„Nehéz helyén kezelni, hogy arra az emberre, aki az egyik pillanatban csúszik-mászik előttem, hogy boldoggá tegyen, a hétköznapokban borzasztóan felnézek”

Mit takarnak a BDSM és a kink fogalmak?

Emese:

A BDSM tulajdonképpen három fogalompárnak az összetorlasztása. A B és a D a bondage és a discipline, azaz kötözés és fegyelem. A DS a domináns, szubmisszív vagy dom-szub felállás, az SM pedig a szadomazó rész.

Ez egy nagyon nagy gyűjtőfogalom. A fétiseket és egyéb kinkeket is ide szokták venni, akkor is, ha nem feltétlenül sorolhatóak a hat fogalom közé. Tulajdonképpen minden ide tartozhat, ami az átlagostól eltérő, de konszenzusra épülő szexuális irányultság, érdeklődés, vágy.

Mi a különbség a BDSM és a kink között?

Emese: A kink egy sokkal szűkebb fogalom, konkrétan arra utal, amit ezen az univerzumon belül szeretek. Ezekből sok van, és nem feltétlenül függenek össze. 

Kink például, ha valaki szereti az anális játékokat, kink az ingerlés/tiltás, a pet play, vagyis a háziállatos játékok, a CBT,  a here- és a péniszkínzás. És ezeknek megvan mindkét oldala, aki adja és aki ezt elszenvedni szeretné.

Például lehet egy domináns fél abszolút nem szadista, és egy mazochista abszolút nem szubmisszív. Van, aki a mazochizmust is külön kinknek tekinti, de a mazochizmuson belül is találunk olyat, aki például csak a szúró- vagy épp a nyomófájdalmat szereti, és olyat is, aki csak bizonyos testrészén viseli el a fájdalmat.

A fétis és a kink között mi a különbség?

Emese:

A fétis, ahogy a nevében is van, mindig egyfajta tárgyiasítás, vagy valaminek a fetisizálása. Egy konkrét testrész, tárgyhoz kötődő szexuális izgalom, vágy, kíváncsiság. A leggyakoribb a lábfétis, de vannak anyagfétisek is: a bőr, a latex, az irha, a bunda.

Ahogy vannak testnedvfétisek is, de ezeket nem részletezném. Ahogy a kink, úgy a fétisek is létezhetnek a BDSM-től függetlenül. Nagyon sok átjárás van a kettő között. 

A BDSM-et övezi egy stigma.

Emese: Nem is kicsi.

Miért alakult ez ki? 

Emese: Szerintem elsődlegesen azért, mert nagyon sok ember a BDSM-et az SM, azaz a szadomazo résszel azonosítja. Amikor valakinek azt mondod, hogy BDSM kultúra, rögtön arra gondolnak, hogy ők azok, akik verik egymást, és örülnek neki. Bevillannak a képek az ostorcsattogtató domináról, a fenekelő domináns férfiről. Ezeknek a sztereotip dolgoknak bizonyos értelemben van alapja, de például számomra a BDSM abszolút nem az eszközökről vagy ezekről a szcenáriókról szól. A BDSM-nek nagyon-nagyon sok mély vonatkozása van, teljesen függetlenül ezektől a külső megjelenési formáktól. 

Fotó: Unsplash

A stigmatizálás okát abban látom, hogy a popkultúrában csak a BDSM kultúra felülete jelenik meg.

Az egyik legnagyobb — fogalmazzunk így — bűnnek tartom A szürke ötven árnyalatát, a könyvet és a filmet is. Mert ha valami, akkor az nem BDSM, amit ott olvashatunk, láthatunk. Ami ott történik, az egy egyszerű erőszak: aláíratunk valakivel egy papírt, hogy persze, beleegyezik, de mibe is? Fogalma sincs róla, és majd verés közben szól, ha valami nem jó. Ez nem így működik, ez egy sima aktus közben sem így kéne, hogy működjön, de a BDSM-ben főleg nem.

Miért ártalmas ez a stigma?

