A szeretet ünnepe elsősorban a családdal együtt töltött időről szól, de a közös lakomázások is fontos részét képezik. Az étkezési szokásainkra nem ritkán hallhatunk ilyenkor kéretlen megjegyzéseket – akár “túl soványak” vagyunk egy-egy szerettünk megítélése szerint, vagy épp ellenkezőleg, “idén sem sikerült leadni azokból a hurkákból”. A testképzavar karácsonykor sokak számára válik érzékeny témává – mutatunk pár tanácsot, hogyan védekezhetsz a kellemetlen helyzetek ellen.
“Szerintem már eleget ettél! Hagyj másnak is!” Vagy: “Olyan sovány vagy, kilátszanak a bordáid!”
Ha hallottad már bármelyik mondatot, vagy annak hasonló verzióját, úgy sejtjük a testképzavar karácsonykor a te életedben is előtérbe kerülhet. A közös, családi étkezések gyakran okozhatnak nehéz perceket, a testsúlyunkra tett ilyen-olyan megjegyzések mély sérüléseket okozhatnak. De némi felkészüléssel te is kialakíthatsz egy védekezési stratégiát – ehhez adunk most néhány tippet.
Roskadásig telt asztalok, végtelen lakomák
Halászlé, töltött káposzta, sült kacsa, lazac, bejgli, zserbó és társaik… karácsonykor bizony a legtöbb család nagy hangsúlyt fektet arra, hogy minden földi jóval ellássa tagjait. A mi kultúránkban mélyen kódolt, hogy különböző ételek kínálásával mutassuk ki a szeretetünket, amivel önmagában nincs is baj. Ilyenkor sokan adunk magunknak különleges engedélyt egy kicsit lazább étrendre, a finomságok élvezetére. Ha a kapcsolatunk az étellel egészséges, ez nem okoz különösebb problémát. De sajnos nem mindenki ennyire szerencsés.
Testképzavar karácsonykor – így jelenhet meg
A testképzavar sokkal gyakoribb, mint gondolnánk, így egy ennyire az étkezések köré szerveződő ünnep könnyen válhat rémálommá, ha nem vagyunk kibékülve a súlyunkkal.
Ha valaki például túlevéssel küzd, legtöbbször a családja körében éppen csak falatozik. Hiszen éppen eleget hallotta, hogy “Le kéne adnod egy kicsit, nem gondolod? Látom megint felszaladt pár kiló!” Ám később a szobája magányában falásrohamokkal kompenzálhat.
A skála másik oldaláról is szólva, ha valaki úgy érzi többet evett, mint kívánt az őt érő megjegyzések miatt (“Alig ettél valamit! Látom a bordáidat! Egyél még egy kicsit!”és társaik) gyomorfájdalommal szinte biztosan számolhat. De ez még a jobbik eset: előfordulhat szándékos hánytatás, ami a pillanatnyi megkönnyebbülés után borítkélhatóan hozza magával a szégyenérzetet.
Hogyan ne hozzuk kellemetlen helyzetbe családtagjainkat?
A testképzavar privát téma, így nem biztos, hogy tudjuk az adott családtagról, hogy ilyen problémával küzd. Ha tudjuk, hogy így van, akkor inkább szóba se hozzuk a dolgot, kivéve, ha ezt ő kezdeményezi. A legjobb megoldás, ha természetesen kezeljük a kérdést és nem teszünk sem pozitív, sem negatív megjegyzést senki testére vagy étkezésére.
Bátran feltételezhetjük, hogy szerettünk pontosan tisztában van a testével – ha felszedett vagy leadott pár kilót, arról enélkül is tud, hogy mi megemlítenénk.
Fotó: Shutterstock
Hogyan vértezzük fel magunkat, ha a testképzavar karácsonykor kényes téma számunkra?
Elsőként, készüljünk fel előre. A családunkat mi ismerjük a legjobban, így jól megjósolhatjuk, ki és mit fog mondani nekünk ezzel kapcsolatban.
Térképezzük fel a saját határainkat – mennyit vagyunk hajlandóak megengedi a szeretteinknek?
Megpróbálhatjuk elkerülni a családtagot, akiről az előző évek tapasztalataiból már tudjuk, hogy gyakran feszegeti a témát, de ez nem mindig megvalósítható. Segíthet, ha előre kigondolunk pár választ, de a legegyszerűbb, ha gyorsan és határozottan lezárjuk a beszélgetéseket.
Bátran nyílvánítsuk ki, hogy erről nem szeretnénk beszélni, például így: „Szeretném, ha nem tennél több megjegyzést a testemre. Az étkezési szokásaim csak rám tartoznak.”
Ha a családban van megbízható támogatónk (pl. egy szülő, testvér, vagy a párunk) megkérhetjük, hogy az adott szituációban lépjen közbe, ha mi nem érzünk elég erőt magunkban a konfrontálódáshoz.
A legfontosabb ugyanakkor, hogy tudatosítsuk: nem vagyunk kötelesek enni, csak azért mások azt mondják. Ha speciális étrendet követünk, jelezhetjük előre, hogy mit és hogyan eszünk vagy nem fogyasztunk.
Figyeljünk a testünk jelzéseire és csak annyit együnk, amennyi az adott pillanatban jólesik.
Mégis betalált minket pár megjegyzés? Akkor inkább távolodjunk el a helyzettől: tegyünk egy rövid sétát a szépen kivilágított utcákon, szellőztessük ki a fejünket, vagy vonuljunk egy másik szobába, amíg visszanyerjük a lelki erőnket.
