Rovarevés tabuk nélkül – vajon ez a jövő?

Rovarok a tányéron

Az, hogy mit tartunk ehetőnek és mit nem, gyakran kulturális kérdés. Gondoljunk csak bizonyos húsfajtákra, belsőségekre vagy erjesztési módokra – ami valakinek undorító, másnak teljesen természetes.

Ott van például a véres hurka vagy a pacal magyar konyhában, a svéd savanyú hering, a surströmming, vagy a 100 napos tojás a kínai gasztronómiából, esetleg a gombával beoltott, sajtos-nyálkás szójabab Japánból, a natto. És persze ott vannak a rovarok, ízeltlábúak, amit a közép- és dél-amerikai, vagy éppen afrikai konyha egyáltalán nem vet meg.

Globálisan azért kezdtünk el ezzel foglalkozni, mert a fenntarthatatlan nagyüzemi állattartás és a húsfogyasztásunk sürgető újragondolása új fehérje-forrásokra vet reflektorfényt. És bizony, a hüvelyesek természetes és mesterségesen kinyert proteinje mellett a rovarevés is jó alternatívát jelent.

Fotó: Pexels

Miért hasznos a rovarevés?

Az entomofágia, azaz rovarevés kapcsán Győző-Molnár Anna táplálkozás-tudományi szakember szerint egyre inkább látszik az EU abbéli törekvése, hogy a rovarokat, mint fenntartható fehérjeforrásokat népszerűsítse.

„A kutatások szerint az étkezési célú rovarok jó minőségű és hasznosulású fehérjeforrásnak bizonyulnak, kiemelkedő aminosav-profillal, megelőzve a hüvelyeseket és gabonaféléket, ám nem tekinthetők jobbnak, mint a tej-és tojásfehérje.”

Győző-Molnár Anna, fotó: nutrianna.hu

„A legtöbb rovar jó cinkforrás – a többi ásványi anyag és a vitaminok tekintetében az egyes fajok között vannak azért különbségek.”

Hasonló véleményen van Pinczés Marianna élelmiszermérnök is, aki egyébként a Grapoila tulajdonosa: „Én nagyon nyitott vagyok a témával kapcsolatban. Bár hajlamosak vagyunk a riasztó hírekre fókuszálni, a rovarok fogyasztása egyáltalán nem újkeletű dolog még Európában sem – rengeteg élelmiszerünk tartalmazta eddig is, például a kármin és a sellak formájában, ami olyan ételszínezék, amit tetűből vonnak ki.

„Az ipari körülmények között, ún. rovarfarmokon tenyésztett rovarok ilyen felhasználása ráadásul teljesen biztonságos. Ráadásul zero-waste, hiszen szinte 100%-ban feldolgozhatók és kisebb ökológiai lábnyommal is jár tenyésztésük, mivel kevesebb takarmányra van szükségük, ami akár ételhulladék is lehet.”

Fotó: Unsplash

És van bármiféle veszélye?

 Anna szerint: „Az Európai Bizottság csak akkor engedélyezhet egy új élelmiszert, ha az megfelel bizonyos feltételeknek, többek között annak, hogy az ember egészségét nem veszélyezteti. Persze figyelembe kell venni azokat a toxikus, illetve antinutritív összetevőket, mikrobiológiai veszélyeket és allergéneket, amelyek kifejezetten a rovarok, illetve ezekből készített termékek esetén jelenthetnek gondot.”

„Ugyanakkor nagyon szigorú biztonsági értékelést végez erről az EFSA, emiatt nem kell tartani attól, hogy megbetegítenek. De valóban lehetnek allergének: a poratkákra vagy rákfélékre allergiás egyének rovarfogyasztása keresztreakciót válthat ki.”

Ezt erősíti meg Marianna is: „Az ipar nagyon sok helyre begyűrűzött, gondoljunk csak a génmódosított növényekre, például a szójára. A gyerekcipőben járó globális rovartenyésztés sok esetben jóval természetesebbnek és fenntarthatóbbnak tűnik, ráadásul nehezen tudom elképzelni, hogy olyan mennyiséget ennénk meg belőle nap mint nap, ami gondot jelentene.”

Fotó: Pinczés Marianna

Na de mit jelent a rovarevés a gyakorlatban?

 Ha szeretnél megkóstolni egy tücsköt vagy lisztkukacot például, azt ne csak úgy képzeld el, hogy sütve egészben elropogtatod. Keve Márton, a 101Bistro világlátott szakácsa szerint az is fontos, hogy a rovarokra inkább fűszerként, ne pedig húshelyettesítőként tekintsünk: „Gondoljunk a homárra. Az amerikai őslakosok trágyázásra és horgászcsalinak használták őket és mivel nagy mennyiségben tenyésztették, elítélteknek, foglyoknak adták rossz minőségű ételként, más húsok helyett. Csak a XIX. században kezdte magának felfedezni a gasztronómia – a többi történelem.”

„A rovarokkal kicsit ugyanez a helyzet. Főleg az állagok különbözősége miatt érdekes élmény szerintem, de én inkább azt jósolom, hogy néhány bátrabb, kreatív szakács mellett, aki az étlapba építi, inkább az élelmiszeripar fogja belecsempészni ebbe-abba, amíg egy (pl. környezeti) krízishelyzet miatt nagyobb teret nem kap.”

Jó példa erre a Thomas Bibaritsch és Christoph Thoman által létrehozott osztrák márka, a ZIRP. Náluk vásárolható lisztkukac vagy tücsök különböző ízekben, de liszt-mixeket (pl. brownie) is készítettek, valamint Zuper Burger néven egy gyorsan elkészíthető burger-pogácsát magas rovartartalommal. Annyira népszerűvé váltak, hogy az egész régióban ismerik már őket, sőt, az olyan élelmiszercégek, mint a Billa vagy a zotter is együttműködésre lépett velük. Anna szerint minden attól függ, hogy mi a célunk a rovarfogyasztással:

„Ha önmagában csak fehérjepótlásra akarjuk használni, akkor teljesen elegendő a feldolgozott formát alkalmazunk. A teljes rovar elfogyasztásával több tápanyaghoz jutunk, illetve a gasztronómiai élmény is nagyobb így. Bátortalanabbaknak jobb megoldás lehet a rovarliszt felhasználása élelmiszerekben, például pékárukban, kekszekben vagy energiaszeletekben.”

Fotó: Pexels

Növényi étrend vagy rovarevés? Esetleg mindkettő?

 Ha az entomofágiáról van szó, nem hagyhatjuk persze figyelmen kívül az egyre erősödő vegán trendet sem. Nagyon érdekes, hogy növényi étrenden élők között is megoszlik a vélemény erről. Sajben Csaba, a Hétköznapok. vegetáriánus szakácsa például a BBQ világát cserélte le a zöldségekre és a permakultúrás kertre. „Nagyon elgondolkodtat a kérdés, hiszen már jó néhány éve nem fogyasztok semmilyen húst. Most azt az álláspontot képviselem, hogy aminek idegrendszere van, az számomra tiltólistás, így a rovarok is, de úgy gondolom, fontos, hogy erről is elindult a párbeszéd.” Keve Márton szerint „nem biztos, hogy az egyik kiválthatja a másikat. Érdemes itt is a teljes spektrumot nézni, informálódni, kísérletezni és az ember eldöntheti, mi fér bele, és mi nem.”

 

Főkép: Shutterstock