Az egyik legfontosabb emberi erény: a jószívűség. Amikor érző szívvel tudunk mások felé fordulni. Amikor saját szükségleteinken és hiányainkon túl meglátjuk, felfogjuk, átérezzük mások szükségleteit és hiányait. Majd ezekre a szükségletekre képesek vagyunk érzékenyen reagálni- akár adni abból, amivel mi rendelkezünk. Adomány – mely szívből jön.
Olyan egyszerűnek tűnik. Olyan könnyűnek. Annyira emberinek és megoldhatónak. Mégis nehéz, mert sokan adnának, de nekik is kevés van, más meg adna, csak nem tudja kinek, mily módon adhat jól, megint más meg ad, de hivalkodik vele, esetleg ad, de vonakodva.
Van-e jó megoldás?
Természetesen, hiszen az adakozásnak van néhány alapszabálya, amit érdemes betartani.
Én, aki az emberi méltóságot tűzön-vízen át védem, prioritásnak tekintem azt, hogy úgy adjunk a magunkéból, azzal meg ne sértsük egy másik ember önérzetét, méltóságát.
Sokan szégyenkeznek azért, mert SZÜKSÉGK van segítségre. Alap dolgokra – ételre, ruhára, tisztálkodó szerekre. Készpénzre. Vannak, akik tartósan nehéz élethelyzetben vannak és folyamatos segítségre szorulnak, de akadnak egyéni élethelyzetek is, amikor valaki(k) átmenetileg szorulnak embertársaik segítségére. Jó szívére.
Hogyan adhatunk igazán jól?
- Jöjjön szívből az adakozás vágya.
-
Legyünk diszkrétek, ne kürtöljük világgá, hogy kinek mit, mennyit és hogyan segítettünk
– ha csak nem az a cél, hogy HATÁSSAL legyünk környezetünkre.
- Olyat adjunk a másiknak, amire szüksége van. Ebből fakadóan járjunk utána, hallgassuk meg, ismerjük fel valós szükségleteit annak, akinek segítünk. ha a személyes adakozás nem jó opció számunkra, akkor forduljunk ezzel foglalkozó szervezetekhez. Ezen a linken számos olyan civil szervezetet láthattok, ahol érdemes kopogtatni.
- Legyünk jószívűek, de tudatosak. Ismerjük fel magunkban, milyen vonalon szeretnénk segíteni. Beteg gyermekek, szegénységben élő gyermekek, szülők nélkül nevelkedő gyermekek sorsa érint meg minket igazán? Hajléktalan embereket támogatnánk? Esetleg van bennünk bátorság észrevenni a közvetlen környezetünkben élők nehéz helyzetét? Bármi is az, amely segítségnyújtásra hív – járjunk utána alaposan, hogyan, miként tudnánk a leghatékonyabban segíteni.
- Olyat adjunk, amely valóban hasznos,
a lomtalanítást ne kössük össze az adakozással.
A nagymamánk padláson molyosodó kabátja nem lehet adomány. Ahogy a gyerekünk agyonhasznált, kicsit pecsétes pólója sem, Hiába fűz hozzá minket érzelem, hiába volt az jó a gyereknek sokáig- egy idegen gyerek azt egy foltos pólónak látja majd és nem feltétlenül érez örömöt, amikor meglátja. Ez az érzékenység különösen gyerekeknél fontos,
higgyétek el, a rászoruló kisgyerek is szeretne SZÉP dolgokat kapni.
Ez nem jelenti azt, hogy nem lehet használt dolgokat adni, de azt igen, hogy a használt adomány is legyen vállalható.
- Űzzük el azt az attitűdöt, hogy „örüljön, hogy kap!”. Higgyük el, hogy nagyon is örül a kapott dolgoknak, akkor is, ha használt, ha bontott, ha hiányos….de annál nagyobb érték az, AHOGY közelítünk feléjük, ahogy segítünk abban, hogy megtalálhassa vagy megőrizhesse önbecsülését.
Jószívvel ajánljuk figyelmetekbe a 2024-ben indított novellapályázatunk egyik helyezettjét. Harka Sára- Érzékeny c. szívszorító novelláján keresztül ráláthatunk egy rászoruló ember legbelső érzéseire.
- A felbontott élelmiszerekkel legyünk óvatosak – lehet élelmiszert adományozni rászorulóknak, de tartsuk szem előtt a méltóságukat és tartsuk be az alapvető élelmiszer higiéniai szabályokat is. Bontott, kipróbált tisztálkodási termék se kerüljön adományozásra.
- Ne várjunk hálát az adásért, néha nehéz azt kimutatni, máskor zavarban van az, aki kapott. Kezeljük úgy a helyzetet, mint
a legtermészetesebb emberi interakciót. Adok, mert LÁTLAK. Legyen néma áldás az adás, és fogadjuk el, ha néma a hála is.
- Fogadjuk el, hogy amit adunk, az esetleg cserealap lesz vagy eladja a megajándékozott – nem kövessük nyomon az adomány sorsát. Amint eladományoztuk, nem tartozik ránk, mi történik vele.
- Ne ítélkezzünk soha a másik ember felett. Alaptézis, hogy
nincs érdemes, nincs érdemtelen rászoruló.
- Végül adjunk… mert az nekünk is öröm, és azt az örömöt szabad megélnünk, épít minket. Nem csak jobbak, de egészségesebbek is lehetünk, ha rendszeresen, JÓL segítünk másoknak.
Főkép: Shutterstock
