Filmekből, reklámokból, videóklipekből és akár még baráti-családi beszélgetésekből is a legtöbb esetben azzal találkozhatunk, hogy csak párkapcsolatban lehet teljes életet élni. A szerelemtől leszünk boldogok, valaki mással együtt lesz az életünk tökéletes. Nem vagyunk egyformák, mindenki másképp éli meg az egyedüllétet – legyen az rövidtávú vagy éveken át tartó. A valentin nap azonban még hangsúlyosabbá teheti azt az érzést, hogy egyedül lenni nem jó dolog. Erről is beszélgettünk Mráz Katalin pszichológussal.
Kik azok, akik nehezebben élhetik meg a házasság hetét, a Valentin-napot és az ezekhez kapcsolódó „felhajtást”?
Mráz Katalin: Ebben az esetben is igaz, hogy nem vagyunk egyformák. Valaki önállóbb, szereti az életét megteremteni, elvan a saját világában, és így azt teljesnek érzi. Őket talán meg sem érinti ez az egész Valentin-nap körüli őrület. Valaki azonban úgy érzi, hogy akkor teljes az élete, ha a mindennapokat 0-24-ben meg tudja osztani valakivel. Vagy vannak, akik például egészen fiatal koruktól kezdve mindig kapcsolatban voltak, és egyszerűen nincs is más mintájuk, el sem tudják képzelni, hogy lehet ez másként, és hogy akár egyedül is élhetnek teljes életet. Történhettek a közelmúltban szakítások, vagy emlékezhet valaki arra, hogy egy éve még kapcsolatban volt február második hetében.
Ők lehetnek azok, akik rosszabbul élhetik meg ezt a hetet, ezt az időszakot.
Ráadásul a Valentin-napot és a házasságot a társadalom, és a közösségi média hajlamos idealizálni, s emiatt úgy tűnhet, mintha a kapcsolat megléte vagy annak hiánya határozná meg az ember értékét. Ez azonban egyáltalán nem attól függ, ahogyan a boldogság és az önértékelés sem. Valóban nagyon nehéz azt látni annak, aki egyébként úgy van egyedül, hogy az nem kifejezetten a saját választása, hogy mindenhonnan az ömlik rá ebben a néhány hétben, hogy milyen jó a szerelem, milyen jó azoknak, akik párkapcsolatban vannak, mert így lett tökéletes az életük…
Milyen érzésekkel küzdhetnek?
Mráz Katalin: Az ilyenkor bemutatott, jellemzően túlidealizált párkapcsolat, házasság azt sugallja, hogy az egyedülálló státusz az valamilyen probléma, és az legfeljebb egy átmeneti állapot lehet. Pedig nyilvánvalóan nem az. S akkor akarva-akaratlan egy kicsit talán ahhoz kötik az önértékelésüket is az emberek, hogy van-e kapcsolatuk vagy nincs. Megjelenhet a szorongás, a félelem attól, hogy egyedül maradnak. Még azok is hajlamosak lehetnek ezt gondolni, akikre egyébként ez nem jellemző, mert jól érzik magukat egyedül.
Előjöhet az a kényelmetlen érzés, hogy valaki a társadalom azon kisebb rétegéhez tartozik, akiknek nincs senkijük, tehát valami baj lehet velük. De ez egyáltalán nem igaz.
Vagyis valóban létezik az az állapot, amikor valaki jól érzi magát egyedül és cseppet sem vágyik párkapcsolatra.
Mráz Katalin: Igen, szerintem van ilyen. Miért ne lehetne? Létezik az az állapot, amikor valaki jól érzi magát egyedül és teljes az élete. Lehet, hogy azért választotta magának ezt az életformát, mert például éppen túl van egy olyan párkapcsolaton, ami után egy kicsit szeretne egyedül lenni, szeretné jobban megismerni önmagát, vagy úgy érzi, hogy abban a párkapcsolatban nem igazán tudott önmaga lenni, és végre egy kicsit önmagára találna. Vagy valaki esetleg túl van már egy hosszabb házasságon, és lehet, hogy másmilyen szintű kapcsolatot szeretne, de nem feltétlenül egy nagyon szoros kapcsolódást. Vagy valakinek más a prioritás az életében.
Az is választható út, hogy valaki egyedül van, és úgy érzi jól magát.
Az egyedüllét nem jelent egyenlőséget a magánnyal! Attól, hogy valakinek nincs kifejezetten párja, még élhet teljes életet. Lehet neki nagy baráti köre, lehet család körülötte, lehetnek olyan emberek az életében, akikkel meg tudja osztani, ha nem is szó szerint a mindennapjait, de az életét. Ők lehet, hogy már túl vannak olyan kapcsolaton, ami nem volt jó, vagy aminek szakítás lett a vége, vagy még nem is találtak senkit, akivel egyáltalán jól érezték volna magukat, vagy aki mellett kikötöttek volna.
Mit tehetnek azok, akiket zavar a Valentin-nap, hogy könnyebben éljék meg ezt az időszakot?
Mráz Katalin: Szerintem jó lehet egyrészt az előretervezés. Valahogy úgy alakítani ezt az időszakot, hogy a lehető legkevesebb esetben jöjjön szembe velük ez az egész Valentin-napi felhajtás. Például el lehet utazni valamerre, keresni olyan programot, ahol nem a szerelmesek ünnepét ünneplik éppen, vagy ahol nem minden erről szól. Ez lehet egy kirándulás a természetbe, egy edzés a barátokkal, egy családi találkozó, vagy bármi olyasmi, ami ezt az egész rózsaszín reklámáradatot egy kicsikét kikapcsolja, vagy egyszerűen nem csak ez ömlik mindenhonnan állandóan. Meg valójában azt lenne fontos tudatosítani önmagukban, hogy ez az egész Valentin-napi őrület nagyrészt üzlet is, s hogy
ennek az egy napnak nincs akkora értéke, fontossága, mint ahogyan azt sugallják a reklámok.
Gondolom ilyenkor csak még jobban kétségbeesnek és még görcsösebben akarnak párt találni azok, akik nehezebben élik meg azt, hogy éppen nincsenek párkapcsolatban. Mit tehetnek, hogy könnyebb legyen számukra az egyedüllét?
Mráz Katalin: Fölfoghatják egy önismereti útként is ezt az időszakot. Érdemes lehet elgondolkodni, hogy miért érinti meg őket ennyire ez az időszak. Miért jelentkezik náluk a hiányérzet? Milyen volt a régi kapcsolatuk? Milyen párkapcsolatra vágynak? Megvizsgálhatják egy kicsit mélyebben, hogy milyen elvárásaik vannak, milyen társat szeretnének. Ha túl vannak már néhány kudarcon, akkor azt is megkereshetik, hogy van-e esetleg olyan meggyőződésük vagy korlátozó hiedelmük, ami akár megakadályozhatja egy új kapcsolat megjelenését az életükben, vagy ami miatt jellemzően mindig rosszul alakulnak a kapcsolataik. Egy kicsit érdemes lehet megnézni, hogy valóban mire is lenne szükségük az életükben, hogy mit lehet tenni azért, hogy kicsit jobban élvezzék az életet, és egy kicsit kevésbé legyen csak a párkapcsolat a középpontban.
