Sokan mondanak véleményt, adnak kéretlenül tanácsot házasságról, gyerekvállalásról. Sürgetnek másokat, beleavatkozva olyasmibe, amihez valójában nincs közük. Ez a fajta társadalmi nyomás akár ellenállást is szülhet.
Lassan egy éve házasodott össze két ismerősöm, mindketten a harmincas éveik közepén járnak. Öt évvel ezelőtt ismerkedtek össze, sokáig szóba sem került az esküvő kettejük között. De ahogy telt-múlt az idő, egyre többen kérdezgették tőlük, hogy mikor kötik össze végre hivatalosan is az életüket.
Ők nem érezték szükségesnek a házasságot, nagyon jól megvoltak együtt békében és szeretetben. Végül megtartották a lagzit – szűk családi körben, a rokonok és barátok örömére.
Az ismerőseik azóta azt kérdezgetik tőlük, hogy mikor lesz már végre gyerekük…
A házasságot sem tervezték, a gyerekvállalás, ha lehet, még távolabb áll tőlük, legalábbis ezekben a hónapokban, években. A téma jellemzően kikerülhetetlen, hiszen “mit jelentsen az, hogy két harmincas felnőtt nem akar gyereket?!”
Kéretlen kíváncsiskodók – társadalmi nyomás
Egyes kultúrákban a szülés és a házasság hozzáadott értéket jelent a nők számára, miközben az egyedülállóság vagy a házasság nélküli kapcsolatban élés társadalmi nyomásnak teheti ki őket.
Sokan mondják el kéretlenül a véleményüket mások életéről, tanácsokat adna, sürgetnek, beleavatkoznak olyasmibe, amihez valójában nincs közük. Miközben nincs háttértudásuk, nincs ismeretük arról, hogy valójában mi állhat a döntés hátterében.
Előfordul, hogy hiába mondaná el valaki, hogy például azért nem szeretne gyereket, mert még harmincvalahány évesen is keresi önmagát, s hogyan nevelhetne fel egy gyereket, ha ő is még gyerek valahol? Vagy utazni szeretne, bejárni a világot, élményeket gyűjteni, a pillanatnak élni, s majd ha úgy hozza az élet, felelőséggel dönt a jövőről. Vagy eleve teljesnek érzi az életét, s nem vágyik az anyaságra/apaságra.
Attól, hogy egyesek számára a gyereknevelés a legfontosabb, legcsodálatosabb cél az életben, mások számára nem kell, hogy az legyen.
Vagy olyan egészségügyi problémával küszködik valaki, ami miatt nem lehet gyereke, s ezt nem szeretné mindenkivel megosztani. Sosem tudhatjuk mi áll a háttérben, vagy, hogy egy ilyen kéretlen kérdéssel milyen fájdalmat okozunk, milyen sebet tépünk fel meggondolatlanul. Ahogy azt sem tudhatjuk, hogy a környezetünkben hányan vannak, akik utólag visszagondolva (titokban, kimondatlanul, úgy, hogy szeretik a gyereküket) azt kívánják, bárcsak másik utat választottak volna…
Szorongást és félelmet szülhetnek az elvárások
A közösségi média hírfolyamát pörgetve gyakran belefuthatunk esküvői képekbe, újszülött köszöntésébe. Látszólag elkerülhetetlen, hogy részt vegyünk a mások által megugrott mérföldkövek megünneplésében.
Ettől akarva-akaratlanul érezhetjük azt, hogy le vagyunk maradva valamiről, megjelenhet a szorongás, a félelem, hogy kiszaladunk az időből, miközben valójában sosem terveztünk sem házasságot, sem gyereket. Érdemes lehet ilyenkor egyet hátralépni és megvizsgálni, hogy ez a nyomás, ami ilyenkor megjelenik, belülről fakad vagy a külső, társadalmi nyomás hatására jött létre? S ha az utóbbiról van szó – miért fontos, miért zavar bennünket annyira, hogy mit gondolnak mások az életünkről?
Ki szabja meg a határidőnket?
A gyerekvállalásban természetesen a biológia. Döntésük elfogadásával többet segíthetünk a barátainknak, rokonainknak. A túlzott nyomás, a sürgetés és az elvárás azonban akár direkt ellenállást is szülhet. Aki húsz vagy harminc évesen nem szeretne még megházasodni vagy gyereket vállalni, meggondolhatja magát később. Nem a házasság vagy a gyerekvállalás adja meg valakinek az értékét, bárki értékes és teljes életet élhet ezek nélkül is.
Felhasznált forrás: https://www.linkedin.com
Fotó: Pixabay
