Az egyik kedvenc édességem a farsangi fánk, leginkább, ami szalagos. Nem tudom, mennyi belőle a “sok”, de ha éppen olyan kedvemben vagyok, akár 4-5 darabot is el tudok tüntetni együltő helyemben. Házi baracklekvárral és/vagy porcukorral a tetején.
A farsangi időszakban főszerepet kap a fánk hazánkban. Magyarországon a 19. században terjedt el. Egyesek szerint Marie Antoinette francia királyné udvarából, mások szerint Bécsből érkezett hozzánk. A farsangi fánk a mai napig népszerű böjt előtti csemege, érdemes lehet minél több fánkot enni a falánk élvezetek megvonása előtt.
A farsangi „szalagos fánk” elnevezés egyébként a fánk oldalán húzódó, világosabb sávnak köszönhető, amit akkor keletkezik, amikor az olajban sütik, ugyanis azon a szakaszon kevesebb forróság éri az ételt.
Fánkot készíteni nem a legegyszerűbb mulatság, az alapja ugyanis az egyik legkényesebb kelt tészta. Összeállítása, kelesztése és sütése nagy gyakorlatot igényel – olvasható Horváth Ilona szakácskönyvében (a miénk egy hetvenes években kiadott példány).
Hozzávalók 28-30 darabhoz:
- 1/2 kiló liszt
- 2 dkg élesztő
- 5 dkg porcukor
- 5 dkg vaj
- 2 tojássárgája
- 1 késhegynyi só
- 1/2 liter tej
- 1 liter olaj vagy 1 kg zsír a sütéshez.
A szalagos, farsangi fánk elkészítése:
Fontos, hogy kellemesen és egyenletesen meleg helyiségben kezdjünk hozzá a fánk elkészítéséhez. Első lépésként 3 dl langyos tejjel, az élesztővel ó, egy kanál porcukorral és 3 kanál liszttel félsűrű kovászt készítünk.
A többi porcukorral a tojássárgáját elkavarjuk, és az érett kovászhoz adjuk. Jól elkeverve hozzáöntjük a langyos vajat, a lisztet és annyi langyos tejet, amennyiben korábban a sót feloldottuk – lágy kalácstészta sűrűségű tésztát kell, hogy kapjunk. Fakanállal 20 percen keresztül verjük, vagy tegyük dagasztógépbe. Szórjuk meg a tetjét liszttel, takarjuk le és tegyük langyos helyre. Kelesszük a másfélszeresére. Borítsuk ki a tésztát a belisztezett deszkára, majd nyomkodjuk a kezünkkel ujjnyi vastagra. Vizespohár nagyságúra szaggassuk, és az óvatosan belisztezett deszkán letakarva még fél órán keresztül keleszthetjük. Fontos azonban, hogy a tészta ne keljen túl, mert akkor sajnos nem lesz szalagos…
A fánkot közepesen forró, bő zsiradékban, egyenletes tűzön kell kisütni. A zsiradék hőfokát egy “próbafánkkal” tesztelhetjük. Ha túl forró a zsír, akkor hirtelen kisül, de a belseje nyers marad. Nem nő meg, nem lesz szalagos.
A megkelt fánktésztát a tetejével lefelé kezdjük sütni. Egyszerre csak annyi fánkot tegyünk az edénybe, amennyi kényelmesen elfér, legyen helyük növekedni. A sütés első felében az edényt fedjük le, majd ha átfordítottuk, már fedő nélkül süssük tovább. Szűrőkanállal emeljük ki a fánkokat az olajból. Melegen érdemes tálalni, olyankor a porcukor egy kicsit rá is olvad a tetejére…
A fánkok kisütéséhez is használhatunk arra alkalmas gépet, bár ebben az esetben is nagy eséllyel búcsút inthetünk a “szalagosságnak”. Lekvárral, cukormentes lekvárral, porcukorral, de akár csoki- vagy mogyorókrémmel, esetleg gyümölcsökkel is tálalhatjuk.
Én azonban nem kockáztatok: a fánk házi baracklekvárra és a porcukorral a tetején örök kedvenc marad.
A fánknak nem igazán van alakbarát verziója, illetve a lekvárok, kencék lehetnek cukormentesek. A fánkfogyasztásnál talán a mértékletesség a kulcsa az egészségnek. Együnk belőle keveset, de annál jobb étvággyal.
Fotó: Pixabay
