„Az őszinte figyelem mindannyiunknak hiányzik. Ez az, ami a leginkább ki tudja vinni az adott felet a párkapcsolatból.” – interjú Benke Vali Leria szexuálpszichológussal

Mit hívunk érzelmi megcsalásnak?

Benke Vali Leria:

Amikor egy párkapcsolatban valamelyik fél elkezd mélyen kötődni egy harmadik személyhez. Nagyon intimmé és bensőségessé válik a kapcsolatuk, ugyanakkor nem jelenik meg benne a testiség, tehát nem fordul át egy szexuális kapcsolatba.

Lehet, hogy az illető olyan fontos dolgokat is ezzel a harmadik személlyel fog megélni, amit egyébként a párkapcsolatban kellene, ezért a partner érthető módon féltékennyé válik. De a munkám során azt tapasztalatom, hogy abban az esetben is valami hasonló dinamika indul el, ha ez a külső harmadik nem egy személy, hanem egy tevékenység: mondjuk a munkájával kezd el olyan viszonyba kerülni az egyik fél, ami sok esetben a párkapcsolat elé kerül.

Ha egy harmadik személyről beszélünk, milyen témáknak kellene a párkapcsolaton belül maradnia?

Benke Vali Leria: Nem témaspecifikus. Itt az érzelmi töltet lesz fontos vagy az időzítés. Például van egy konfliktusom a munkahelyemen: a páromat hívom fel vele, neki mesélem el először, vagy rendszeresen ez a harmadik személy lesz az, akivel megosztom.

Itt az van a háttérben, hogy a harmadik személy valami olyan megértést ad a számomra, olyan módon viszonyul hozzám, ahogy a párom nem. Ebből adódóan sokkal szívesebben kezdem el megosztani a dolgaimat a harmadik személlyel, mert azt érzem, hogy ő érdeklődik utánam, kérdez, szívesen szánja rám az idejét, és ez kölcsönössé válik.

Ez a párkapcsolatban feszültségeket gerjeszt, hiszen eközben a párom elkezd ebből kiszorulni. Itt az a nehéz, hogy sokszor a megcsaló fél sem veszi észre, hogy mit csinál, vagy elbagatellizálja.

Hogyan?

Benke Vali Leria: Van az a verzió, amikor nem a már meglévő párkapcsolat mellé lép be egy ponton kívülről valaki, hanem már a párkapcsolat indulásakor ott van egy régi jó barát, aki intim közelségben marad és nem tud egy leválás megtörténni. Így válik harmadik féllé, még akkor is, ha ő volt korábban az ismeretségi körben. Így könnyen rákerül az a címke, hogy ő „csak” egy ezeréves jó barát. És ez rendben is van, nem arról van szó, hogy a barátságot meg kellene szüntetni. Lehetünk közeli kapcsolatban valakivel és megoszthatunk számunkra intim és fontos dolgokat, de egy párkapcsolat hatására egészséges esetben ezek a baráti kapcsolatok is változnak.

És ha nem?

Benke Vali Leria: Ha kiadok a párkapcsolatomról bizonyos információkat egy közeli barátnak, olyan szinten bennfentessé teszem, hogy betekintést kap egy nagyon intim területre, ahol más ember is jelen van, történetesen a párom. Érthető, hogy ez a páromnak nagyon kényelmetlen helyzet, mert nem biztos, hogy egy számára amúgy idegennel egy kicsit is meg szeretné osztani, ami a közös terükben történik.

A csaló fél ilyenkor azzal próbálja oltani a tüzet a párjánál, hogy ő csak egy jó barát, sose volt köztük semmi, és már megtörtént volna, ha akarják. Ekkor a partner elkezdi saját magát megkérdőjelezni, hogy lehet, hogy tényleg ő betegesen féltékeny, hiszen tényleg nem történt köztük semmi fizikai. Ez önmagában igaz, de ettől még az is valós, hogy olyan, mintha nem csak ketten lennénk a kapcsolatban.

Ez abban az esetben is zavaró lehet, ha nőként egy barátnőmmel beszélek meg a párkapcsolatomat érintő dolgokat?

Benke Vali Leria: Igen, akkor, ha a partner elhanyagolva érzi magát emiatt. Itt persze nem merül fel, hogy szerelmi viszony alakul ki, és ezért vége lesz a párkapcsolatnak. Ugyanakkor ha azt élem meg, hogy a párom egy barátjával sok minket érintő témát oszt meg és sokat programoznak együtt, miközben én jeleztem, hogy valamiből többre van szükségem vagy több időt szeretnék együtt tölteni vele, akkor az problémás. Felmerül a kérdés, hogy miért az a barát kerül be újra és újra abba az intim pozícióba, amiben amúgy nekem „kellene” lennem.

