A tökéletes tökéletlen „ha reped, repedjen” bejgli receptje – nem csak karácsonyra

Kicsi volt a konyhám mindig, jóval kisebb, mint az 4 gyerek mellett komfortos lett volna, nem nagyon volt helyem hova tenni a már elkészült, de még tálalásra nem kínált süteményeket, a nagy lábos töltöttkáposzta is folyton fejtörést okozott. A hűtőbe nem fért, kamrám meg csak pár évig volt. 

Ma már nem nagyon sütök semmit, vagy ha igen, az diétás verzióban készül el. Bejglit is rég sütöttem. Felnőttek a gyerekek, a fiaim, menyeim ezerszer jobb „háziasszonyok” nálam, a lányom, sőt a vejem is nagy gasztro-mágus, lefőznek bármikor. Hagyom és nagyon büszke vagyok rájuk, hogy az én minimális konyhai tudásom ellenére mégis csak megállják a helyüket a konyhában a gyerekeim. 

De mostanában folyton emlékezem régi karácsonyokra, jólesik felidézni a sok szép pillanatot, és ma már nevetek a megélt bosszússágokon. 

Azon is, hogy parányi helyen kellett ünnepi ételt varázsolnom, meg azon is, hogy bizony az én bejglim sose volt tökéletes, hol száraz volt a töltelék, hol meg lágy és kifolyt. Hol vastag volt a tészta, hol meg kirepedt. Megszokta a család, nálunk a bejglit nem nagyon lehetett csak úgy szeletekre vágva, kézből enni. Az én bejglimhez kistányér dukált, villa, meg néha kanál is.  

Az viszont biztos: ízre mindig olyan volt, amilyennek lennie kellett. Szeretet íze volt minden karácsonykor.

Egy karácsonykor azonban TÖKÉLETES lett a bejglim. Ne kérdezze senki, miért sikerült jobban, mint hagyományosan. De jó lett. Nem dicsekednék vele, ha nem így lett volna. Állagra, sülésre, formára, arányra….. fényes volt, illatos, sehol egy repedés, minden a helyén volt. Akkor már a „hat rudas” mennyiségben utaztam, kamaszok voltak a fiúk, egy elefántot is megettek volna, sok ennivaló kellett az asztalra. 

Kisültek a bejglik, de hely nem nagyon volt a konyhában. Gondoltam kihűtöm a süteményt a teraszon.  

Egy régi komód tetejére tettem a tepsiket, gondosan letakartam azokat tiszta konyharuhával. Alig vártam, hogy megkezdhessem a szelést,  

Persze sok feladat volt még, elszaladt az idő, kihűlt az a süti alaposan. Már sötétedett, amikor kiléptem a bejglikért, vittem volna büszkén a családnak De bizony a gondosan takargatott tepsik a terasz kövén hevertek. A bejglik szanaszét, harapás meg karmolás nyomok éktelenkedtek a szétmarcangolt rudakon.  

Ma se tudom hány macska karácsonyozott az én fényes, szép bejglimmel a teraszunkon. De biztosan többen ültek ünnepi lakomát nálunk.

Milyen volt ízre a tökéletes bejglim? Nem kóstoltam, de azt egészen biztosan tudom, hogy tökéletes volt, ízre is tökéletes lehetett, különben miért vendégelte volna meg magát egy csapat macska pont nálam? 

Ma már nevetek rajta, de akkor azért a könnyeimmel küszködtem. Természetesen azután még sok-sok bejglit sütöttem, természetesen sose lett olyan szép, olyan fényes, oly hibátlan.  

Lehet, a recepttel volt a baj, lehet, hogy nem.  

Megosztom veletek az én receptemet, ha elég bátrak vagytok, próbáljátok ki. Lehet, hogy megreped, lehet, hogy nem.  

