Fontos beszélnünk a párkapcsolatok válságáról és az együttműködő kapcsolódásokhoz vezető útról, hiszen sokszor fordul elő, hogy a házastársak a gyerekek miatt maradnak együtt, lemondva önmagukról. A kompromisszum valójában azt jelenti, hogy nem élhetjük meg önmagunkat, saját vágyainkat szabadon. Sok esetben megfigyelhető, hogy óriási az érzelmi teher a párkapcsolatokban, a bennünk élő belső gyermek hiányai határozzák meg a felek közti érzelmi dinamikát. De hogyan fejlődhetünk együtt a párunkkal az elfejlődés helyett? Mikor érdemes extra erőfeszítést tenni a kapcsolatért? És hogyan lehetünk hatással kapcsolódásainkra? Kun Szilvi integrál önismereti csoportvezetőt kérdeztük.
Hogyan érdemes gondolkodni a párkapcsolatok válságáról, a kapcsolati elfejlődésről?
Én a képződésem során azt tanultam, hogy akkor van valódi kapcsolat férfi és nő között, ha tudatosságban, önismereti fejlődésben maximum 15%-ban térnek el. Ha ennél több, akkor rá kell döbbennünk, hogy valójában már nincs kapcsolat.
Persze ez egy fiktív érték, nagyon nehéz belőni a különbségeket.
Mit gondolsz azokról a párokról, akik megszokásból, vagy a gyerekek miatt maradnak együtt?
Azt tapasztalom, hogy sokszor olyanok próbálják „megmenteni” a házasságukat, ahol már az alapvető kapcsolódási pontok hiányoznak. Ilyenkor általában a gyermekkori hiányok lobbannak fel, a belső gyermek igényei és szükségletei tartják össze a párt. Érdemes megértenünk, hogy ez már nem egy valódi felnőtt-felnőtt kapcsolat. A sérült részeink ragaszkodnak az illuzórikus biztonsághoz.
Gyakran fordul elő ilyenkor, hogy a házastársak a gyerekek miatt maradnak együtt, ami azért káros, mert tudattalanul is terhet raknak rájuk. A gyerekek, amellett, hogy érzik ezt a terhet, nem kapnak sem egy teljes értékű anyát, sem pedig egy teljes értékű apát, mert mind a kettő lemondott magáról.
Én nagyon rossznak tartom, amikor egy kapcsolatban kompromisszum van.
A kompromisszum valójában azt jelenti, hogy sem én, sem a másik nem élheti meg a szükségleteit, vágyait szabadon. Tehát egy kicsit én is lemondok, kicsit te is lemondasz és félúton találkozunk. Valójában azonban mindketten lemondtunk magunkról.
Ezzel szemben az együttműködő kapcsolat azt jelenti, hogy szabadon megélhetem azt, aki vagyok és te is szabadon megélheted azt, aki te vagy, és ebben valahol találkozunk. Ha nem találkozunk, az mindig kompromisszum lesz. Ebbe nagyon könnyű belecsúszni a hétköznapokban.
Fotó: Tolvaj Annus
Honnan tudhatjuk, hogy van-e értelme küzdeni egy kapcsolatért?
Maga a „menthető” vagy „menthetetlen” címke nekem nem tetszik annyira. Sokkal inkább úgy tenném fel a kérdést, hogy van-e értelme még tenni a kapcsolatért?
Először azt szoktam javasolni, hogy nézzünk rá a felek párkapcsolati értékrendjére.
Ha az értékrendemben van olyan pont, ami nagyon fontos, hogy számomra meglegyen, és a jelen kapcsolatom nem adja meg, vagy nem tudok tenni érte, hogy megadja, akkor csak raboljuk egymás idejét. Leginkább akkor van értelme „megmenteni” egy kapcsolatot, hogyha van közös cél. Amikor a felek elfejlődnek egymás mellett, akkor viszont ez általában megszűnik.
Az is nagyon fontos, hogy van-e köztünk intimitás olyan értelemben, hogy fel merem-e vállalni mindazt, ami vagyok, és mindent elmondani magamról a másiknak. Ha valami igazán fontosat nem tudok megosztani tisztán a párommal, akkor ott a köztünk lévő falat kezdem építeni, ami szépen lassan elkezdi rombolni a kapcsolatot. Minél több titok van egy kapcsolatban, annál távolabb kerülünk egymástól.
Azonban ha még találunk közös értékeket és célokat, és ezeket tudjuk egyeztetni, illetve ha mindkét félben megvan a változtatás szándéka, érdemes benne maradni a kapcsolatban.
Mit gondolsz a barátok, közösség és terápia szerepéről az egészséges párkapcsolatban?
Hajlamosak vagyunk minden szerepet egy emberre, a párunkra osztani. Legyen ő a legjobb barátunk, a tüzes szeretőnk, a gyermekeink apja és a terapeutánk egyben. Azonban ha nincs olyan kapcsolatom a páromon kívül, akivel transzparensen megoszthatok bármit, az nagy terhelést jelent a kapcsolatra. Egészséges, ha van olyan barátnőm, akivel bármit meg tudok beszélni, van terapeutám, akihez el tudom hordani a nehezeimet.
Gyermekkorból származó intimitás hiány szinte mindenkinél van. Ha ennek a betöltését a páromtól kezdem el várni, az előbb utóbb nem egy felnőtt kapcsolat lesz, hanem átcsúszik egy gyermek-szülő dinamikába. Ezeket jó elvinni terápiás foglalkozásokra.
Ha a pár egyik tagja elkezdi az önismeretet, az hatással lehet a másikra?
Mindig. Abban a pillanatban, amikor a nő elkezd dolgozni a saját nőiségén, a férfi is sokkal inkább be tud érkezni a saját férfi oldalába, és ez oda-vissza működik. Mindig komplementer szerepbe választjuk a párunkat. Amikor elkezdem a női, yin minőségem megélni és leengedett kézzel gyakorolni ezt a női erőt, azt tapasztalhatom, hogy a mellettem lévő férfi is változik. Beleáll a dolgokba, tesz magáért, vagy hirtelen megtalálja a fúrót és kifúrja azt a lyukat, amit öt éve kértem tőle.
Sokszor azt is látom, hogy az egyik fél elkezdi fejleszteni magát és a másikra mutogat, pedig a párkapcsolatok válságáról és annak megoldásáról is a két fél közösen gondoskodhat.
Ha például én mindent megoldok nőként, akkor a férfi, aki attól érzi magát férfinak, hogy képes megoldani dolgokat, azt éli meg, hogy nem tud férfi lenni mellettem.
Amikor annyira erősen támasztom magam, hogy nem kell oda másik támasz, akkor feleslegesnek érzi magát a másik fél. Ha viszont jobban beleállok abba, hogy lehetek gyenge és sebezhető, akkor a párom hirtelen támasszá válik.
Fotó: Tolvaj Annus
Kun Szilviről: Kun Szilvi integrál szemléletű önismereti csoportvezető, tréner. Pszichodrámában, családállításban és test orientált módszerekben is otthonosan mozog. Szenvedélye inspirálni másokat, hogy szabadon megélhessék önmaguk legigazabb verzióját. Az önismereti és női csoportok, ujjászületés-folyamatok vezetése mellett integrál csoportvezetőket képez, beavatásokat tart, az új nőiség úttörője (ez a könyv borítóról van)
Könyve 2023-ban jelent meg A nő belső útja címmel, amelyben a női úttal, transzgenerációs minták megismerésével, a női archetípusok integrálásának lehetőségeivel, az autentikus, szabad nő megjelenéséhez vezető úttal foglalkozik.