Ez az egyszerű információmegosztásra is vonatkozik?

Benke Vali Leria: Tudom, hogy sok baráti kapcsolatban történik ilyen jellegű beszélgetés, ami összességében nem túlságosan oké. Akkor van rendben, ha a párommal egyeztettük, hogy mi az a szint, ameddig elmehetünk ebben, mit oszthatunk meg egymásról a közös élményeinken keresztül.

Gondoljunk bele, milyen furcsa helyzet az, amikor megosztunk valamilyen intim információt a párunkról, majd hármasban találkozunk: érezni, hogy köztünk a barátnőmmel van egy olyan szövetség, amiből a párunk kimaradt, miközben ő is része ennek az egésznek. Én azon a véleményen vagyok, hogy ne osszunk meg ilyen dolgokat a barátainkkal.

Ez alól az kivétel, ha valami olyan történik velünk, ami nagy hatással van ránk, például elbizonytalanodunk. Ha történt valami a kapcsolaton belül, ami bennem feszültséget kelt, fájdalmas, akkor fontos, hogy megoszthassam valakivel. Ilyenkor előrébb valóvá válik az én biztonságom, mint az, hogy a másikat „kiadjam”.

Mi történik akkor, ha a párkapcsolat már megvan, és úgy jön be valaki, aki egyszer csak bizalmas lesz? Ha egyáltalán be tud férkőzni a kapcsolatba, akkor alapból van egy érzelmi kielégítetlenség? 

Benke Vali Leria: Nagyrészt igen: van valamilyen érzelmi kielégítetlenség, fel nem oldott sérelem, feszültség. Amikor belép a harmadik, akkor azt éljük meg, hogy figyel rám, fontos vagyok neki, időt szán rám. Ezek mind jó érzéssel töltenek el. Általában ezzel párhuzamosan a párkapcsolatban nem ez a típusú kommunikáció jelenik meg: ezen a ponton a kapcsolatot sokszor már egy monotonitás jellemzi, nem nyitott kérdések hangzanak el, ami az odafordulást mutatná.

Ez a fajta érdeklődés és őszinte figyelem mindannyiunknak hiányzik, még ha nem is tudatosul. Amikor viszont megérezzük, amikor valakitől megkapjuk, akkor elkezdünk afelé húzni, mert azt érezzük, hogy nagyon jó dolog, ami itt történik és szeretnénk magunkba szívni ezeket az érzéseket. Ez az, ami a leginkább ki tudja vinni az adott felet a párkapcsolatból.

Egy hosszútávú párkapcsolatban természetes, hogy megjelennek konfliktusok, hogy időnként haragszunk egymásra vagy nehéz szakaszba érünk. Ekkor sok minden bekapcsol: hogy vagyok én a kötődéssel, hogy viselem a feszültséget, mit tudok vele kezdeni, hogy tudom az érzelmeimet szabályozni. Ha ez fejletlen, akkor még inkább hajlamos lehetek arra, hogy egy újonnan belépő energiára kapcsolódjak rá, mert az egy finom, kellemes állapot. Ilyenkor valaki hirtelen meg tudja azt adni, amire szükségem van és amit lehet, hogy a párom is adott a legelején. Csak ebben az esetben elfeledkezem arról, hogy összehasonlítom például egy kapcsolat negyedik évét egy három hónapos „barátsággal”.

Az érzelmi intimitás tovább mehet szexuális irányba is?

Benke Vali Leria: Nagyon gyakran továbbmegy, igen. Óhatatlanul is megjelenhet, hiszen van egy vonzalom, ami egyértelmű, hogy miből táplálkozik. Aztán elkezdhetjük azt érezni, hogy ebből többet szeretnénk. Ebben pedig benne van a testiség is.

Amikor a csalt fél kimondja, hogy valamilyen szempontból sérül a kapcsolatban, mi történik? A kapcsolat visszabillenthető az egyensúlyba vagy a csaló fél inkább kilép és adott esetben a harmadik féllel kezd kapcsolatot?

Benke Vali Leria: Bármelyik verzió megvalósulhat. Amikor realizáljuk, hogy itt egy érzelmi megcsalás történik, onnan még egész jól vissza lehet fordulni, ha mind a két fél hajlandó ezt belátni, és szeretne azzal foglalkozni, hogy a párkapcsolatuk rendeződjön. Erre van lehetőség.

