A török uralom alatt kezdte meg hódítását, a 70-es években szinte húszszorosára nőtt a fogyasztása, a kommunizmusban viszont szinte teljesen elhalt a kávéházi kultúrája – a kávékultúra hazánkban számos érdekességet rejt, ezekből mutatunk most párat.
Mi is az a kávékultúra?
Kávékultúráról beszélünk, ha egy nép, nemzet, régió mindennapi életében sajátos módon jelenik meg és intézményesül a kávézás élménye. Az élmény létrejöttében fontos szerepet játszik a kávé készítése, fogyasztása, a fogyasztás helye és ideje.
„Van a kávé… A fekete. Olyan, mint az élet. Sötét és keserű. És van a kávéház. Ahol nem a kávé a legfontosabb, hanem a találkozás. A beszélgetés. Két ember beszél, beszél, beszél, és egy napon a kávé más értelmet nyer. Átalakul érzelmekké. Többé már nem egyszerű kávé, hanem barátság, szeretet, vagy éppen szerelem. Az iránt, akivel a kávézás élményét az ember megosztja. Attól kezdve minden csésze kávé ezt jelenti. A másikat. Még akkor is, ha nincs jelen. Emléke, emlékeztetője lesz. És ekkor már nem sötét, és nem keserű.” – Csitáry-Hock Tamás (író)
Fotó: Shutterstock
A kávékultúra hazánkban
A kávé hazánkban a törökök uralma alatt kezdte meg a hódítását. Ekkor jöttek létre az első kávéházak Pesten és Budán, bár azokat akkoriban még csak a törökök látogathatták.
Idővel egyre több kávéház nyitotta meg a kapuit és már bárki megkóstolhatta a fekete nedűt.
A magyar kávé- és kávékultúra az 1800-as és 1900-as években virágzott igazán. Ebben a korban három féle kávéház kultúra volt jellemző:
- „Pipásház”: török kávé, dohány, és kábítószerek fogyasztására alakult kávéház.
- „Játékosház”: olasz típusú kávéház, amelyben szerencsejátékra is volt lehetőség.
- „Beszélgetőház”: kávéház a békés beszélgetésekre, újságolvasásra.
A kávéházak vendégkörük és szolgáltatásaik szerint alakultak, hiszen ezekre a helyekre a polgárok újságot olvasni, szórakozni is jártak.
így létrejöttek az irodalmi, politikai és művészkávéházak. A pesti átlagpolgár otthonának sajátos kiegészítője, sőt gyakran helyettesítője is lett a kávéház.
Pipásházaktól a specialty kávézókig
A kávézás az 1960-a évekre vált Magyarországon olyannyira támogatottá, hogy már reklámozták is. Az első kávéreklámok az Omnia bevezetésével jelentek meg 1968-ban, ami egyúttal a kávéfogyasztás rohamos növekedését is generálta.
1960-ban még „csak” 1313 tonna kávé, 1970-ben már több mint 20 ezer tonna kávé fogyott Magyarországon.
A fővárosban ekkortájt 166 kávéház működött, amelyek a szellemi és művészi élet központjaivá váltak. A New York, a Japán, a Pilvax, az Abbázia vagy a Hadik csak néhány a legismertebbek közül.
A második világháború után néhány évvel, a kommunizmus éveinek kezdetekor a kávéházak többségét bezárták, a többit államosítva működtették tovább.
Budapest évtizedekre elveszítette kávéház-fővárosi rangját, amit a rendszerváltás óta gyorsuló lépésben szerez vissza. A kávékultúra hazánkban ezért bár ugyan egy időre hanyatlásnak indult, de már lassan két évtizede, hogy a kávé népszerűsége és a vele járó hangulat újra hódít.
A kávézók gomba módra szaporodnak, szinte naponta nyílnak újabb és újabb helyek, ahol a minőségi, és szerencsére a fenntartható gazdálkodásból származó kávék is egyre nagyobb teret hódítanak.
Ha olyan helyet keresel, ahol egyszerre élvezheted a klasszikus, mégis magas minőségű fekete nedűt, de nyitott vagy az újhullámos ízekre is, bátran ajánljuk a Fekete, a Madal, a Tamp&Pull, vagy az Addicted2Caffeine kávézókat.
Ha pedig az időben szeretnél visszautazni és megmártózni egy igazi polgári kávéház hangulatában, csak látogass el a New York Cafe-ba vagy a Zsolnay kávéházba.
Fotó: Shutterstock, New York Cafe
Főkép:
