Fogadalmak és újrakezdések hónapja a január. Terveket szövünk az új évre, amit már január elején el akarunk kezdeni. Új élet, nagy változtatások, radikális döntések. Pedig nem biztos, hogy csak azért, mert egy új év kezdődött, változtatnunk kell bármin is a hétköznapjainkban. Kivéve, ha valóban most jött el az ideje.
Az óév elbúcsúztatása akaratlanul is némi számvetésre ösztönzi az embert. Végiggondoljuk, hogy mi minden történt tizenkét hónap alatt az életünkben. A jó és rossz élmények, a vidám és szomorú események végére érve pedig összegzést végzünk. Megállapítjuk, hogy “végül is jó évet zártunk”, vagy “nem volt jó, de annyira rossznak sem mondható”-t. Remélhetőleg sokan elégedettek a múlt évükkel és bizakodva léptek a következőbe. De akármilyennek is éreztük, érezzük az előzőt, mégis jobb, szebb, boldogabb új évet kívánunk magunknak.
A boldogabb új év reményében pedig hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy majd attól lesz még jobb és szebb a következő esztendő, ha nem is elsején, de minél hamarabb, lehetőleg már január első hetében belevágunk valami újba. Valamibe, amit megfogadtunk. Több sport, kevesebb süti, több olvasás, több alvás, kevesebb vásárlás, kevesebb netezés. A nagy (újra) kezdések hónapja a január – végül is más nem nagyon történik.
Telnek-múlnak a napok, és azon kapjuk magunkat, hogy már megint nem mentünk el a konditerembe, nem alszunk többet a szokásosnál, és a telefon vagy laptop képernyőjét is pontosan ugyanolyan sokat bámuljuk, mint előtte bármikor.
Viszont befaltuk a maradék karácsonyi sütit, nem tudtunk ellenállni a nagy leárazásoknak, és egy könyvet sem vettünk a kezünkbe azóta sem.
Csalódottan legyintünk, s mire eljön a hónap vége, már el is fújta a jeges téli szél az összes motivációnkat, reményünket és hitünket abban, hogy ez az év más lesz, szebb, jobb és boldogabb vagy egészségesebb.
Pedig újrakezdeni, vagy egyáltalán belekezdeni bármibe, nemcsak januárban lehet. Ilyenkor persze nagy a nyomás, vége az óévnek, jön egy új, ami egyértelműen tökéletes pillanatnak tűnik ahhoz, hogy valamit (bármit) megváltoztassunk az életünkben. Év közben ehhez képest a “holnap”, a “hétfő” és bármelyik másik hónap első napja sem tűnik olyan optimálisnak arra, hogy bevezessünk egy új szokást, új terveket és álmokat szőjünk, mint amilyennek január első napjait érezzük. Ez azonban nem így van.
Ha úgy érezzük, hogy most van itt az ideje, pont január harmadikán, hogy elköltözzünk, felmondjunk, sportcipőt vegyünk és belevágunk az új életünkbe, csak hajrá, kívánjuk, hogy sikerüljön minden úgy, ahogy tervezzük! De csak azért, mert egy új év kezdődött, nem kell valami radikális döntést meghozni, pláne, ha még nem hisszük, hogy valóban eljött az ideje.
Természetesen nem beszélek a levegőbe, vannak saját élményeim is az (újra)kezdésről.
Régóta terveztük, pár éve aztán vettünk egy lakóautót a párommal. Egy márciusi hónapban. Bizony, márciusban.
Elkezdtük felújítani, saját magunknak tetszővé és élhetővé varázsolni, hogy majd bejárjuk vele a tengerpartot Olaszországtól Portugáliáig. Ez a szakasz egy kicsit hosszabbra sikerült a tervezettnél, de végül elindultunk vele a következő év februárjában. Robogtunk végig a riviérán heteken, hónapokon keresztül, majd hazajöttünk. Új elképzelésekkel, új tervekkel a tarsolyunkban.
Eladtuk a lakóautót és vettünk egy másikat májusban. Svédországba költözünk fél évre szeptemberben. Egy hirtelen döntés révén Dél-Spanyolországba költöztem négy hónapra decemberben. Alig landolt itthon a gép áprilisban, máris pakoltunk az ország egyik végéből a másikba.
Ha belegondolok, a nagy döntések, utazások és költözések közepette egyiket sem időzítettük januárra. Mindegyiknek megvolt a maga pillanata.
Én megtapasztaltam, hogy voltak/vannak tervek és elképzelések, de nem kell januárra erőltetni mindent, csak mert új év kezdődött. Sokkal élhetőbbnek és eredményesebbnek tűnik számomra, hogy a célt szem elől nem tévesztve hagyjuk, hogy a dolgok a maguk módján alakuljanak, s ha minden összeér, belevághatunk az újrakezdésbe az évben bármikor.
De hogy nagy költözések nélkül mennyire lehet újrakezdeni, fogadalmakat betartani?
Azt olvastam egyszer, hogy egy új szokás kialakításához 21 napra van szükség. Máshol azt írták, két hónapra. Az idő hossza és a szokás kialakításának sikere többek között attól függ, hogy az ember mennyire motivált, mennyire bonyolítja meg vele az addigi életét/életvitelét, vagy hogy egyáltalán alkalmas-e az egyén az új tevékenység gyakori és rendszeres elvégzésére.
Például, ha elhatározom, hogy holnaptól eljárok futni, de valójában nincs rá időm, mert korán kezdem a munkát, vagy fáradtságra hivatkozva sosem vágok neki a kilométereknek sötétedés előtt, akkor ne ezt válasszuk. Akkor se, ha havonta csak kétszer tudnék időt szakítani rá, vagy csak egyszerűen nem vagyok futóalkat. Mert akkor ez nem ez az én sportom, és akkor mindegy, mikor határozom el ezt az egészet, mert valószínűleg nem válik szokássá az életemben. De ha mindenáron fogyni szeretnék, tudok korán kelni, vagy munka után nem vagyok rest nekiindulni hetente négyszer, és még élvezem is, ahogy magam mögött hagyom az 5-10-15 kilométereket, akkor minden bizonnyal új hobbira leltem.
Ami szokássá is válhat rövid időn belül a hétköznapjaimban.
Az új év szuper lehetőség valami elkezdésére vagy újrakezdésére. Legyen az egészen apró vagy nagy változtatás. Ne dőljünk hátra, mert nem hull az ölünkbe a milliós fizetés vagy a világkörüli út.
De NEM KELL mindenáron sorsfordító döntéseket hozni vagy olyan változásba, változtatásba belevágni, aminek még nem jött el az ideje.
Csak azért, hogy mi is megmutassuk, milyen bátrak, erősek, ügyesek vagyunk. Lehet a szilveszter könnyed, kezdődhet az új év lassan és egyszerűen. Álmokkal és tervekkel. Lencsével, trombitával és felhőtlen jókedvvel.
Főkép: Shutterstock