De van az a verzió is, amikor a csaló fél bagatellizálja a helyzetet, nem hajlandó ránézni. Még akár dühös is lesz a párjára, hogy miért kéri számon egy barátság miatt, és nem jut el oda egy ponton sem, hogy felismerje azt, hogy egyébként a párjának igaza van. Itt ráadásul a harag formájában bekerül az indulat is a képletbe, mert azt érzi, hogy a párja meg akarja akadályozni, hogy a jó érzések, a töltődés jelen legyen az életében.

Ilyenkor még nagyobb az esély, hogy azt a konklúziót vonja le saját magának, hogy a párja nem a megfelelő partner a számára és továbbáll – hogy a harmadik félhez vagy valahova máshova, az részletkérdés.

Miért vagyunk hajlamosak egy ilyen esetet bagatellizálni? Sokan a szexchat-et sem érzik megcsalásnak, mert valójában nem történt fizikai dolog.

Benke Vali Leria: Mert nem akarunk szembenézni saját magunkkal. Abban a forgatókönyvben, amit az előbb elmondtam, nagyon könnyű azt mondani, hogy a párom nem volt megfelelő számomra.

Ő a hibás, rá tudom helyezni a felelősséget, és nem kell azzal foglalkozni, hogy én hogy is vagyok a kapcsolódással vagy elköteleződéssel, hogyan tudom kezelni a feszültségeimet, be merem-e vállalni a konfliktust. Oda merek-e állni a párom elé, és azt mondani, hogy nekem ez és ez nem annyira stimmel, vagy egyáltalán felismerem-e, hogy mi nem jó nekem. Óriási munka, ha ezzel szembenézek és elkezdek rajta dolgozni. Ennél sokkal egyszerűbb azt mondani, hogy ő nem a megfelelő partner.

És persze van, amikor tényleg nem ő a megfelelő partner. Előfordulhat, hogy egy amúgy is haldokló kapcsolatba lép be valaki, aki valahogy fénysugár lesz az életemben, és általa jövök rá, arra, hogy nagyon nagy hiányokat éltem meg a jelenlegi kapcsolatban. Ezért elgondolkozom, tényleg jó-e ez nekem vagy egyenesen eljutok arra a konklúzióra, hogy nem ebben a párkapcsolatban érzem jól magam, és átmegyek egy másikba – akár ezzel a harmadik féllel. Lehet, hogy az tényleg egy jól működő kapcsolat lesz. Van, amikor ez egy ébresztő a számunkra, és pont azt szolgálja, hogy szembenézzünk magunkkal: azzal, hogy ez a párkapcsolat például egy megalkuvás vagy alul pozícionáltuk magunkat.

A megcsalt fél hogy ismeri fel azt, amikor a párja elkezd egy másik személyhez kapcsolódni? Mit érez, mik a jelei?

Benke Vali Leria:

A legerősebb az, hogy elhanyagolva érzi magát. És ha megvizsgálja a realitást, akkor látja, hogy egyébként a párjának lenne kapacitása intimebb időtöltésekre vagy több közös programra, de a partner nem vesz ebben részt: újra és újra a harmadik félhez fordul, kvázi kifelé tendál a kapcsolatból.

A beszélgetésekben újra és újra megjelenik ennek a barátnak a neve, sokszor lesz ő a téma. Azt érezhetjük, hogy van itt valaki köztünk – még akkor is, ha fizikailag nincs itt. Ha üzenetet ír, akkor a mi beszélgetésünk megáll, mert fontosabb neki válaszolni. Elkezdjük a zsigereinkben érezni, hogy hogyan válik másvalaki fontosabbá nálunk.

És ha nem engedi össze a két valóságot a csaló fél, tehát a párja nem tud a harmadik félről?

Benke Vali Leria: Ha nem engedi össze a két valóságot, akkor általában már ő maga érzi, hogy ez több, mint barátság. Hiszen a barátomat vagy valakit, aki számomra fontos, miért ne akarnám bemutatni a páromnak vagy miért kerülném azt a helyzetet, hogy egyáltalán bármiféle tudása legyen erről a személyről? Aki erre az útra lép, pontosan tudja, hogy ez nem barátság. Hogy ezt kimondja-e hangosan magának vagy nem, az másik kérdés.

Te mit gondolsz, egy megcsalás után mennyire lehet rendezni a helyzetet?

