„Lehet, hogy színésznő vagyok, és néha látsz kisminkelve, jelmezben, de egyébként papucsban rohangálok a kutya után és néha üvöltök a két gyerekkel a bolt közepén”

A Covid alatt született az első posztod, amit Celeste Barber inspirált. Hogyan jött az ötlet?

Vanya Tímea: A Covid alatt otthon maradtam a két kisfiammal, amikor a színház bezárt, és a kreatív energiák, amiket előadással, forgatással színészként kinyomunk magunkból, bennem ragadtak. Volt bennem valamiféle alkotási vágy. Celeste Barber nyomán indult ez az oldal, mert tetszett benne, hogy meg meri mutatni a valódit. A ráncot, a kismamát, az ősz hajat.

A mai napig vívom a harcot az önértékelésemmel és a megfelelési kényszeremmel, de valahogy 36 évesen, amikor elkezdtem ezt csinálni, megértem arra, hogy ezt nekem is szabad. Négy éve azt éreztem, hogy mindenki azt tolta, hogy milyen boldog, milyen szuper az élet, mindenkinek kocka hasa volt… Én pedig ott ültem a szoptatós melltartóban a pici babámmal, azt éreztem, romokban az életem, és fogalmam sincs, hogyan fogom tudni ezt végigcsinálni.

Amikor volt időm pörgetni az Instát, vagy más social média felületeket, mindenütt szentképeket láttam azokról, akik velem egyidőben szültek. Ondolált hajjal pózoltak, a gyermek teljes tisztaságban aludt, nálunk pedig teljes zűrzavar és bábeli káosz uralkodott. Emiatt is volt bennem szorongás, ráadásul az anyasággal is nagyon nehezen indultam. Az első kisfiam tejérzékeny volt, ezért nagyon sokat sírt, úgyhogy volt bennem egy nagy adag félelem, és egy kicsi depresszió, hogy most ez lesz 0-24-ben, és nem tudom, mit fog történni. A legjobb barátnőm, Lékai-Kiss Ramóna mutatta nekem Celeste Barbert, és mondta, hogy pont olyan női bohóc karakter vagyok, mint ő, és hogy jól állna nekem ez a stílus magyarul. Úgyhogy egyszer csak csináltam egy posztot, ahol körülraktam magam bevásárló szatyrokkal, mert volt egy csaj, aki márkás táskák között fetrengett a kanapén. Az emberek pedig elkezdték szeretni ezt, amitől hatalmas sikerélményem lett, azóta pedig konkrét kis karrierje van az oldalnak. Ezért nagyon hálás vagyok, mert egyébként van benne munka, kreativitás, és szeretem csinálni.

Négy év után honnan merítesz még mindig ihletet az újabb szkeccsekhez, képekhez?

Vanya Tímea: Amikor elkezdtem, szinte csak Celeste Barber csinálta a luxus reklámok és a tökéletesség kifigurázását. Mostanában már sok ilyen Insta oldal van hasonló posztokkal, például arról, hogy valaki egy gyönyörű étteremben vacsorázik, mellette pedig valaki beleharap a zsömlébe. Én a social media felületekről merítem az ihletet, van egy-két luxi lady oldal, amiket nagyon hűségesen követek. Már ráállt az agyam, és rögtön látom azt, hogy én hogyan csinálnám meg a paródiát. Veresegyházi vagyok, és azonnal beugrik a kép, hogy melyik bolt előtt, milyen szobornál, vagy a kertben lenne a legideálisabb, van-e hasonló ruhám, kell-e hozzá a kutya, vagy bármilyen kellék. A fejemben már pörög ilyenkor a film. Régebben még volt bennem egy kérdőjel, hogy melyik lesz vicces, vagy csak gáz lesz Celeste Barbert másolni, de ezeket elengedtem.  Már több mint 40 ezren vagyunk, azt gondolom, hogy kinőtte magát ez az oldal. Az emberek szeretik azt, amit én gondolok, és ha én azt gondolom, hogy egy már meglévő posztot érdemes újrakreálnom, akkor azzal nincsen semmi baj.

Van ennek egy szorongató oldala, ami erősíti a megfelelési kényszert, nem? Le tudtad ezt vetkőzni?

Vanya Tímea: Abszolút van, és még nem teljesen sikerült levetkőzni. Nekem ez az életfeladatom erre az életemre, és remélem, mire egy öreg néni leszek tényleg nem fog érdekelni, ki mit gondol, és tudom majd magamat egy kicsit jobban szeretni. Amikor anya lettem mindenkire hallgattam, csak a saját magam intuíciójára nem, pedig azt kellett volna. Az oldallal kapcsolatban is ez van. Pont nemrég történt egy fura dolog, mert kikerült egy reklám az oldalamra, és az emberek nekem estek, hogy eddig pont ez ellen voltam, és kifiguráztam ezeket, most meg én is ezt csinálom, és ez milyen borzasztó. Elgondolkodtam, mert négy éve csinálom az oldalt a magam és mások szórakoztatására, és még mindig van olyan ember, aki szorongást kelt, vagy kritizál amiatt, hogy a saját stílusomban, viccesen, de fizetett tartalom kerül fel az oldalra, így a szorongás jelen van az életemben.

