Hamis információk mindig is jelen voltak a társadalmunkban: középkori nemesek pletykákat terjesztettek egymás hatalmának meggyengítésére, a rómaiak Kleopátrát pusztán szexuális fényben ábrázolták, hogy ne a vezetői képességeire és stratégiai tudására koncentráljanak. A közösségi média korában azonban az álhírek sokkal gyorsabban terjednek, mint valaha. De hogy szűrd ki a hamis híreket? Mutatunk 3+1 tippet, amikkel egyszerűbbé válik az álhírek felismerése.
Te elhinnéd, hogy a földet éppen marslakók szállják meg, ha ezt hallanád a rádióban? Az egyik legkorábbi eset, amit a médiatudományban tömegesen elterjedt álhírként emlegetnek, az az 1938-ban bemutatott Világok harca hangjáték, amikor is a CBS rádióadó élőben közvetítette a H. G. Wells könyvéből adaptált rádiójátékot. A fake news ekkor még nem volt porondon, és az élő adás pánikot váltott ki a társadalomban, hiszen sokan elhitték, hogy a megszállás most történik.
Ma már nehéz elképzelni egy hasonló szintű tömegpánikot keltő kétes hírt, de a médiafogyasztási szokásainkkal együtt ezek is jelentős változásokon mentek át az elmúlt évtizedekben. Manapság nehezebb, bonyolultabb kiszűrni őket, hiszen az álhírek sokszor sokkal árnyaltabbak, finomabbak.
Hogyan és miért hatnak ránk az álhírek?
Megbízunk a barátainkban? És a tartalomban, amit megosztanak a közösségi médián? Bár a létező bizalmi kapcsolat segít igaznak hinni, amit látunk, fontos tudatosítanunk, hogy a valódi forrás nem a barátaink, családunk Facebook idővonala, hanem a weboldal, ahol a cikket megjelentették.
Ezek isérdekelhetnek
Az álhírek terjesztésében azonban még több pszichológiai elem is közrejátszik. Emberekként hajlamosak vagyunk elhinni azokat az információkat, amik beleillenek a kialakult világképünkbe, ezért is különösen veszélyes a közösségi média által létrehozott algoritmikus buborék, ami ezt tovább erősíti. Ha valami illik ahhoz, amit korábban valósnak hittünk, akkor könnyebben elfogadjuk, míg ha valami ennek ellene megy, akkor könnyebben visszautasítja az agyunk. Ezért is olyan nehéz meggyőzni valakit arról, hogy az álhír, amit valódinak hitt, ténylegesen egy álhír: ha az emberi agy egyszer elfogadott valamit valósnak, azt nagyon nehéz utána lebontani.
Az álhírek mindemellett érzelmi kapcsolatokba kapaszkodnak. Sokkérték, együttérzés, félelem, szomorúság, öröm, meghatottság. Minél erősebb az érzelem, amit a cikk kivált, annál kisebb eséllyel fogunk elgondolkodni a valódiságán, mert a tudatosság helyett az érzelmekkel vagyunk elfoglalva. Emlékszünk még a Világok harcára és az ezt övező pánikra?
A Nature Reviews Psychology-ban kilenc kutató által publikált cikk szerint az álhírek terjedésében és valós információként való elfogadásában számos faktor játszik szerepet. Ezeket a kutatók két nagyobb csoportba osztották be: egyik oldalról kognitív okokat, míg a másikról társadalmi-emocionális okokat határoztak meg. Bár ezek a faktorok önállóan gyakran kevesek ahhoz, hogy elhitessenek valakivel egy hamis információt, ha több jelenik meg együtt, akkor könnyen megtévesztik az embert.
A kognitív okok között első helyen említik a kutatók az intuitív gondolkodást. Hírfogyasztóként sokszor mélyebb elemzés nélkül elfogadjuk valósként az információt, amit kapunk, nem kezdjük el analizálni vagy kielemezni a tartalmat. Pontosan, mint a Világok harca esetében.
Fotó: Pexels
Másodikként kerülnek említésre a kognitív bukások. Ez alatt a kutatók azokra az esetekre utalnak, amikor az olvasó figyelmen kívül hagy gyanús jeleket, amik a forrás megbízhatatlanságról árulkodnak, vagy elfelejt információkat, amik az adott tartalom ellen hoznak bizonyítékot.
