Amikor egy új kapcsolatba lépünk, a partnerünk múltját is megkapjuk. Levetkőzhetetlen, hogy a mi párkapcsolatunk előtt mással is kapcsolatban álltak, főleg, ahogy haladunk előre az életben. És itt jön képbe a retrospektív féltékenység.
Bár ezek a korábbi szerelmek, kapcsolatok véget értek, mégis hozzáadtak a partnerünkhöz. De vajon mennyire számít ez a jelenlegi kapcsolatunkban? Felbukkanhat az érzés, hogy az előző partner jobb volt valamiben, mint mi. A retrospektív féltékenység megjelenése természetes – de csak egy bizonyos szintig.
Mit tegyünk, ha megszállottan nézegetjük a partnerünk exét az interneten? Mit tegyünk, ha a partnerünk megszállott az exünkkel kapcsolatban? Honnan ered mindez? Kirschner Petra pszichológussal beszélgettünk e témában.
Mi a retrospektív féltékenység? Mik az okai?
Kirschner Petra: A retrospektív féltékenység olyan érzelmi állapot, amelyben valaki a partnerének múltbeli kapcsolataitól vagy tapasztalataitól érzi magát fenyegetve. Ez nem a jelenlegi helyzetekre, hanem a múltra vonatkozó információkra épít, és gyakran a partner korábbi kapcsolatai vagy élményei váltják ki. Az érintett személy hajlamos túlságosan is fókuszálni ezekre a múltbéli dolgokra, még akkor is, ha valójában nincsenek racionális alapjai a féltékenységnek.
A retrospektív féltékenység egyik szélsőséges megnyilvánulása a Rebecca-szindróma, amikor az illető megszállottá válik a partnerének múltbeli kapcsolatai iránt. Ezt a kifejezést dr. Darian Leader pszichoanalitikus alkotta meg, utalva Daphne du Maurier Rebecca című regényére, ahol a főszereplő a férje elhunyt exfelesége emlékével küzd.
Fontos megérteni, hogy a Rebecca-szindróma inkább kulturális fogalom, mint hivatalos pszichológiai diagnózis.
A féltékenység gyökerei gyakran mélyre nyúlnak a korai érzelmi tapasztalatokban. Zsigeri szinten hordozzuk magunkkal a szüleinkkel való kapcsolatunk lenyomatát, ami a párkapcsolatunkban is megjelenik. Nem vagyunk tudatában, de minden kapcsolatunkban velünk van, hogy mennyire érezzük magunkat biztonságban, mennyire érezzük, hogy szerethetőek vagyunk.
Az anya-gyermek kapcsolatban tapasztalt korai sérülések,
például az egybeolvadás szimbiotikus szakaszában bekövetkező törések vagy távolságok később aktiválhatják a féltékenység érzését a párkapcsolatban.
Például, ha a szülők nem szenteltek elegendő figyelmet a gyermeknek, akkor kialakulhat az, hogy az érintett személy nem érzi magát elég értékesnek vagy szerethetőnek. Szülők válása esetén a gyerek tudatalatt megélheti úgy, hogy a szülő őt hagyta el, nem őt választotta, valamit rosszul csinált, amiért a szülő elment. Szülői válás vagy más traumatikus események során a kontroll elvesztésének élménye is okozhatja a felnőttkori kapcsolati féltékenységet. Egy másik esetben, az új testvér érkezése miatt a szülők szeretetéért való versengés is adhat egy gyermekkori alapot a féltékenység kialakulásának.
A korai gyermekkori tapasztalatokon kívül
felnőtt életünkben is érhetnek minket olyan élmények,
amelyek komoly traumát okoznak. Korábbi párkapcsolatokban átélt hűtlenség mély nyomot hagyhat, amely a jelenlegi kapcsolatban retrospektív féltékenység formájában törhet felszínre. Például, ha az előző kapcsolatban a pár másik tagja az exével csalta meg az érintettet, ez az élmény könnyen felidéződhet egy újabb kapcsolatban, félelemként megjelenhet, hogy meg fog ismétlődni, ami történt.
Mik a jelei a retrospektív féltékenységnek?
Kirschner Petra: A retrospektív féltékenység jelei az érintett személy gondolataiban, érzéseiben és viselkedésében egyaránt megmutatkozhatnak, különösen akkor, ha ezek az érzések tartósan és irracionálisan jelentkeznek.
Az egyik legjellemzőbb tünet az ex-partnerrel való állandó összehasonlítás.
Ilyenkor az érintett úgy érzi, hogy a partner korábbi partnere szebb, jobb volt nála, ami gyakran ered önértékelési problémákból. Emellett előfordulhat, hogy az érintett rögeszmésen gondol a partner múltbeli kapcsolataira vagy tapasztalataira, és képtelen ezeket a gondolatokat leállítani.