Régen előfordult, hogy ha bántottak, megaláztak, kritizáltak, jött az a rossz érzés, de nem tudtam hogyan reagálni. Most már jobban el tudom ezeket rendezni magamban, ráadásul igenis büszke vagyok a vanyatimiofisol oldalra, ami egy telefonnal készült Veresegyházon a semmiből. Nagyon büszke vagyok arra, ahol ma tartunk, és például veled beszélgetünk a gondolataimról.

Fotó: Mona Management

Kicsit mintha még mindig engedélyt kellene kérnünk ahhoz, hogy nevethessünk magunkon.

Vanya Tímea:

Általában, ha magyar híresség oldalán találok inspiráló posztot, akkor én engedélyt is szoktam kérni, és tízből nyolcszor megadták az engedélyt. Azért azt mindig elmondom, hogy elsősorban magamat figurázom ki, magamat hozom kellemetlen helyzetbe, mert én vagyok előnytelen pózban, nyanya bugyiban, leböfögött pólóban. Nekem ez egy misszió, terápia az önelfogadásban, hogy nem baj, ha nem minden tökéletes.

Egyébként Mérleg a csillagjegyem, tehát nagyon szeretem a balanszot, és ha mindig minden rendben van, de rá kellett jönnöm, hogy az életemben ez állandóan nem lesz. Viszont hálásabb vagyok az életemért, mint húsz évvel ezelőtt. Azért, hogy egészségesek vagyunk, hogy van két gyerekem, hogy van melóm, hogy van egy nagyon aranyos kis kuckóm, ahol élhetünk. Megtanultam hálásnak lenni ezekért, és talán ez a balansz, amit kerestem. Ezért tartom missziónak megmutatni, hogy mi nők nem vagyunk mindig kockahasúak és belőtt hajúak. Hétfőn reggel az óvoda előtt én örülök, ha tiszta farmernadrágban vagyok. Fontos beszélni ezekről a dolgokról, például a gyerekvállalásról. Például nekem nem ment könnyen a szoptatás. És akkor mi van? Emiatt öljem meg magam? Kell ezekről beszélni a platformokon, megmutatni, hogy van A oldala és B oldala, és ez egyáltalán nem baj, mert ilyen az élet.

Hogyan fogadják az emberek a posztjaidat?

Vanya Tímea: Sokszor ér kritika, főleg mostanában. Nagyon nehéz négy évig jelen lenni, mert minden pillanatban új videó, új platform jelenik meg, más és más fajta formátummal, hosszal. De én nem szeretnék versenyezni.

Egy 40 éves, kétgyerekes anyuka vagyok, nekem a vanyatimiofisol szerelem. Azért esik nagyon rosszul, ha bántják, mert én ezt tényleg négy és fél éve két gyerek, levesfőzés, meló, szövegtanulás, betegség mellett csinálom. Nem értem, mit lehet hasonlítgatni rajta. Általában azt szoktam megkapni, hogy Celeste Barber sokkal jobb. Ráadásul van egyfajta mentalitás Magyarországon, hogy ne vicceskedjél. De miért ne?  Könnyebb az élet, ha röhögünk.

Én ha negatív kommentet akarnék megfogalmazni, azt maximum elmondom a páromnak, vagy magamban azt mondom, hogy ‘hát, ez hülye’. De sose jutna eszembe ezt másnak odaírni. Négy éve heti három-négy poszt megy ki az oldalamra, amiben rengeteg meló, utánadolgozás, gondolkodás, vadászás van. A sok negatív kritika, amit a kommentekben kapok elég rosszul esik, a párom mindig tudja, ha jön egy ilyen, akkor este simogatni kell a lelkemet egy kicsit. Ráadásul ez pont nem az az oldal, ahol mindig nagyon jól kell kinézni.

Miért fontos, hogy humorral forduljunk magunkhoz, és tudjunk magunkon röhögni?

Vanya Tímea: Szerintem az egyedüli kulcs a túléléshez a humor. Az én életemben nagyon sok volt a lent és a fent, a színészkarrierem sem szárnyalt rögtön felfelé, kellett civil munkát vállalnom. Túl vagyok egy erős szakításon, az első kisfiunk se jött össze olyan gyorsan, pedig nagyon szerettük volna. Szóval voltak mélypontok. Ezeket ki kell sírni, illik és kell szarul lenni.