Lehet, a macskák lopják el, de egészen biztosan szeretet ízű lesz ez a verzió: 

Hozzávalók 2 rúdhoz – bár én a hat rúdhoz mindent háromszor szoroztam:

A tészta hozzávalói:
30 dkg liszt – de előző este tegyük a konyhába, vegye át a hőmérsékletet
12 dkg vaj
1 db tojás
2 dkg élesztő (egy kis sárga kocka kb fele)
0,7 dl tej kéz melegen
½ ek tejföl – fontos, hogy konyhahőmérsékletű legyen
1 csipet só
2 dkg cukor 

A bejgli töltelékekhez:
1 dl forró tej
20 dkg darált dió vagy mák – nálunk a mákos volt a kedvenc
10 dkg porcukor
½ dl rum – a dióshoz
reszelt citromhéj a mákoshoz 

A kenéshez:
2 db tojás- fehérje is, sárgája is
 

Bejgli elkészítése:

A hozzávalóknál már utaltam rá, de tényleg fontos: a liszt, a tejföl ne legyen hideg, mert másként kel a hideg lisztből dagasztott tészta, nem lesz olyan lágy és rugalmas, mint kellene. 

De íme, a folyamat:  

• A tésztához a lisztet és a vajat összemorzsoljuk. Én ezt mindig kézzel végzem, élesztős tésztához sose használok robotgépet. Nekem esik jól, – az én lelkemnek jobb, ha a tésztában benne van a kézi erő.  

• Az összemorzsolt anyagba a jól felvert tojásokat beletesszük, jól összedolgozzuk, majd mehet bele a langyos tejben elkevert cukor és élesztő, a csipetnyi só, valamint a kevéske tejföl is. Nem nagyon futtatjuk fel az élesztőt, elég, ha csak szétoszlik a tejben így nem kel túl a tészta. 

• Amikor szépen minden egybe van – jöhet a dagasztás. 

• Amikor már érezzük, hogy szépen összeállt a tészta, akkor két egyforma részre vesszük a tésztát, 2 cipócskát formázunk belőle (én ugye a háromszoros mennyiségnél hatot). Takarjuk le és hűvös helyen 2 órát pihentessük. 
• Amíg a tészta alszik, foglalkozhatunk a töltelékkel: a tejet felforraljuk, a cukrot meg elkeverjük a mákkal, dióval. A töltelékhez éppen csak annyi forró tejet adunk, amennyitől szépen összeáll a massza, adagoljuk apránként, akkor nem lesz baj, nem lesz folyós. Én a mákos töltelékbe reszelek kis citromhéjat is, sokkal üdébb az íze, ha van benne kevés citrus. De fontos –  csak BIO citromot használjunk.  
• A pihentetett tésztát annyi felé vesszük, ahány rudat akarunk sütni- ez a recept két rudat mond. Nagyjából ½ cm vastag téglalapot nyújtsunk egyenként a cipókból. Egyébként én a tölteléket is szétosztom kenés előtt annyi részre, amennyire kell, így nem fordulhat el, hogy az egyikbe több kerül, a másikba kevesebb.  

• Kenjük meg a kinyújtott tésztákat a töltelékkel, de a két hosszanti végén hagyjunk ki egy kis töltelék nélküli részt, azt hajtsuk vissza. Ez megakadályozhatja, hogy kicsurogjon a töltelék. 

• Tekerjük fel a rudakat.  

• Óvatosan helyezzük át egy sütőpapírral bélelt tepsire azokat, a ráhajtás lefelé legyen.  

• A bejglik tetejét kenjük meg tojásfehérjével, aztán, ha az kicsit szikkadt, a sárgájával is.   

• Villával szurkáljuk meg a rudakat, majd 180 fokra előmelegített sütőben 45-50 percig süssük ki. 

• Konyharuhával letakarva hagyjuk kihűlni, de ügyeljünk, hogy macskamentes legyen a hely, ahol tálalásig tároljuk a TÖKÉLETES bejglinket.