Emese: Egyrészt az emberek szexualitása egészében nagyon tabuizált. Nagyon kevés ember mer nyíltan beszélni a saját szexualitásáról, még párkapcsolaton belül is, ami óriási probléma. Sok olyan párral találkoztam, aki együtt van tizenöt-húsz éve, és konkrétan a szexről még nem beszéltek. Csinálgatják, de konkrétan nem került szóba, hogy kinek hogyan lenne jó, ki mire vágyik. Mivel a BDSM kultúra el van könyvelve valami beteg, perverz dolognak, ezért ha valakinek csak egy enyhe lábfétise van, már fel sem meri hozni, hogy megmasszírozná vagy megcsókolná a kedvese lábát, mert úgy érzi, hogy sok vesztenivalója van. A szubmisszivitáshoz kifejezetten sok stigma kapcsolódik, főleg, ha egy férfi szubmisszív. A férfi dominancia közelebb áll a társadalomhoz, a nőket mindig is tárgyiasították, ez nem új téma.

Viszont fordított esetben, ha egy férfi kicsit meg akar alázkodni, akkor a legtöbb nő szemében csak egy lúzer. Ezt egy párkapcsolatban nagyon nehéz balanszírozni. Sokan inkább eltitkolják a szokásostól eltérő vágyaikat, mert úgy érzik, hogy az egész kapcsolat rámehet, mert ha a nő másképp fog ránézni, ha elhidegülnek egymástól, akkor nem ér az egész annyit.

Épp ezért nagyon sok elfojtás keletkezhet az évek során, ami nagyon káros. 

Lehet a BDSM egyfajta terápia?

Emese: Tény, hogy sok ember egyfajta terápiaként tekint a BDSM-re, és vannak olyan sérülései, lelki problémái, amit a BDSM-en keresztül akar gyógyítani, átélni vagy kiengedni. Ez egy másik kategória, így is lehet nézni persze. De A szürke ötven árnyalatának ez is egy rossz üzenete: ha téged bántanak, azt csak úgy tudod majd megoldani, hogy te bántasz másokat, ugyanúgy konszenzus nélkül. Vagy ha szürke egérke vagy, akkor meg kell alázkodnod, ha egy alfahím szóba áll veled. Én nem szeretek semmire terápiaként tekinteni, mert megengedhetjük magunknak, hogy egészségesen is legyen változatos és kielégítő szexuális életünk, nem csak akkor, ha valami traumánk van.

Hogyan alakult ki, mióta létezik a BDSM kultúra?

Emese: Nagyon régóta. Már az ókori rómaiaktól és a görögöktől is maradtak ránk képek. Gondoljunk bele, hogy már az ókorban milyen orgiák voltak. Minden belefért, olyan is, amit mai szemmel már perverznek gondolnánk, például a többszereplős dolgok, de néha még állatokat is bevontak a történetbe.

Koronként változik, hogy az adott korban éppen mi számít furának vagy elfogadottnak. Az biztos, hogy a szadizmus, a mazochizmus nagyon régóta benne van az emberben, eleve de Sade márkiról (szerk.: XVIII. századi francia filozófus, író) nevezték el.

Fotó: Unsplash

Van a BDSM kultúrának jelenleg egy felfutása? 

Emese: Nem feltétlenül felfutása van, csak az internet miatt jobban elérhető ez a téma. Egyrészt A szürke ötven árnyalata behozta a köztudatba, másrészt az LMBTQ-mozgalmak miatt az emberek kicsit nyíltabban vállalják a szexuális identitásukat, és sok embernek a szexuális identitásának része a BDSM kultúra. Pride-on is sok BDSM-es fel szokott vonulni BDSM zászló alatt, nem konkrétan az LMBTQ-mozgalom részeként. 

Mik a leggyakoribb tévhitek a BDSM-mel kapcsolatban? 

Emese: Egy-két dolgot már említettünk, de a legnagyobb tévhit, hogy ezt titkolni kell. Hogy el kell nyomni magunkban, mert ez egy lelki betegség. A másik, ami nekem vesszőparipám, hogy ha valaki szubmisszív, az egyértelműen azt jelenti, hogy gyenge.