Hatalmas hazugság, hogy minden nap csodálatos. Miért nem lehet azt mondani, hogy ez nehéz volt, de megcsináltuk? Nekem az segített bármilyen nehéz nap után, hogy tudtam nevetni azon, hogy minden összejött. Görcsössé tesz, ha nagyon komolyan vesszük magunkat, a görcsök pedig sok betegséget hozhatnak elő. Bennem például van a magasságom miatt, mert a karakterem teljesen eltér az átlag női karaktertől. Nem aposztrofáltam magam szépnek például, sőt azt sem tudtam, hogy nekem van humorom. Csak azt tudtam, hogy társaságban nyomtam a dumát, és mindenki feküdt a nevetéstől.

De én nem akartam direkt vicceskedni, csak magamat mertem mindig kiröhögni. Mivel nem veszem magam annyira komolyan, az emberek sokszor meglepődnek, ha egy kollégával merek arról beszélni, hogy rossz napom volt. Nyilván nem az intim dolgaimról, de a rossz élményekről fontos beszélni, mert ezek mind oldások. Ráadásul a pandémia óta felerősödött, hogy mindenhonnan dől ránk a trutyi. Amúgy is szorong az ember a pénzen, a gyereknevelésen, hogy jó anya-e. Hogy mennyit dolgozzon, mennyi a rezsi, hogy jó-e a párkapcsolata, vagy hogy az anyukájával jó legyen a viszonya. Egyébként pedig csinos legyen, sportoljon, igyon spenótlevet, és ne egyen cukrot, de közben ha menstruálsz, akkor három napig csak cukrot akarsz enni, és így tovább. Ezek között nagyon nehéz megtalálni önmagad. Nekem csak az segít, ha röhögünk, mert a humornak gyógyító ereje van.

Fotó: Mona Management

A Covid alatt mindenki jógázott, növényt nevelt, fejlesztette magát, és árasztotta a tökéletességet. Miért fontos ez ennyire az embereknek szerinted?

Vanya Tímea: Igen, de közben Meryl Streep otthon a konyhából, köntösben a barátnőivel jelentkezett be. Azt éreztem, hogy ennek van ereje. Például én is azért kezdtem el, mert akkor volt időm rá. A színház, a forgatás, a két gyerek, család és háztartás mellett valószínűleg nem tudtam volna elindítani az oldalt.  

Aki nehezebben találja meg önmagát mentálisan, annak nagyon káros lehet, hogy azt látja, mindenki Thaiföldön nyaral és mennyire boldog. Azt is vallom, hogy nem kell mindenkinek megmutatnia a narancsbőrét, ha nem akarja. Ha pedig valaki elment egy szép helyre, és ki akarja posztolni, hajrá! A lényeg, hogy tudjuk, mindenkinek van csomagja az életben, mindenkinek lehetnek nehezebb hétköznapjai. Törekedjünk arra, hogy ne bántsuk magunkat és mást. Én is szeretek elmenni futni, szó se róla, álszent dolog lenne azt mondani, hogy nem szeretném megtartani az alakomat. De nem filterezem magam agyon, mint ahogy rengeteg oldalon látom. Nem lehet mindig ultraszexi, ultradizájnos és ultraérdekes valaki.

Ezért tartom fontosnak megmutatni, hogy lehet, hogy én egy színésznő vagyok, és néha látsz egy sorozatban, vagy színházban kisminkelve, jelmezben, de egyébként papucsban rohangálok a kutya után, szedem össze a kutyapiszkot, söpröm a járdát és néha üvöltök a két gyerekkel a bolt közepén. Marhaság lenne eltagadni, mert a hétköznapjaim az egészen egyszerű vidéki kétgyerekes asszony hétköznapjai.

A színházat és a színészeket erősen misztifikálják, ehhez képest azért elég nagy kontraszt, amit te megmutatsz magadból.

Vanya Tímea: Ez nagyon-nagyon így van, de én már túl vagyok ezen, simán elindulok sminkeletlenül egy farmerben moziba. Van, akinek ez a mindennapja, aki csajos, szereti a magassarkút és szépen öltözködni. Néha én is szeretek csinos lenni, a Glamour gálán imádtam az estélyi ruhámat, jó érzés volt csinosnak érezni magam benne. De alapvetően nem vagyok ilyen. Nagymamám szokta mondani, hogy aki nem hal meg fiatalon, az megöregszik. Ennek pedig természetesnek kellene lennie, nem kéne megőrülnünk attól, hogy milyenek leszünk öregen. Nem kifejezetten félek az öregedéstől!

Érzed azt, hogy sokaknak segít az oldalad? Kapsz erre visszajelzést?