Benke Vali Leria: Vannak példák arra, hogy meg lehet dolgozni és egy új szakaszba tud lépni a kapcsolat.

Az szokott vakvágányra vezetni, hogy ha nincs megdolgozás, csak a „jó, felejtsük el, lépjünk túl rajta, megbocsátottam” hozzáállás kerül előtérbe. A megbocsátás nem úgy történik, hogy eldöntöm, hogy ezt megbocsátom, és innentől minden rendben. Ennek az egésznek a feszültsége ki fog bugyogni itt-ott: beszólásban, megjegyzésben, éle lesz a mondatnak. A megbocsátáshoz valódi átdolgozás kell, ami kőkemény munka, és erre eleve kevés pár vállalkozik.

Akik vállalkoznak rá, sokszor nem is tudják, milyen nehéz folyamatba vágnak bele. De vannak, akik kitartanak, végigcsinálják és valódi, gyökeres változások jönnek létre valódi megbocsátással. Ez nagyon ritka.

Erős az a narratíva, hogy ha megkapta volna a csaló fél otthon azt, amit akar, nem csalta volna meg a párját. Ezzel hibáztatva a megcsalt felet.

Benke Vali Leria: Erős narratíva, de van benne igazság. Az nem oké, ha valaki tisztességtelen módon összekavar mindenkivel, utána pedig azt mondja, hogy azért tettem, mert a párom nem adott meg nekem dolgokat, vagyis nekem itt nincs is bűnöm. Ez áldozathibáztatás, ami arról szól, hogy az áldozaté az összes felelősség, ő rontotta el, és miatta csalta meg a tettes. Ez a verzió nagyon nincs rendben. De azért ez ritkán ennyire sarkos: amikor valaki megcsal valakit, az nem ennyire egyszerűen, egy pillanat alatt szokott történni. Annak, hogy valaki eljut odáig, hogy tényleg meghozza azt a döntést, hogy egy harmadik felet behoz a kapcsolatba és megcsalja a partnerét, vannak előzményei. Nagyon fájdalmas megcsalt félnek lenni, ez kétségtelen: nagy fájdalmat él meg, cserben hagyva és kihasználva érzi magát. De ez önmagában nem jelenti azt, hogy neki nincs felelőssége. Mindenkinek megvan benne a felelőssége, mert a megcsaló fél valamit nem tudott kommunikálni, valahogy nem tudta szabályozni az érzelmeit, valami elcsúszott.

Az időzítés nem mindegy: akkor, amikor kiderül, hogy a párom megcsalt – és mondjuk nem lépek le azonnal -, akkor nem az az első, hogy elkezdem magamban keresni a hibát, hogy ez miért és hogyan történt miattam. De amikor nagy fájdalmak után a kisírt szemeim mögül kilátok, van lehetőség végig gondolni, hogy az én felelősségem mi volt ebben az egészben.

A szakítás melletti döntés nem egyik pillanatról a másikra történik, sok esetben egy hosszú folyamat.

Benke Vali Leria: Egyéni döntés, hogy ki mit választ. Nagyon sokan nem lépnek ki a megcsalás után a kapcsolatból, hanem elkezdik keresni az okokat: lehet-e változtatni, rendbe lehet-e hozni a kapcsolatot, ami benne is van a pakliban. De az első sokkos állapotban azt akarjuk hinni, hogy ez nem is történt meg. Mindenkinek saját magában kell tisztázni, hogy ő hogy viszonyul a megcsalás kérdéséhez: belefér vagy nem. Ha pedig megtörténik, azt érdemes mérlegelni, hogy melyik szenvedést választom: benne maradok és mérlegelem, hogy a párommal átszenvedjük-e magunkat a folyamaton és valahogy újra tudjuk-e építeni a kapcsolatot.

Vagy azt a szenvedést választom, hogy lezárom a kapcsolatot: nagyon rosszul és kizsigerelve fogom magam érezni, de ha elgyászoltam, és végig megyek ezen a folyamaton, akkor ott lesz a lehetőség arra, hogy egy új kapcsolatot építsek. Ezen a ponton nem megúszható a szenvedés.

Milyen hatással van az érzelmi megcsalás a párkapcsolaton belüli szexuális életre?

