A gyászmunka bár nagyon fájdalmas, de kihagyhatatlan, ha valóban fel szeretnénk dolgozni egy szerettünk elveszítését, aminek emléke a Halottak napja környékén újra fellángolhat. Mindenki gyásza valid, a gyászfolyamat viszont személyenként eltérő lehet. De miért és hogyan kezdjünk bele? Kirschner Petra pszichológus válaszol.
Életünk elkerülhetetlen velejárója, mégis sokan minél gyorsabban szeretnének túllenni rajta. A siettetett vagy el nem végzett gyászmunka ugyanakkor mély nyomot hagyhat az életünkben. Ha elnyomjuk az érzéseinket, azok fizikai betegség formájában manifesztálódhatnak, és mivel nincs lejárati idejük, bármikor a felszínre törhetnek. Az sem példa nélküli, hogy a házaspár egyik és másik fele egymás után hal: ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy a veszteséggel járó folyamatos stressz legyengíti az immunrendszert, kitéve ezzel azt fertőzéseknek, gyulladásoknak.
Kirschner Petra pszichológus szerint ezért a legjobb, amit tehetünk, ha megéljük a felszínre kerülő érzelmeinket, hiszen azoknak jelentősége van: segítik a veszteség feldolgozását.
A gyászfolyamat fázisai
A közismert modell szerint a gyász 5 szakaszra bontható: a tagadásra, a dühre, az alkudozásra, a depresszióra és az elfogadásra. Kirschner Petra ugyanakkor nem javasolja az ilyen modellek nézegetését. Szerinte ugyanis ha méregetni kezdjük, hol tartunk, az visszavethet minket a gyászmunka folyamatában, ami feleslegesen okoz plusz érzelmi megterhelést ebben az egyébként is nehéz érzelmi folyamatban.
A gyász feldolgozása nem verseny, a gyászaink pedig különbözőek. A fenti öt szakaszon például nem biztos, hogy épp ilyen sorrendben fogunk végigmenni, egy-egy szakasz felcserélődhet vagy újra felbukkanhat.
Gyászmunka: hogyan kezdjünk neki?
Hogy kinek mi segít a gyásza feldolgozásában, abban rengeteg tényező játszik szerepet. Például hogy mennyire álltunk közel az elvesztett személyhez, volt-e időnk felkészülni a veszteségre egy hosszú lefolyású betegség alatt, vagy hirtelen történt az eset és nem is tudtunk elköszönni.
Fotó: Pexels
A gyászmunka folyamtában ezért a legfontosabb, hogy legyünk türelmesek és gyakoroljunk önszeretet. Minden változás megterhelő, de a halál a változás legvéglegesebb formája, ezért ilyenkor legyünk különösen megértőek magunkkal és tudatosítsuk: mindenki gyásza valid, akár egy szeretett személyt, kiskedvencet, munkát, barátságot vagy szerelmet veszítettünk el.
Minden esetben tárgyveszteségről van ugyanis szó, ahol valami, amihez kötődtünk, megszűnt létezni.
Meddig tart a gyászmunka és kihez, mikor forduljunk segítségért?
Petra szerint a gyászmunka általában egy évig tart, ennyi idő alatt ugyanis körbeérünk minden fontos, ismétlődő eseményen – szülinap, karácsony, családi esemény – és már lesz alternatív megoldásunk, hogy ez a szerettünk nélkül hogy zajlik.
Szakemberre – akár pszichológusra, de egy gyászkísérő is segíthet – Petra szerint akkor lehet szükség, „ha az egyén életét hosszú időn keresztül a gyász és a veszteség szervezi, a mindennapjait, tevékenységeit eköré építi, a gondolatai továbbra is a szerette elvesztése körül forognak és nem a felépülés, fejlődés, az előremutató célok állnak a középpontban.”
Ilyenkor beszélhetünk patológiás gyászról a szakember szerint.
Segítség, egy szerettem gyászol!
Instant működő megoldást sajnos arra az esetre sem lehet felírni, ha valaki a szerettét szeretné támogatni a gyászmunka folyamatában. A legfontosabb, hogy kommunikáljuk az ottlétünket, hogy számíthatnak ránk – akkor is, ha egy közös csendben ücsörgésre van szüksége az érintettnek.