Vanya Tímea: Igen, hogyne. Eleve napi tizenötször megkapom, hogy felvidítod a napomat. Ez cél is, ráadásul engem az vidít fel, ha ilyesmit olvasok. Eleve sokat rötyögünk, amikor csinálunk egy-egy képet, videót. A közösségi médiának sok esetben ez lenne a feladata, hogy azonosulni tudjak, energiát nyerjek, és jobban érezzem magam. 85 százalékban pozitív a visszajelzés az oldalra. Van egy-két nap, amikor akadnak negatív kommentek, de 85 százalékban szeretik az emberek. Biztos vagyok benne, hogy nem csak én megyek a két gyerekkel koszos melegítőben a boltban néha, és segíthetek másnak azzal, hogy lát valakit, aki ugyanúgy van, mint ő.

Egy szorongósabb nap után milyen módszerrel oldod magad a humoron kívül?

Vanya Tímea: Ilyenkor elmegyek futni. Berakok valamilyen zenét, és hagyom, jöjjön, ami jön. Ha van kedvem, elsírdogálok magamban, van, hogy csak elveszek a gondolataimban, bármi lehet, ami jólesik. De az is lehet, hogy iszom este a teraszon altatás után egy pohár rozét, és megbeszélem a párommal a fájdalmam. Tudom előre, hogy röhögés lesz a vége. Szerencsére van két igazi barátnőm hosszú-hosszú évek óta, akikkel egyetlen telefonbeszélgetés tökéletesen helyrerak. Általában a humorra futunk ki, és arra, hogy folyamatosan röhögünk.

Hogy találtad meg a futást?

Vanya Tímea:

Ha jobban figyelnék magamra, sokkal egyszerűbb lenne, mert minden magától jön, csak néha még nem bízom magamban eléggé. A futás is úgy jött, hogy a pandémia ideje alatt  azt éreztem, hogy ki kell menjek a kertkapun, mert meg fogok zavarodni. Kimentem és elkezdtem futni, mint a Forrest Gumpban, csak én nem bírtam olyan sokáig.

Aztán ez fejlődött, hallgattam közben relaxációs zenét, valamikor AC/DC-t. Volt, hogy az erdőben üvöltve énekeltem. Biztos lehetne terápiára is járni, oda még nem jutottam el, mert még nem éreztem kifejezetten szükségét, de meg lehet találni azt, hogy az ember mivel oldja a mentálhigiénés feszültségeket. Félre ne érts, ez nem úgy van, hogy csodálatos napom volt, elmegyek futni és kioldok. Ma például vannak olyan gondolataim, amiket egy kétgyerekes anyukának nem illik gondolni. Nógrádi lány vagyok, mi olyan sokat nem tököltünk az életen. Úgy fogjuk fel, ha ma rohadt rossz volt, majd holnap jobb lesz. Van egy alapvetően életigenlő, optimista természetem. Persze tudok aggodalmaskodni, de alapvetően gyerünk tovább.

Fotó: Mona Management

Hogy vagy ezzel az illik-nem illik dologgal?

Vanya Tímea: Az anyatársadalom nagyon kegyetlen tud lenni. Lehet, hogy ezért megköveznek, de nem bánom, elmondom. Fiatal, buta kis anyukaként azt hittem, hogy majd bemegyek az anyacsoportokba, és jófej lesz mindenki. De nem. A gyereknevelésben én például nem tudom, mit illik, mit nem, mert szerintem ez a legnagyobb baromság.  Részemről örülök, ha túlélem, és hogy életben vannak a gyerekek, akik mégis jófejek. Azért, mert van két gyerekem, fogalmam sincs arról, hogyan kell gyereket nevelni. De szorongást kelteni a másikban, mert például te császárral szültél, vagy nem tudsz szoptatni, esetleg köztetek alszik a gyerek, nagyon rossz hatással van mindenkire. Munkafronton is felmerült, hogy mikor illik visszamenni dolgozni. Nálunk nagyon egyszerűen zajlott, amikor elfogyott a GYES és nem volt elég pénzünk, akkor visszamentem. Ami amúgy nagyon jól esett, mert a pandémia alatt a kicsivel két évig otthon voltam, és nagyon üdítő volt elmenni egy előadásra a csajok közé dumálni, és azt érezni, hogy nem a tápszer, pelenka és a büdös, hányásos póló az életem.

Nagyon álszentnek gondolom azt, aki ezen rugózik. Szerintem aki jól van, legalábbis dolgozik egy kicsit magán, foglalkozik a saját lelkével, az a másikat nem, csak azt piszkálja, akivel él. Ha bal lábbal kelek fel, meneküljön a család, amerre lát. De egy másik emberen számon kérni, hogy miért nem szoptat, nagy hiba. Ha magadban sem vagy biztos, akkor ezek rettentően rombolóak.