További jel lehet a kényszeres kérdezgetés vagy kutakodás, amikor az érintett folyamatosan a partner múltját próbálja feltárni, akár közösségi médiában vagy régi fotók között keresgélve. Mindez szorongással és bizonytalansággal párosulhat, mivel az érintett kételkedik abban, hogy elég jó-e a partnerének, és ezt a szorongást az összehasonlítás még tovább mélyíti. Gyakran irracionális következtetések is megjelennek: a partner múltjában előforduló eseményekből az illető hajlamos lehet messzemenő következtetéseket levonni.
Hogyan befolyásolhatja a jelenlegi kapcsolatunkat?
Kirschner Petra: Alapvetően a féltékenység természetes érzés, amely egy fenyegetettség megéléséből fakad: attól tartunk, hogy elveszíthetjük a szeretet tárgyát.
A probléma akkor kezdődik, ha a féltékenység túllép az egészséges határokon, és irracionális mértékben fejeződik ki. Ilyenkor a bizalmatlanság erősödik, és az érintett fél elkezdhet nyomozni, kontrollálni, vagy túlzottan aggódni a partner múltja miatt. A paranoiás szintű féltékenység a pár másik tagjára komoly terhet ró. Az ebből fakadó szorongás mindkét félben jelen lehet, és távolodást idézhet elő a kapcsolatban. Ez az érzelmi eltávolodás megnehezíti a kapcsolati közelség, intimitás fenntartását,
hiszen a folyamatos féltékenység görcsössé, merevvé teszi a féltékeny felet, míg a partnere fullasztónak és túlkontrolláltnak élheti meg a helyzetet.
Ha a retrospektív féltékenységet nem kezelik, súlyos következményekkel járhat mind az egyén, mind a kapcsolat számára. Az érintett személy nem tudja teljesen átadni magát a kapcsolatnak, mivel a „nem vagyok elég jó” érzése és a múltbeli sérülések feldolgozatlansága folyamatosan bizonytalanságot és birtoklási vágyat szül. Ezek a tényezők feszültséget keltenek, és hosszú távon a kapcsolat megszakadásához is vezethetnek.
Mit tegyünk, ha érezzük magunkban a retrospektív féltékenységet? Hogyan szabadulhatunk meg tőle?
Kirschner Petra: Ha felfedezzük magunkban, hogy féltékenyek vagyunk, fontos, hogy ne hárítsuk el az érzést, és ne próbáljuk elnyomni vagy tabusítani. Ehelyett merjünk közelebb kerülni hozzá, és kezdjünk el foglalkozni vele.
Ez magában foglalhatja az érzelmeink tudatos megfigyelését, annak feltárását, hogy mi váltotta ki a féltékenységet, és hogyan kapcsolódik a saját múltunkhoz, korábbi tapasztalatainkhoz vagy kötődési mintázatainkhoz.
Az önismereti munka kulcsfontosságú lehet ebben a folyamatban. Terápiás segítséggel vagy más önismereti módszerek alkalmazásával mélyebben megérthetjük a retrospektív féltékenység gyökereit, és elkezdhetjük feldolgozni azokat a traumákat vagy elakadásokat, amelyek hozzájárulnak ehhez az érzéshez. Emellett érdemes nyíltan beszélni ezekről a problémákról a partnerünkkel is, mivel a kommunikáció segíthet csökkenteni a szorongást és a bizalmatlanságot.
Mi a teendő, ha a párunk féltékenyen bánik velünk?
Kirschner Petra: Kezdeményezzünk nyugodt, őszinte beszélgetéseket, amelyek lehetővé teszik számára, hogy megossza velünk a félelmeit és bizonytalanságait. Ezáltal jobban megérthetjük az érzéseit és a féltékenységének hátterét. Fontos, hogy ezek a beszélgetések ne vádló vagy védekező hangnemben történjenek, hanem támogató, elfogadó légkörben.
Eközben érdemes magunkba is mélyebben elmerülni, és megvizsgálni, hogy vajon akaratlanul is adhatunk-e okot a féltékenységre – például a kommunikációnk, viselkedésünk vagy bizonyos helyzetek kezelése során. Ez nem azt jelenti, hogy a párunk érzéseiért teljes felelősséget kellene vállalnunk, de segíthet megérteni a dinamikát, amely a féltékenységet táplálhatja.
A kapcsolat megerősítése szempontjából lényeges, hogy kifelé is erősítsük az összetartozásunkat. Kifejezhetjük elkötelezettségünket és szeretetünket a párunk felé – akár szavakkal, akár tettekkel –, hogy biztonságban érezhesse magát a kapcsolatban.
Főkép: Shutterstock
