Heller Csilla győri születésű szakpszichológus közel két éve a távoli Peru varázslatos világában él, előtte hat évig visszajáró csodálója volt. Az Andok hegyvonulatai és az ősi kultúra mélyen beépült mindennapjaiba, miközben magyar gyökereit sem feledte el.

Csilla az elmúlt években egyensúlyra talált a két kultúra között, szakmai és személyes életében is. Pszichológusként mindkét világ látásmódja és életszemlélete formálta őt, amit pácienseivel való munkájában is hasznosít. Cikkünkben megismerhetjük, miként érzi magát otthon egyszerre két különböző országban.
Rögtön bele is vágok: Miért éppen Peru?
Heller Csilla: Már óvodás koromban vonzott az indiánok misztikus mesevilága. Peru számomra mindig is bakancslistás hely volt, de már az első csoportos utamnál éreztem, hogy ennél többre vagyok kíváncsi. Imádtam utazni, akár egyedül is, így fél év múlva visszatértem, hogy felfedezzem Peru igazi arcát. Lassan két éve élek itt a párommal Cuzcoban. A rózsaszín ködöt, valamint a mesefigurákat felváltotta a realitás, de ezt az oldalamon is igyekszem bemutatni.
Haza is sűrűn látogatok, mert hiányzik az otthoni légkör és kultúra. Arra a kérdésre, hogy most miért választom Perut, a válasz egyrészt a párom, másrészt azok a bizonyos meghatározó pillanatok, mikor például az utcán vagy piacon sétálgatva elkap egyfajta szárnyaló, emelkedett érzés.
Olyan, mintha folyamatosan nyaralnék, holott itt korántsem mindig idilli az élet.
A stressz viszont kevesebb, így meg tudom élni a nyugalmat. Az itteniek óriási hatással vannak rám, képes vagyok élvezni az életet, lelassulni és valódi kapcsolódást kialakítani, akárcsak ők.
Mik voltak a legnagyobb kihívások, amelyekkel Peruban szembesültél, akár nyelvi vagy kulturális szempontból?
Heller Csilla: Cuzcoban a legtöbbek anyanyelve még mindig a kecsua (amelynek a grammatikája egyébként hasonló a magyarhoz) így elég nehéz volt a spanyol – kecsua nyelv keverékét elsajátítani.
Illetve akadnak természeti kihívások: gyakoriak a földregések, a magasságból adódó oxigénhiány, valamint a közlekedés sem egyszerű. Hatalmas a zaj, szinte bármikor lehet tűzijátékozni, akár hajnali öt órakor is. Az évszakok hiánya fizikailag és mentálisan is kihívást jelent, mivel bennünk magyarokban a télre való felkészülés kódolt: elraktározunk a télre, szorongunk, hogy mit fogunk enni,- a jövő aggodalmaiban élünk. A helyiek viszont úgy gondolják, itt van minden, és holnap is lesz minden. A mában élnek, ahol a gondok és bajok kezelhetőek. Ez hatalmas különbség a két gondolkodás között. A peruiaknak magához az időhöz is teljesen spontán, tervezés nélküli viszonyuk van, amit európaiként nehéz elfogadni.
Mit tanultál a perui kultúrából, amely gazdagította a pszichológusként végzett munkádat? Van-e valamilyen konkrét hagyomány vagy filozófiai gondolat az andoki kultúrában, amely inspirál téged?
Heller Csilla: Ebben még nincsenek kiforrott metódusaim, hiszen a mai napig is folyamatosan tanulom az itteni életérzést, látásmódot. Amit azonban elsajátítottam az az elképzelés, vagyis imagináció gyógyító hatása.
Egy nőgyógyászati probléma miatt sok helyi gyógyító asszonyt felkerestem. Ők azt tanácsolták, hogy képzeljem el egészségesnek az adott szervemet. Itt nagyon hisznek abban, hogy amit elképzelnek, az megvalósul, ezt pedig összekötik az istenekkel való kommunikációval és áldozatbemutatással.
Arra bíztattak, hogy kezdjek el szeretettel kapcsolódni és kommunikálni a méhemmel, hogy elősegítsem a gyógyulását.