Szerintem a szubmisszivitáshoz kell a legnagyobb bátorság és önfeláldozás, és egy olyan bizalom, amit ki kell érdemelni. Nem mindegy, hogy a szubmisszív fél a való életben is alacsonyabb rendűként tekint önmagára vagy a domináns felet emeli maga fölé, elismerve az értékeit. Az nagy erény, ha valaki képes az egót föladva valakinek fejet hajtani.

Még egy tévhit, hogy konkrétan ilyennek vagy olyannak kell lenni a BDSM-en belül is, például te domináns vagy, akkor nem lehetnek érzelmeid, arrogánsnak és manipulatívnak kell lenned és hasonlók. Nincsen egy nagykönyv, amiben ki kell pipálgatnod egy listát, hogy teljesüljenek a feltételek.

A következő az, hogy a BDSM mindenképpen egyenlő valamilyen módon a fájdalommal.  Ez totálisan különválasztható, mert nem evidens, hogy valaki fájdalmat szeretne átélni, vagy fájdalmat szeretne okozni. Ugyanígy tévhit, hogy a BDSM játékok állandó velejárója a szex. Az aktus általában nem része a játékoknak, míg az elélvezés az lehet.

Mik a BDSM alapvetései?

Emese: Három fő szava van: safe, sane és consensual (szerk.: biztonságos, józan és közös megegyezésen alapuló). A safe a biztonságos, ami jelenthet lelki és fizikai biztonságot is. A fizikai biztonság alatt értjük azt, hogy vannak olyan játékok, amiknél nagy odafigyelés kell, lásd a medical, azaz az orvosi játékok, ahol konkrétan tűk, illetve egyéb elég durva eszközök is részt vehetnek a játékban. Vagy ott van a légzéskontroll, illetve a toalettes játékok, ott is vannak dolgok, amikre figyelni kell. Minden fájdalomokozó eszközhöz tudni kell, hogy a testen hol szabad használni, hol nem, és milyen mértékben. Vannak teljesen biztonságos játékok, amiket kezdőknek is ajánlok, de vannak olyanok is, ahol konkrét fizikai vagy szellemi tudás kell ahhoz, hogy ne maradjon senkinek maradandó károsodása. 

A biztonság másik aspektusa a felelősség. Például egy dom-szub felállásban a domináns (vagy SM-nél a top) felelőssége, hogy néha a szub (vagy a bottom) nincs tisztában a saját határaival. Vannak olyan emberek is, akik viszont már annyira túlfeszítették a saját határaikat, hogy mindig többre és többre vágynak. Például légzéskontrollnál azt akarják, hogy eszméletvesztésig jussanak. Nem biztos, hogy a topnak teljesítenie kell ezeket a kéréseket, mert a top felelőssége a bottom biztonsága. Épp ezért van a menekülőszónak is nagy jelentősége, ami egy olyan szó, amit általában a bottom választ magának, és ami azonnal véget vet a játéknak.

Fotó: Unsplash

Egy hosszabb távon működő bizalmi kapcsolatban már nem nagyon van rá szükség, de azért nem árt, ha van. 

A józanság kapcsolódik a biztonsághoz. Mivel ezek nagyon felfokozott élmények, aki ezeknek az eseményeknek a vezető oldalán áll, annak folyamatosan észnél kell lennie, mert az intenzív érzelmek könnyen magával ragadhatják az embert.  Nehéz az egyensúlyt megtartani, hogy az együttlét mindkét fél számára ugyanolyan izgalmas legyen, ez folyamatos mentális munka. Egy vanillaaktushoz képest sokkal több mentális munka van a BDSM-ben.

