Az írástudatlanság, azaz az írás és az olvasás alapvető képességének hiánya ma is kardinális probléma világszerte. Bár a modern technológia terjedésével sokkal szélesebb körben válik elérhetővé az oktatás, de az írástudatlanság gyakran ennek használatát is megakadályozza. Az UNESCO mérései szerint a világon körülbelül 765 millióan mai napig írástudatlanok. 1965. szeptember 8-án, Teheránban rendezte azt a világkongresszust, amely az analfabetizmusra igyekezett felhívni a figyelmet, így ez a dátum lett az írástudatlanság elleni küzdelem világnapja. De hogy miért is annyira fontos, hogy tudjunk írni? Mit is jelent az írástudatlanság, milyen szintjei vannak? Hogy áll Magyarország ebben a kérdésben? Cikkünkbőól megtudhatod!
Mi az az írástudatlanság?
Az írástudatlanságnak, azaz analfabetizmusnak különböző szintjei vannak, amiket nem árt megkülönböztetni. Az elsődleges analfabetizmus az, amikor az adott személy nem tanult meg sem írni, sem olvasni. Az elsődleges analfabetizmus Ez főleg a fejlődő országok társadalmára jellemző, de máshol is okoz gondot. MA másodlagos analfabetizmusnak nevezzük, amikor valaki tanult írni-olvasni, de elfelejtette. Ezt a kutatók 1970-es években fedezték fel, okának a televízió, a rádió és a telefon elterjedését tekintették, a számítógép, illetve és az internet megjelenésével azonban némileg visszaszorult. Okozhatja afázia is, azaz, ha valakinek agysérülés miatt sérülnek a nyelvi képességei.
A félanalfabetizmus korábban azt jelentette, ha valaki tudott olvasni, de nem tudott írni. Ezt ma írástudatlanságnak nevezzük. Ma azt jelenti, hogy tud írni is és olvasni is, de csak nagyon minimálisan, tehát felismer néhány szót, de nem ismer minden betűt, vagy csak a nevét tudja leírni. A funkcionális analfabetizmus, amikor az érintett tud írni és olvasni, de nagyon gyengén, a szavakat kibetűzi, de nem feltétlenül érti jelentésüket. Ez nagyban akadályozza az értő olvasást, ami a mindennapi élet velejárója.
A funkcionális analfabétáknak nehézséget okoz a tanulás, de például egy használati utasítás értelmezése is. Számukra például az olvasás nem szórakoztató kikapcsolódás, hanem nehézség. Különböző becslések szerint Magyarországon a felnőttek 16-33 százaléka funkcionális analfabéta.
Bizonyos vélemények szerint ez a definíció bővíthető, és ideszámolható az is, aki nem tud vezetni, hiszen nem érti meg a KRESZ szabályait, illetve nem beszél idegen nyelvet.
Fotó: Shutterstock
Az analfabétát használják szinonimaként, főleg akkor, ha valakinek nagyon nincsen érzéke bizonyos dolgokhoz, legyen az akár zenei, pénzügyi, digitális, műszaki, esetleg tudományos eredetű.
Az írástudatlanság súlyos következménnyel jár mind a személy életét tekintve, mind a társadalom egésze számára. Az írástudatlan emberek érezhetik magukat kirekesztve, hiszen a mai világban az írás és az olvasás egy elkerülhetetlen kommunikációs forma. Enélkül nehéz részt venni a társadalmi, gazdasági és a politikai életben. Emiatt az írástudatlan ember lehetőségei is korlátozottak a munkaerőpiacon, mivel nem tud továbbtanulni, így nem tud oktatáshoz kötött munkát végezni. Ez viszont gyakran szegénységhez vezet, mely a bűnözés melegágya. Emellett az írástudás fontos az egészségünk szempontjából is, hiszen egy felírt gyógyszer mellékhatásait elolvasni és értelmezni nagyon fontos.
Az írástudatlanság Magyarországon
A „Gondolatok a magyarországi analfabetizmus történetéből” című tanulmány, melyet Dr. Endrefi Istvánné írt, a következő eredményeket mutatták. A történelmi Magyarország hat évnél idősebb lakosságának 68,7 százaléka sem írni, sem olvasni nem tudott. Az 1867-es kiegyezés után az iskolareformok jótékony hatással bírtak erre az arányra, és 1880-ban már csak a hat éven felüli lakosság 58,7 százaléka nem tudott írni és olvasni. Tíz évvel később ez a szám majdnem 10 százalékot csökkent. 1900-ra már a lakosság 40,7 százaléka, 1910-ben pedig már csak 33,3 százaléka számított írástudatlannak a 6 éven felüli lakosságból.
A ‘90-es években ez a szám 2 százalékra csökkent. Hazánkban jelenleg 1 százalék körül vannak az írni-olvasni nem tudók aránya.
A világon jelenleg 250 millió gyermek küzd alapvető írásbeli és olvasásbeli nehézségekkel.
A világon a legrosszabb a helyzet Dél-Ázsiában és az afrikai kontinensen, ahol akár az 50 százalékot is elérheti az írástudatlanok száma.
Az UNESCO jelenlegi célkitűzése, hogy 2030-ig elérje, hogy minden egyes férfi és nő tudjon írni és olvasni. Azért, hogy ez megvalósulhasson, az UNESCO és más globális szervezetek különböző programokat indítanak, hogy elősegítsék az oktatás elérhetőségét a világ legszegényebb és leginkább rászoruló régióiban is.
Ezeknek a programoknak a központjában az alapfokú oktatás támogatása, a tanárok képzése, valamint az oktatási anyagok biztosítása áll. Sok helyen a felnőttek számára is indítanak írástudási programokat, hogy ezzel javíthassák az életminőségüket és a munkaerőpiaci esélyeiket.
Bár úgy tűnhet, hogy a technológia fejlődése, a számítógépek, mobiltelefonok és az internet megjelenése rontja az írástudást, mert már kevesebbet írunk kézzel, a szavainkat lerövidítjük, amikor online üzenetet küldünk, mégis a technológia fontos szerepet játszik abban, hogy az analfabetizmus megszűnjön. A digitális tanulási platformok, különböző oldalak, digitális tananyagok, mobilalkalmazások lehetővé teszik, hogy sokkal több ember számára elérhetővé váljon a tanulás. Ezek az eszközök különösen hasznosak az elszigetelt közösségekben, ahol az iskolákhoz való hozzáférés korlátozott.
Kiemelt kép: Shutterstock
