Két kontinens és megannyi kultúra találkozik Törökországban – egyszeri látogatóként könnyű beleszeretni a színek, ízek és illatok kakofóniájába. Ahhoz azonban, hogy valóban értsük a török kultúra és Anatólia különlegességét és belássunk a színfalak mögé, jó, ha van valaki, aki feltárja nekünk e varázsvilág ajtaját.
Tóth Ágnes, a Nar Gourmet alapítója nem pusztán az ország rajongója, de valódi bennfentes, aki a kulinária, a nyelv és általában a helyi szokások szakavatott ismerője. Nemrég egész napos ünnepen, a Nar Festivalon mutatta be barátaival a török világot változatos programok során, ami ráadásul ünnepnap is volt számára, hiszen hamarosan új kalandra indul.
Fotó: Csipke Judit
Ezek isérdekelhetnek
Mit jelent számodra Törökország?
Még az egyetemi évek alatt szerettem bele az országba. Először csak hobbiként indult, de ahogy elkezdtem járni az országot és egyre többet megtudni róla, csak mélyebb lett az érdeklődésem. Amellett, hogy 5 éven át szerveztem az első hazai, török kultúra különböző oldalait bemutató programsorozatot, 2,5 évig pedig a Yunus Emre Intézet Budapesti Török Kulturális Központ kulturális vezetője is voltam. Közben főztem, kóstoltam, elkezdtem a blogomat, de ez lassan kinőtte magát – lakásétterem, privát főzések, főzőkurzusok következtek, végül az álomból hivatás lett. Nyáron például az Ankarai Magyar Nagykövetség konyháján dolgoztam hetekig.
Most kettős érzésem van: egyrészt még mindig megvan bennem a romantikus vonzódás, de ahogy egyre több időt töltök kint, úgy értékelem egyre jobban, ha hazajöhetek.
Vegyük például az ételeket: bár imádom a török konyhát, nekem a rengeteg hús és tejtermék, zsiradék már sok, ezért is kezdtem elmélyedni a növényi alapú receptekben jobban.
Fotó: Csipke Judit
Hogy látod itthon a török kultúra megítélését? És mit gondolnak odakint rólunk?
Itthon van egy fajta kíváncsiság és idealizálás, köszönhetően például a rengeteg török sorozatnak. Az emberek persze az ételekkel is sokat találkoznak, fontos azonban tudatosítani, hogy a büfékben kapható döner kebab és sült tejberizs sok esetben elég távol áll attól, ami autentikus.
Persze vannak kivételek, de keresni kell – ezért is kezdtem el nyílt brunchokat, vacsoraesteket tartani, hogy megmutassam a török konyha végtelenül színes világát. Kint a mi megítélésünk változatos: a nyugati, városi népek testvérként tekintenek ránk, míg keleten inkább egy kis közép-ázsiai országnak hisznek bennünket (Magyarország török neve Macaristan – a szerk.).
Nemrég egész napon át a török kultúrát ünnepeltétek a Nar Festivalon, ahol voltak ételek, valamint a kézművesség, a művészet, a zene és a jóga/tánc is szerepet kapott. Hogyan ékelődnek ezek be a török kultúrába?
A törökök, bár modern országban élnek, nagyon mélyen megélik a vallást és a tradíciókat, ezért ezek kiemelten fontosak nekik.
Mindenki muzikális és ismerik a népdalokat, valamint a család szerepe is hangsúlyos. Emellett a művészet mindent áthat – gondoljunk a textilekre vagy az épületeket díszítő ornamentikára. A Nar Festivalon ezért készítettünk együtt kerámiát, megtanultunk egy tradicionális díszítőtechnikát, de Fethiye Çetin: Nagyanyám c. memoárjának fordításáról is beszélgettünk.
Fotó: Csipke Judit
Szerinted hogyan érdemes elkezdeni az ismerkedést a török kultúra érdekességeivel?
Jöjjön el a rendezvényeimre. (nevet) Komolyan véve, a sorozatokkal egyébként nincsen semmi baj, mert a török tényleg ennyire heves nép, emellett egyre több könyvfordítás is olvasható itthon.
Utazáshoz elsőként mindenképpen Isztambult javaslom, ha az beszippantott valakit, jöhet a keményebb dió és a vidéki utazások.
Mi lesz a következő kalandod?
Ez még számomra is meglepetés volt nemrég. 1 évre Isztambulba fogok költözni, ahol a Liszt Enstitüsü Macar Kültür Merkezi-ben, azaz a magyar kulturális intézetben fogok dolgozni programszervezőként. Ez hatalmas lehetőség nekem, hiszen a munkám mellett még többet tudok tapasztalni, utazni, a török kultúra világából felfedezni, kóstolni és persze bemutatni, amit láttam. Egy év után pedig az a tervem, hogy folytatom ott, ahol most tartok, hiszen úgy gondolom, ez egy olyan kaland, amit érdemes megosztani a hazai közönséggel is.
Főkép: Csipke Judit