Harmadik helyen jelenik meg a valóság illúziója. Ha sokszor találkozunk egy információval, különböző helyekről, akkor arról az agyunk feltételezni fogja, hogy valódi és megbízható. Akkor is, ha az információ valójában ugyanaz és ugyanarról a helyről származik, csak több barátunk osztotta meg. Minél többször látjuk az információt, annál készebbek vagyunk azt elhinni.
A társadalmi-emocionális okok közül is hármat emeltek ki a cikkben. Első helyen az ember világnézetével való megegyezést említik: ha egy információ beleillik valaki személyes nézeteibe vagy politikai meglátásaiba, sokkal kisebb eséllyel fogja megkérdőjelezni annak valódiságát.
Másodikként az érzelmi hatások merülnek fel: ha olyan információval találkozunk, ami fenyegetőnek érződik, az könnyedén befolyásolja a viselkedésünket vagy gondolkodásmódunkat. Hiszen ki ne akarná elkerülni a veszélyes helyzeteket, ha egy mód van rá. A félelmen kívül az érzelmek, amelyek gyakran működnek az álhírek terjesztésekor, a boldogság vagy a harag. Egy vidám hírt könnyen és gyorsan elfogadunk anélkül, hogy egyáltalán megkérdőjeleznénk a forrását. Ha pedig az információ elég haragkeltő, megbotránkoztató vagy felháborító, az olvasónak sokszor eszébe sem jut ellenőrizni a származását.
A harmadik, és egyben utolsó kiemelt elem ebben a kategóriában a források általi befolyásoltság. Ahogyan egy üdítőt, úgy egy információt is könnyen el lehet adni konvencionálisan szép emberek jelenlétével. (Gondoljunk bele: láttunk már kifejezetten csúnya hírolvasót?) Ugyanígy el lehet adni az információt egy társadalmi elit réteg megjelenítésével (Hollywoodban mindenki ezt a diétát követi), vagy ha úgy állítják be az információt, mint ami “csoporton belülről” érkezik.
Tippek, hogy könnyebben menjen az álhírek felismerése
A munka nagy részén már túl vagy, elvégre utánanéztél, hogy mik is egyáltalán az álhírek. De mit tehetsz még?
1.Ellenőrizd a forrást és a dátumot
Nézd meg, ki írta a cikket, és ellenőrizd a dátumot. Győződj meg róla, hogy az esemény aktuális, és nem egy régi történetet próbálnak új köntösben eladni.
2.Ellenőrizd a médiaszolgáltató hátterét
Segíthet az is, ha ellenőrizzük a médiaszolgáltató hátterét, különösen, ha egy nem ismert csatornáról van szó. Bizonyos elemek azonban közösek a hivatalos médiumokban: ellenőrizhetjük, hogy ki és mikor írta a cikket, feltüntetik-e a forrásaikat. Ezeknek az elemeknek a hiánya már gyanúra adhat okot, így is könnyebb egy álhír felismerése.
3.Tájékozódj több oldalról
Hogy elkerüljük saját magunk intellektuális- és véleménybuborékba zárását, fogyasszunk különböző médiatartalmakat akkor is, ha egy olyan szögből mutatják be az eseményeket, ami számunkra szokatlan vagy éppen ellenkezik a véleményünkkel.
+1: Két oldal, rengeteg álláspont
Ha pedig még mélyebbre szeretnél ásni, ajánlom ezt a két oldalt: A Lakmusz-HDMO egy, az EU által támogatott oldal, ahol médiatudatosságról és az álhírek gyakori témáiról olvashatsz, míg a Ground News (angolul) részletesen bemutatja, hogy milyen módokon fednek le különböző médiumok különböző híreket.
Források:
https://www.nature.com/articles/s44159-021-00006-y
https://firstdraftnews.org/articles/fake-news-complicated/
https://learning-corner.learning.europa.eu/learning-materials/how-spot-and-fight-disinformation_hu
https://politicalcapital.hu/hirek.php?article_read=1&article_id=2558
https://www.1jour1actu.com/culture/cest-quoi-les-fake-news
https://www.aoml.noaa.gov/general/lib/lib1/nhclib/Fake-News-WorksheetProQuest.pdf
Kiemelt kép: Shutterstock