A konszenzus részét már érintettük, egy sima szexuális aktusnál is nemi erőszak, hogyha nincsen konszenzus. A BDSM-ben ez sokszorozódik, főleg, ha két olyan ember játszik, akinek csak alkalmi kapcsolatuk van, így nem biztos, hogy ismerik 100%-osan egymás kinkjeit, határait. Csak azért, mert a domináns fél szeret például fenekelni, a másik viszont abszolút nem mazochista, akkor jó esetben nem fogja egy ilyen helyzetbe belekényszeríteni a másikat. Ez fordítva is így van. Ha a szub azt szeretné, hogy fojtogassák, de a domináns felet ez abszolút nem érdekli, akkor a szub vágya nem fog teljesülni. Vannak puha és kemény határok, amiket tiszteletben kell tartani. A puha határ, amikor annyira nem érdekel, de kipróbálhatjuk, a kemény határ az, amikor abszolút kizárt, hogy az adott dolog megtörténjen. Fontos megbeszélnie a két félnek, hogy mi izgatja őket igazán, mi az, amit szeretnének közösen átélni.

Ha valakit érdekel a BDSM, de járatlan ebben a világban, hogyan indulhat el?

Emese: Magyarországon van több kicsi és egy kifejezetten nagy oldal, ami tömöríti a BDSM közösséget. Nemzetközileg rengeteg oldal elérhető, van pl. a Facebook-hoz hasonló közösségi oldal, csak kinky változatban. Rengeteg csoport érhető itt el. Vannak lokáció szerint, kink alapján alakuló csoportok stb. Nagyon sok edukatív anyagot is találhatunk ezekben a csoportokban. Főleg nemzetközi szinten léteznek podcastok, amik nagyon részletesen beszélnek a BDSM-ről, például a konszenzusról és hogy nem feltétlenül arról szól ez az egész, amit a pornóban látunk.

El lehet indulni a pornóból is, de a pornót addig tartanám hasznosnak, amíg az embernek fogalma sincs, pontosan mi érdekli, és ez csak egy eszköz a felfedezésben. Viszont nagyon káros tud lenni, ha beépül egy adott szcenárió. A vanillaszexhez hasonlóan a BDSM sem az, amit a pornóban látunk. Konszenzus és biztonság van, de hitelesség nem feltétlenül. Ezért inkább a közösségek irányából indulnék el kezdőként.

Budapesten körülbelül egy éve van állandó Fétis Klub is, ahol lehet helyben ismerkedni. Vannak kifejezetten kezdőknek való alkalmak. Ezek nagyon biztonságos helyek, ott a konszenzust, a nemet sokkal komolyabban veszik, mint akár egy egytől egyben személyes kapcsolatban. Vannak segítők az ilyen klubokban, akiknek probléma esetén jelezni lehet, és a biztonsági személyzet azonnal eltávolítja a problémás illetőt. Ezek általában dresszkódos, izgalmas, szabadszellemű rendezvények.

Szub férfiként érdemes lehet elmenni egy fizetős dominához is akár, mert így kaphat egy képet arról, hogy mennyire tér el esetleg a valóság az elképzeléseitől. 

Sajnos kevés olyan fizetős domina van, aki azért foglalkozik ezzel, mert szereti, amit csinál, leginkább anyagi érdekek állnak az ilyen szolgáltatások mögött. De arra, hogy kiderüljön valaki számára, hogy bár izgatja a fenekelés, mégis három csapás után rájön, hogy ez nem neki való, arra jó lehet. Ami a fantáziánkban jelen van, az néha sokkal több, mint amit élőben is képesek vagyunk megélni. De célszerűbb közelítenünk a párkapcsolat irányából, mert ott már az alapvető bizalom megvan.

Fotó: Unsplash

Hogyan hozzuk fel párkapcsolatban, ha érdekel minket a BDSM?

Emese: Ha valaki már tudja magáról, hogy ez érdekli, akkor a legcélravezetőbb eleve ezekben a körökben párt keresni, így megspórolhat egy coming outot. Nekem egyszerű dolgom volt a párommal (ma már férjemmel), mert ő a második találkozón előállt azzal, hogy neki lennének fétisei, vágyai. Örültem neki, mert bennem is megvoltak ezek, de nem tudtam őket akkor még hova tenni. Megkértem, hogy írja őket össze, így kaptam tőle két teleírt oldalt. Izgalmasnak találtam őket, így az igazi megélés nálam innen indult.

