedetek, amelyek segíthetnek a veszteség feldolgozásában.
Huszka Zsuzsa gyászfeldolgozás módszertani specialista szerint a gyászt önmagában körbeveszi egy pejoratív burok, a halottak napja egy olyan alkalom, amikor világszinten megengedhetjük magunknak ezt az érzést, amikor szabad gyászolnunk. Ez a mindennapokban is kulcs a testi-lelki gyógyulás felé:
„A gyász egy természetes és egészséges folyamat, amely lehetőséget ad arra, hogy
megbirkózzunk a veszteségeinkkel, feldolgozzuk az érzelmi fájdalmat, fel tudjuk oldani az elszigeteltség és magány érzését majd végül eljussunk a „gyógyulásig”; a jelen teljesebb és akár boldogabb megéléséhez.
Mégis, a társadalomban gyakran pejoratív érzelmek és félreértések lengik körül a gyászt. Ennek több oka is van.
Egyrészt a modern kultúrában az érzelmi fájdalom kifejezése sokszor tabu, mivel a társadalmi normák hajlamosak arra ösztönözni az embereket, hogy erősek és „összeszedettek” legyenek. A gyászolás, különösen, ha hosszabb időt vesz igénybe, gyakran összefügghet a gyengeség vagy sebezhetőség érzésével, amit a társadalom, a környezetünk nem mindig fogad el pozitívan.”
A témában még a következőt tette hozzá a szakértő: „A gyász pejoratív megítélése azonban nem veszi figyelembe, hogy
ez az érzelmi folyamat kulcsfontosságú a „gyógyuláshoz” és az újraépüléshez.
A veszteség fájdalmának megélése nélkül nincs lehetőség a továbblépésre, és ez az elfojtás hosszú távon még súlyosabb érzelmi és pszichológiai problémákhoz vezethet. A gyász pozitív újraértelmezése abban rejlik, hogy felismerjük:
ez nem gyengeség, hanem egy olyan természetes és szükséges folyamat, amely egy emberi tapasztalat és az érzelmi regenerálódás része.”
Hogyan kezdhetjük el feldolgozni a gyászt, ami bennünk él?
Sokakban él a gyászfolyamat során egy jól vagyok érzés. Amíg nem ismerjük be azt, hogy egy nehezebb időszakban vagyunk és nem tudatosítjuk, hogy a felszín alatt mélyebb érzéshalom várja, hogy észrevegyük és dolgozzunk velük, átöleljük és elfogadjuk őket, addig a gyógyulás sem teljes. Huszka Zsuzsa a következő gyakorlati tippeket javasolja:
„Az első gyakorlati lépés lehet, ha naplót vezetünk az érzéseinkről, vagy ha megnyílunk valaki felé, akiben megbízunk. Ez lehetőséget ad arra, hogy elkezdjük verbalizálni, kimondani az érzelmeinket, ami sokszor az első lépés a további segítségkéréshez. Ezen kívül a mindennapi rutin fenntartása is fontos, mivel stabilitást adhat egy bizonytalan időszakban, és segíthet visszanyerni a kontroll érzését, mielőtt valaki szakmai segítséghez fordulna.”
Források:
https://www.catholic.com/encyclopedia/all-saints-day
https://www.psychologytoday.com/intl/basics/grief
Kiemelt kép: Shutterstock