A slam poetry 2006-os magyarországi megjelenése óta szól egyszerű nyelvezettel az utca emberéhez, hiszen a „magvas gondolatok egy sör mellett jóval emészthetőbbek.” Az általunk kérdezett slammerek szerint a műfaj máshol nem tapasztalt szabadságot kínál, hogy az előadó elgondolkodtasson, megnevettessen, vagy épp megijesszen. De mi köze a magyar kultúrához és miért kell még mindig bizonygatniuk a slammereknek, hogy ez bizony irodalom? Dénes Szilvesztert és Hetesi Júliát kérdeztük.
Költészet felsőfokon
Mindannyiunk közös tapasztalata a kötelező verstanulás, amelyet iskolai éveink alatt ránk kényszerítettek. Ki tudná elfelejteni a hosszas dolgozatokat, amelyek irodalomórán verselemzésből íródtak? Már mindennap használt szállóigévé vált a kérdés: „Mire gondolt a költő?”. Előszeretettel használjuk ezt a frázist, ha valaki ködösen fogalmaz, mert valójában ez az utóhatás maradt bennünk a költészetről és magukról a költőkről is. A költészet valamilyen elvont dolog, ami (immár tizenéve füstmentes) kocsmákban merengéssel vagy naplementébe bámulással kerülhet hozzánk közel. Fejtegetjük a szavakat, szimbólumokat keresgélünk, de a mindennapi életünkhöz nem nagyon tudjuk hozzákapcsolni a verseket. Pedig a költészet a mindennapokról, emberekről, érzésekről szól – erre pedig a Magyar Kultúra Napja évről-évre emlékeztet minket. Jó és fontos dolog érteni a verseket. Ebben sokat segíthet a slam poetry műfaja.
Dénes Szilveszter slammer így gondolkodik a műfaj és a magyar kultúra kapcsolatáról. „Úgy gondolom, hogy a „magas kultúra” egyre kevésbé fér bele a rohanó életünkbe. Egyre kevesebben tudnak vagy akarnak egy hosszú munkanap után még nehezebb nyelvezeten íródott, mély gondolatokat kibontogatni. Így ezt az űrt egy sokkal könnyedebb műfajjal próbáljuk valamelyest betömni és nem a televízióra bízni magunkat. Egyszerű nyelvezettel az utca embere szól az utca emberéhez, ráadásul ezt javarészt élőben – még csak olvasni sem kell – így a magvas gondolatok egy sör mellett jóval emészthetőbbek.”
Hetesi Júlia Fotó: Sopianae Slam Poetry
„A cél ugyanúgy a gondolatébresztés, de kényelmesebb csatornákon. Egy szó, mint száz a slam nem pótolhatja a klasszikus kultúrát, de alázattal jó szolgálatot tehet neki, némi elfogadásért cserébe.”
Mi is a slam poetry?
„A slam nekem játék, móka és kacagás! A vers szigorúbb, kötöttebb és komoly dolgokról szól. A slamben a fontos és komoly dolgokat is szórakoztató csomagolásba lehet rejteni szinte kötöttségek nélkül és így könnyedebben lehet kezelni vagy akár feldolgozni dolgokat, helyzeteket. Nem mellékesen pedig kiélhetem a rím fétisemet!” mondja Szilveszter.
Ezek isérdekelhetnek
A slam poetry az 1980-as évek közepén indult Chicago-ból, Marc Smith költő kezdeményezésére. Magyarországon 2006 óta van jelen, rendszeresen rendeznek eseményeket, versenyeket, ahol a slammerek (költők, akik slamet írnak) előadhatják szerzeményeiket. 2012 óta minden évben rendeznek Országos Slam Poetry Bajnokságot, és a legtöbb nagyvárosnak van saját slam poetry klubja.
Hetesi Júlia 2015-ben találkozott a műfajjal, azóta is szinte minden klubeseményen ott van.
„Azért szeretem ezt a műfajt, mert lehetőséget ad a kísérletezére. Írhatok prózát, verset, lehetnek ritmizált részek, de akár énekelhetek is. Kedvemre keverhetem a műfajokat, amik aztán egymást tudják erősíteni a produkción belül.
„Nagyon szeretem a 10 szavas versenyeket is, hiszen ott valóban megmutatkozik az író-előadó kreativitása, de az is nagyon érdekes, hogy egy klub adott témájára ki, hogyan asszociál, mit hoz ki belőle, hogyan tudja kifejezni magát. Izgalmas látni különböző műfajok, írói hangok és előadói képességek keveredését. És az sem hátrány, hogy mindig van hova fejlődni. Mindig lehet ügyesebb ritmust, frappánsabb rímeket és izgalmasabb sztorikat írni.”
Dénes Szilveszter és Hetesi Júlia. Fotó: Szép Geri
A slam poetry az élő szóban, hatásosan előadott versek műfaja, teljesen kötetlen, nincs kötelező rímképlet. A versenyeken határozhatnak meg témát, amiről írni kell, illetve időlimitet, amibe bele kell férnie az előadónak. Mindezen kívül mindenki arról és úgy beszél egy témáról, ahogyan szeretne. Egy slam poetry est igazán üdítő élmény. Általános téma a közélet, a saját élmények feldolgozása, és a gyakorta szíven találó szavakat mégis azonnal érteni lehet.
Julcsi úgy látja, hogy „a slam poetry olyan, mint egy távoli rokon, akit valahogy nem akar elismerni a család. Színház, de nem egészen az, rap, de mégsem, hiszen nincs a slam szövegek alatt zene. Stand-up, hiszen punchline-okkal él, de annál azért (szerintem) több…És hát nem utolsó sorban: irodalom, bár pont ez az, ami a legegyértelműbb és mégis a legtöbbet kell bizonyítani.”
Mit ad a slam poetry műfaján belül alkotni?
Julcsinak „szabadságot, ez egyértelmű. Vígh Levente tanulmányának a címe tapint rá legjobban arra, hogy mit is jelent a slam poetry „a szabadság költészete, a költészet szabadsága”. Persze, írhat prózát, verset, drámát, dalt az ember, de nagyon ritka, mikor ezeket kombinálhatja, sőt, nem csak, hogy írója, de előadója is lesz a saját szövegének, ezáltal pedig rögtön dramaturg, rendező és színész is. Nem tudok még egy olyan műfajt mondani, ami megadja ezt a mértékű művészi kiteljesedést. Vagy legalább is annak lehetőségét. Ezt adja ez a műfaj. A lehetőségek teljes tárházát. Bármit megtehetsz, hogy hatást gyakorolj a közönségedre, hogy elgondolkodtass, megnevettess, megijessz, csak férjen bele 3 percbe.”
Szilveszter közösséget talált a műfajban, amit egy klubesten való részvétel után azonnal érezhetünk mi magunk is.
„Személy szerint nekem slam egyrészt a komfort zónám határai után a senki földje, ahol elsősorban magammal csatázom. Le kell győznöm a lámpalázam, a szégyenlősségem és a maximalizmusom, amivel egy másik oldalam kap lehetőséget, így egyensúlyba hozva a földhözragadt énemet ezzel, a hippi énemmel.”
„Másrészt a slamtől kaptam egy befogadó közösséget, hihetetlen embereket és barátokat a szélrózsa minden irányából. A slamnek köszönhetem, hogy megtanultam: ölelkezni jó!”
Főkép: Hetesi Júlia
