Minden hozzáállás kérdése lenne? Vajon egészséges-e, ha minden helyzetben csak a jóra fókuszálunk? Mit tanulhatunk belőle? A pozitív gondolkodással foglalkozó cikksorozatunk első részében Peller Mariann a saját élményeiről mesél nekünk a pozitivitás kapcsán.
Peller Mariann az RTL Reggeli műsorvezetője, hangját bármikor felismerjük, a közösségi-médiafelületek tekintetében pedig a Youtube-csatornáján, illetve az Instagramon felületén találkozhatunk vele rendszeresen a LélekKözösség Peller Mariannal nevet viselő közösségben. A pozitivitás erejéről beszélgettünk vele, és arról, hogyan lehet ezt a hétköznapokban egészséges keretek között megélni.
Pozitív személyiségnek gondolod magad?
Peller Mariann: Abszolút. Tudom magamról, hogy amilyen magasságaim, olyan mélységeim is lehetnek. Képes vagyok nagyon mélyponton lenni, és tudok nagyon befelé fordulni. Nagy szükségem van egyébként az énidőre, arra, hogy egymagam legyek és odafigyeljek magamra. Ez azért is fontos, mert igyekszem ténylegesen figyelni azokra, akikkel kapcsolatba lépek, illetve szeretem, ha segíthetek az embereknek a feltöltődésben. Ezt az apukámtól „örököltem”. Apukánk olyan, mint a Nap, sugárzó és nagyon jó a közelében lenni, mindig feltölti az embereket. Ha rossz kedvünk van, akkor ő továbblendít minket egy poénnal. Mindennek viszont az az ára, hogy időnként jólesik egy nap, amit magamra fordíthatok. Ebben az adok-kapokban ugyanis mindkét félnek merítenie kell valahonnan.
Mit gondolsz, tanítható a pozitivitás?
Peller Mariann: A pozitív hozzáállás is tanítható. Bennem gyerekkoromtól kezdve volt egy túlélési mechanizmus. Alapvetően mindig a dolgok jó oldalát nézem. Mostanra azt is megtanultam, hogy csak rajtam múlik, honnan nézek egy helyzetet. Emellett próbálom kívülről is megvizsgálni, hogy mi történik. Imádok például poénkodni a nehéz helyzetekben. Minél szürreálisabb, oda nem illőbb a poén, annál jobban röhögünk.
Ezek isérdekelhetnek
Szerintem az életet lehet könnyedebben is élni, egy játszótérként felfogni. Hiszen a komoly dolgok is lehetőséget adnak arra, hogy kipróbáljunk egy csomó mindent, magunk is megtapasztaljuk őket. Nekem segít ez a spirituális szemléletmód, hogy mindennek oka és jelentősége van. Mindenből lehet tanulni, sőt, igazából kéne is.
Fotó: Rózsa Erika
Tehát a humor az egyik módszered, arra, hogy előidézd a pozitív gondolkodást?
Peller Mariann: Igen, a humor az egyik. A másik a hála. Novák Laci, asztrológus, aki a műsoromban is szokott szerepelni, ő szokta mondani mélypontok idején, hogy „Kicsikém, hát ez is érted van. Hát nem csodálatos? Hát most fejlődsz!”. Bennem csak a tiltakozás volt.
De amikor a nagy mélypontomon és a poklom nagy részén túl lettem, így utólag már másképp látom a helyzetet, innen a túlpartról nézve hálát adok érte. A hála egy nagyon nagy fejlődési lehetőség arra, hogy odafigyeljünk a gondolatainkra, amikor a legnagyobb nehézségben is azt érzi az ember, hogy jó, ennek valami oka van.
A harmadik pedig az ősbizalom, ami igazából annyit jelent, hogy elhiszem és bízom abban, hogy minden rendben lesz. Én nem ilyen voltam, keményen meg kellett küzdenem ezért a bizalomért, de végül megérkezett.
Hiszel abban, hogy a pozitív gondolkodással manifesztálhatunk, magunkhoz vonzhatunk egy jobb életet?
Peller Mariann: Alapvetően igen. Viszont azt is megtanultam, hogy az egót sem tudjuk 100 százalékban kiiktatni. Én nem a vak pozitivitás működésében hiszek. A céljainkért igenis tenni kell. Azt is megtanultam az elmúlt pár évben, hogy vágyhatom én valamire, és amikor megkapom, akkor kiderül, hogy nem nekem való.
Én, amikor manifesztálok, akkor mindig kimondok egy kulcsmondatot: történjen minden a ti akaratotok és a ti szívetek vágya szerint, ahogyan az a legfőbb jót szolgálja számomra.
Bármi is legyen az, őszintén azt gondolom, hogy bár lehet, hogy fájdalmas lesz, a folyamat végén egy csiszoltabb gyémánt leszek.
Fotó: Rózsa Erika
Melyik életeseményednél érezted azt, hogy a pozitív gondolkodás átsegített egy nehézségen?
Peller Mariann: Például minden szakmai dolgomban. Amikor felvételiztem a Filmművészeti Egyetem tévés műsorvezető-rendező szakára, akkor elsőre nem vettek fel, meg is értettem, hogy miért nem. Aztán intenzívebben kezdtem el készülni a következő négy évben a felvételire. Mondtam apának, hogy szerintem fel fognak venni, és ez így is lett. Később, amikor elbocsátottak az RTL-től 2010-ben, akkor először jött a pánik, a zokogás. Utána pedig azt éreztem, hogy valami jó fog kisülni a dologból. Akkor vettünk lakást nekem, és egy pici pénzzel én is beszálltam, de hát nyilván nem volt még elég, és édesapám segített.
Mondtam neki, hogy apa, én nem tudom, hogy miből és hogyan, de lesz munkám. Fenn tudnom majd tartani a lakást is, és el fogom tudni tartani magam. Négy hónappal később három munkám indult el egyszerre.
Akkor az ősbizalom már megvolt, csak nem volt még ennyire tudatos?
Peller Mariann: Akkor inkább csak reménykedtem, nem tudatosan használtam. Most már konkrétan nincs bennem félelemérzet a jövőt illetően. Nekem segítenek a módszerek, amiket tanultam, például a spirituális választechnika. Csodálatos lenne, ha mindenki megtanulna egy módszert. Ennek nem is kell kimondottan spirituális jellegűnek lennie. Lehet csak egy relaxációs módszer. Nyugalmi állapotban remek megoldási képletek tudnak születni az ember elméjében.
Ez közhely, de így van, minden megoldás és válasz bennünk van. Meg kell tanulnunk nyitottnak lenni, hogy meghalljuk és a módszerek segítségével be tudjuk fogadni a szükséges tudást.
A következő részben Kirschner Petra pszichológussal nézzük meg az érme másik oldalát a mérgező pozitivitás kapcsán.
Főkép: Rózsa Erika
