Már elcsépelt és menthetetlenül félreértett, vagy továbbra is fontos és előremutató? A body positivity mozgalom megítéléséről csak egy biztos: hogy nagyon ellentmondásos. De van-e még helye a hétköznapjainkban, vagy mára teljesen elvesztette eredeti jelentését? A pozitívumok után a kritikus hangoknak is utánajártunk.
A body positivity a 2010-es, ’20-as évek egyik legnagyobb trendje, amivel mi is többször foglalkoztunk már. Utánajártunk a mozgalom történelmi gyökereinek, végigvettük, hogy mennyi mindent köszönhetünk a testpozitív hozzáállásnak. Most pedig a kritikus hangokat is bemutatjuk. Hiszen az éremnek mindig két oldala van, és a body positivity esetében ez különösen igaz.
Sokan a mozgalom szemére hányják, hogy szinte csak a túlsúlyos emberekre építi a kampányait, hogy képviselői pont olyan elnyomóan viselkednek, mint az a rendszer, ami ellen létrejött, és hogy elfelejtik a legfontosabbat, az egészséget. Lássuk ezeket részletesebben!
Elfogadásból kirekesztés
A testpozitív mozgalom kritizálói ma már igen élesen fogalmazzák meg ellenérzéseiket a mozgalom céljainak – –az internet világában sokszor teljesen elfajzott – értelmezésével, és még inkább egyes, szélsőséges képviselőivel szemben.
Ezek isérdekelhetnek
A legtöbb kritika talán amiatt éri a body positivity modern képviselőit, hogy szembemennek a mozgalom alapgondolatával. Míg kezdetben az volt az üzenet, hogy fogadjuk el a tökéletlent is szerethetőnek, a body positivity legújabb, és egyre hangosabb irányvonala ma már azt mondja, hogy minden test úgy tökéletes, ahogy van, és ne is törekedjünk a változásra.
A kezdeti elfogadó szemlélettel szembefordulva már arról szól a vita, hogy egyáltalán ki lehet büszke a testére, hogy egy vékony lány használhatja-e ezt a kifejezést egyáltalán. Tökéletes példa erre jó pár kommentelő kirohanása Ashley Graham posztja alatt, akinek, miután büszkén újságolta el fogyását, azonnal azt rótták fel, hogy elárulta a hasonló cipőben járó nőtársait.
Hiszen mégis mire föl testpozitív egy vékony, sportos, vagy hibátlan bőrű ember? Attól még, hogy őt mi „tökéletesnek látjuk” neki nem lehetnek problémai saját magával? Neki nem jár a pozitív megerősítés? Ezt valahogy hajlamosak lettünk elfelejteni.
Fotó: Shutterstock
Amikor mégis a méret a lényeg
A másik fő kritikája a testpozitív mozgalomnak pont az, hogy az elmúlt években a body positivity fogalma sokak számára összemosódott a fat acceptance mozgalommal. A médiafigyelem a nagyobb, sokszor túlsúlyos testekre irányult, és a kampányokban, közösségi média posztokban is elsősorban őket találjuk body positivity címke alatt. Ez viszont szinte teljesen elterelte a figyelmet a többi sérülékeny csoportról (étkezési zavarral élőkről, pigmenthiányosokról, végtaghiányosokról) és a velük kapcsolatos érzékenyítésről. Pár év alatt eljutottunk oda, hogy a jelentős túlsúly szépségének a hangoztatása lett a leghangosabb üzenet.
Egy gömbölyű nő természetesen lehet gyönyörű és büszke a testére. De mi a helyzet a többiekkel, akik más miatt nincsenek kibékülve a tükörben látott valósággal?
Első az egészség
A túlsúly előtérbe tolását kritizálók természetesen nem a nőiesen gömbölyded idomokat támadják, és azt is elfogadják, hogy a súly nem feltétlenül áll összefüggésben azzal, mennyire egészséges valaki.
Az egészségtelen mértékű elhízás kockázatairól viszont valahogy nem trendi beszélni. Még akkor sem, amikor a WHO az elhízást az egyik legveszélyesebb krónikus betegségnek minősítette és már több elhízott ember él a földön, mint alultáplált. Az elhízás mögött rengeteg ok állhat, és sokszor még az orvostudomány sem tud választ adni arra, mi a baj akkor, ha valaki egészséges és kalóriaszegény étrenddel sem éri el a testtömegindex szerinti ideális testsúlyt.
Ugyanakkor látva, hogy a krónikus elhízás cukorbetegséget, szív-és érrendszeri problémákat, alvásproblémát, vese és májműködési zavart okozhat, sőt bizonyos ráktípusok kockázatát is növeli, ideje a testünk fizikai egészségének védelmét is a témával kapcsolatos párbeszéd részévé tenni.
Fejlődni vagy elfogadni?
Mint láttuk, a body positivity mozgalom eredetileg a nem, vagy csak nehezen megváltoztatható testképek, állapotok elfogadtatására jött létre. Bírálói szerint ugyanakkor a testpozitív mozgalom modern értelmezésének fő bűne pont az, hogy nem ösztönöz fejlődésre. Pedig sokan vannak, akik nem csak elfogadni szeretnék önmagukat, hanem fejlődni is, és egy kis segítséggel erre lehetőségük is lenne. Ráadásul míg az extrém túlsúllyal élők nagyon is hangosan hallathatják a hangjukat, addig a többiek, akikért ez a mozgalom szintén létrejött, továbbra is láthatatlanok, és így a mozgalom nem segít a számos különbözőséggel élőknek feldolgozni az állapotukat.
Fotó: Shutterstock
Hol van az igazság?
Most, hogy 3 részt szántunk a jelenség feldolgozására, joggal merül fel a kérdés: lehet így valóban pozitív a testpozitív szemlélet? Ítéletet természetesen nem tudunk mondani, de ha visszatérünk a mozgalom gyökereihez, újra megtalálhatjuk az önelfogadást, a body positivity igazi értelmét, akkor valószínűleg jó irányba indulunk.
Ehhez csupán az kell, hogy az irreális ideálok után leszámoljunk a szélsőségekkel is. Mondjuk ki, hogy a pozitív hatás csak addig létezik, amíg nem veszélyeztetjük vele saját magunkat. Hogy aki jól szereti önmagát, az odafigyel a testére. Törekszik a jobbra, de elfogadta, amin nem lehet változtatni. És a lehúzás helyett másokat is erre bátorít.