Az itteni gyógyítók szerint, a méh a hanggal van összefüggésben, így, ha valakinek nőgyógyászati problémái vannak, akkor neki a hangja „ragadt bent”. Erre kiváló az éneklés, a hang kieresztése.
Ezt a szeretettel teli, intim kapcsolódást a szerveinkhez, amit a helyiektől láttam én is át tudtam adni a pácienseimnek.
Terápiás munkám során sokszor előfordul, hogy ha az adott témakörrel nekem már volt kapcsolatom egy itteni gyógyító által, akkor be tudok hozni egy új aspektust, ami sok esetben segít.
Folyamatosan nyitott és elfogadó megközelítésre tanít ez a kultúra,
közben azonban megőrzöm a kritikai képességemet is. A nyitottságot egészen más szinten tudom alkalmazni a munkám során, hiszen ítélkezés mentesen arra törekszem, hogy megértsem a másik álláspontját.
Mik azok a fő különbségek, amelyeket a perui életed során felfedeztél a mentális egészséghez való hozzáállásban?
Heller Csilla: A lassú létezést és életmódot. A beszélgetés és egymásra figyelés fontosságát. Valamint van az ittenieknek egyfajta „ráérünk – magatartása”: nem rohannak, inkább a jelenben élnek. Nagyon közeli az istenekhez és a természethez való kapcsolódásuk. Beszélgetnek a magasabb szellemi erőkkel, felajánlásokat tesznek és utána nem stresszelnek azon, mi lesz, hiszen bíznak magukban és a felsőbb hatalmakban is.
A társas kapcsolatok ápolása ugyanilyen fontos a mentális egészség szempontjából. Talán ezért is van, főként ebben az időszakban hetente több fiesta is a városban. A fiestán nem csak ünnepelnek és táncolnak az emberek, hanem a különböző jelmezekkel és játékokkal gyermeki énjükhöz is kapcsolódnak. Így engedik ki a felgyülemlett feszültséget, életkortól függetlenül. Megélik a valahová tartozás érzését is, a legfiatalabbaktól az idősekig.
A világnak meg van a maga rendje a természethez és az ünnepekhez kapcsolódva, az elsődleges pedig az élet megélése, nem pedig túlélése.
Hogyan alakította át a perui környezet és kultúra a személyes világnézetedet és a pszichológusként vallott értékeidet?
Heller Csilla: Folyamatos tanulási fázisban vagyok, szerintem életem végéig. Tanulom a rugalmasságot, nyitottságot, elfogadást és az önszeretetet, valamint a boldogság megélésének képességét. Egy idegen kultúra elsajátítása, több szempontból is drasztikus személyiségváltozásokat idéz elő bárkinél.
Azt szoktam mondani, ahány kultúrát ismersz, annyiféle ember vagy.
Jó példa, erre, ha egy problémán magyarul vagy spanyolul gondolkozok: egészen más megoldásokhoz jutok, mert egészen más személyiségrészemet tudom megszólítani. Továbbá, eddig nyugodt, optimista és nyitott embernek gondoltam magam, de itt bebizonyosodott, hogy ez nem egészen így van. Ezt folyamatosan tanulom, mert igenis van még hová fejlesztenem a világhoz való hozzáállásomat.
Ha egyetlen gondolatot vagy bölcsességet oszthatnál meg, amelyet a perui életed és a magyar gyökereid tanítottak neked, mi lenne az, amit mindenképp átadnál az olvasóknak?
Heller Csilla: Nincs számomra nagyobb bölcsesség annál, mint amit a párom mondott nekem:
„Mindenem meg van, boldog vagyok. Kell ennél több?” - a boldogság kulcsa az elégedettség azzal, amim van.

Itteni tartózkodásom és az otthoni dolgok összekapcsolásaként kiemelném az évszakok nagyon tudatos megélését, azt, amivel önmagunkhoz is kapcsolódunk. Ha erre a belső iránytűre hallgatunk, akkor sokkal elfogadóbbá válunk magunkkal, mert ahogy az évszakok változnak, úgy az testünk és érzelmeink is. Nagyon fontos, hogy a rossz érzésekkel együtt megtanuljunk jelen lenni. Ne nyomjuk el azokat, hanem engedjünk teret nekik.
A belső béke kulcsa az önmagunkat elfogadó, szeretettel való viszonyulás.
Illetve megtanultam, hogy eltérő gondolatok és világnézetek is lehetnek érvényesek, csupán csak a másik valódi megértésére kell helyezem a hangsúlyt, nem pedig saját magamat megérteni általa. Ezt Peru minden nap gyakoroltatja velem.
Főkép: Shutterstock