Benke Vali Leria: Eleve kérdés, hogy hol tartott a szexualitás, amikor belépett a harmadik fél. Gyakran megesik, hogy éppen intenzívebbé válik, mert bár egy harmadik féltől, de megkap egy olyan érzelmi töltést az egyik fél, ami már hiányzott neki és ettől élettel telibbnek, férfiasabbnak vagy nőiesebbnek érzi magát, ami a szexuális életükben is megjelenhet: lehet, hogy több vagy bizonyos szempontból jobb lesz az együttlét. De van az a verzió is, amikor az érzelmi megcsalás egy nagyobb eltávolodást hoz magával nem csak érzelmileg, hanem szexuálisan is. Nem fog vágyni az ő érintésére, a testi közelségére, mert tőle nem tapasztalja azt, amit a harmadik féltől.

A harmadik félnek milyen és mennyi felelőssége van egy érzelmi megcsalás helyzetben?

Benke Vali Leria: Fontos kérdés, hogy éli meg a helyzetet: vannak-e reményei, hogy ebből párkapcsolat alakul, van-e mögöttes motivációja, hogy egy picit abban is erősítse a másik felet, hogy a párkapcsolata nem annyira neki való, és próbálja – nem feltétlenül tudatosan, de -magához húzni. Van-e párkapcsolata vagy egyedülálló. Lehet, hogy teljesen tudatosan szeretné azt, hogy a másik őt válassza a párkapcsolata helyett, de az is előfordulhat, hogy ő maga sincs tisztában azzal, hogy ez több, mint egy barátság. Az utóbbi azért baj, mert leköti a saját szabad vegyértékét: jelentősen lecsökkenti annak a lehetőségét, hogy találjon egy párkapcsolatot – nem ezzel az emberrel, hanem amúgy a világban. Ez szólhat az ő kötődéséről, elkerüléséről – ez az ő története. Elsősorban nem az ő felelőssége, hogy tekintettel legyen a másik fél párjára.

Ennél sokkal fontosabb aspektus az, hogy neki mi a megdolgoznivalója és miért olyasvalakit választ, akinek van valakije. Miért vonódik be ennyire egy ilyen kapcsolatba, miközben egy rendes párkapcsolatot szeretne. A saját önismereti kérdései sokkal előrébbvalóak, minthogy azon aggódjon, a másik nő vagy férfi hogy érzi magát vagy a párja mit csinál vele. Nem kihagyható ez a fázis ebből az önismereti folyamatból.

Milyen önismereti kérdéseket vet fel, ha valaki egy ilyen dinamikában találja magát? Mivel kell elsősorban foglalkozni?

Benke Vali Leria: A kötődéssel: mi az a sérülés, ami visszatartja attól, hogy belemenjen egy elkötelezett párkapcsolatba.

Egy ilyen háromszöges kapcsolódásban a harmadik félnek van is kapcsolata meg nincs is: hivatalosan nincs, de mégis kap valamilyen foszlányokat belőle. Ez biztonságos, nem kell kimondania, hogy ez egy párkapcsolat, ami önmagában felelősséggel, határokkal, keretekkel, elköteleződéssel jár.

De közben amilyen érzelmi töltetet adni tud egy párkapcsolat, annak egy részét megkapja. Ez egyszerre egy nagyon kényelmetlen, és nagyon kényelmes állapot: ehhez az kell, hogy ott legyen egy félelem azzal kapcsolatban, hogy mi történik, ha belép egy valódi, tényleges párkapcsolatba.

Hogy férhet meg együtt annak a fájdalma, hogy „nem én vagyok választva” a kapcsolatban azzal az álbiztonság érzéssel, amit mégis nyújt?

Benke Vali Leria: Legeslegmélyen mindannyian kapcsolatra vágyunk, ez az alaptermészetünk: szükségünk van kapcsolatra, melegségre, közelségre. De ha azt tanultam meg erről a melegségről, közelségről, kapcsolatról, hogy megsebez és fájdalmat okoz, akkor azt el akarom kerülni, és egy ambivalencia alakul ki: szeretnék is közel lenni, mert vágyom az intimitásra, de egy másik részem azt üzeni, hogy menj innen, mert nem akarok megsebződni. A kapcsolat egyenlő lesz a sebesüléssel, a fájdalommal, és mivel ezt szeretném elkerülni, ez lesz a köztes megoldás: van is intimitás, mert valamit kapok, de nincs annyi intimitás és olyan keretrendszer, amiben a fájdalmat annak idején megtapasztaltam. Ez egy kényelmes, de közben nagyon fájdalmas helyzet. Hiszen az önmagában egy fájdalom, hogy megfosztom magam a mély kapcsolódástól. Ennek az átdolgozása nagyon sok belső munkát igényel.