Meglévő párkapcsolatban érdemes célzásokat elhinteni, de jobb erről a kapcsolat elején beszélni. Minél hosszabb ideje van eltemetve a vágy a párkapcsolatban, annál nehezebb ezt később felhozni. Ha már húsz éve van egy boldog párkapcsolat, gyerekek stb., bármelyik fél reagálhat erre ijedten, hogy “Úristen, kivel éltem eddig együtt!”. Ezt nem érdemes megvárni. Ezért nagyon sokan elnyomják magukban, vagy alternatív utat választanak, ez lehet a pornó, online játék vagy egy párhuzamos élet.

A kommunikáció a legfontosabb, de tény, hogy ezek a sztereotípiák miatt érzékeny dolgok. Nehéz helyrerakni magunkban, hogy az a valaki, aki az egyik pillanatban csúszik-mászik előttem, hogy boldoggá tegyen, egy olyan ember, akire a hétköznapokban borzasztóan felnézek, szeretem, elismerem. Azért mert “lemegy kutyába”, nem értéktelen, hanem ugyanaz az ember. Kell egy nagyon erős érzelmi intelligencia, hogy ezt az ember tudja helyén kezelni, és itt szokott elbukni általában a legtöbb kitárulkozás.

A legjobb, ha egyszerűen úgy tekintünk a BDSM-re, mint egy klassz dologra, ami színesebbé teheti a szexualitásunkat. Személy szerint rettentően fontosnak tartom, sőt szerintem egy hosszú távú párkapcsolatban bizonyos szinten elengedhetetlen a BDSM. Ez egy erős kijelentés, de a sima vanília hamar unalmassá tud válni, mert 10-20-30 év után nem lehet rajta mit variálni, maximum a partnert, így legtöbbször ez vezet a megcsaláshoz is. 

A BDSM-ben a kontextust cserélgetjük, rengeteg forgatókönyv lehetséges. Jó fűszer lehet, ami hosszú távon egy nagyon izgalmas, egészséges szexualitást fenn tud tartani.

Említetted, hogy ezek a játékok intenzív élmények. Egy-egy játék után hogyan kezelitek ezt a felfokozottságot?

Emese: Ilyenkor jön az after care, ami azt jelenti, hogy egy szeánszot, együttlétet hogyan zárunk le. Egy sima szexuális aktusnál is van valamiféle utójáték. A BDSM a legtöbb esetben a kontrasztálásról szól, és ezeket a kontrasztokat jól esik a végén feloldani, pont azért, hogy a lelki egyensúly is visszaálljon.

Egy dom-szub dinamikában jó, ha a szub dicséretet kap, esetleg egy simogatást, kedves gesztust, vagy egyszerűen csak ugyanúgy elkezdjük egymást önálló félként kezelni. Ez fontos ahhoz, hogy az élmény ne úgy csapódjon le, mint egy lelki sérülést okozó megaláztatás, amit majd továbbvisz magával az ember. Elő szokott fordulni, hogy egy tapasztalatlanabb szub csak a végén tudatosítja, mi történt vele, miket csinált, és elszégyelli magát. Ilyenkor jó lenyugtatni, elmondani, hogy ezzel nincsen semmi baj, ez rendjén van, ezzel feloldva a szégyent, hogy a játék játék maradhasson.

Domináns oldalról pedig jól esik egyfajta elengedés, amikor már nem ő irányít. Dom részről — néha a szub részről is — a BDSM játékot sokszor követi egy drop állapot, amikor a felfokozott szexuális, mentális állapotnak egyszer csak vége van. Ilyenkor hirtelen jön egy kiüresedés, amit nagyon jól be lehet az after care-rel tölteni.

Ez egy jó tér arra is, hogy átbeszéljék a történteket, mi esett jól, mi nem, mivel játék közben  sokszor korlátozott a verbális kommunikáció, sőt vannak olyan helyzetek, amikor az egyik fél konkrétan meg van fosztva tőle. Ez a helye annak, amikor ezeket tisztázni lehet. Az after care része lehet egy ölelés, egy közösen elfogyasztott pohár bor, bármi, ami segít annak a két embernek leülepíteni az élményt.

Kiemelt kép: Unsplash