Ismételjük el háromszor hangosan, hogy neuroplaszticitás. Igazi nyelvtörő, ráadásul ki tudja mit jelent? Nos, a neuroplaszticitás nagyon leegyszerűsítve nem más, mint az agyunk változásra való képessége. Ez egy nagyon fontos tulajdonság, hiszen ha nem tudnánk új dolgokat tanulni, nagyon gyorsan elvesznénk az életben, főleg a mai, irgalmatlanul gyors tempóban fejlődő világban. Naponta érnek bennünket új impulzusok, folyamatosan kerülnek piacra új eszközök, melyek kezelését meg kell tanulnunk, de sokkal fontosabb, hogy a neuroplaszticitás segíthet nekünk betegség esetén is. Nézzük, hogy pontosan miről is van szó!
Mi az a neuroplaszticitás?
A neuroplaszticitás kifejezését 1890-ben használták először az emberi viselkedés leírására. Sokáig viszont azt tartották, hogy az emberi agy struktúrája felnőttkorra fixálódik, vagyis csak a gyermekagy képes változásokra. Ez a teória nem olyan régen, a 20. században dőlt csak meg.
Persze logikusnak tűnhet, hogy felnőtt fejjel is tanulunk új dolgokat, hiszen ha nem így lenne, a társadalom jó része például nem tudná használni az okostelefonokat, vagy egyéb, az utóbbi évtizedekben kifejlesztett, és hétköznapi használatba vett kütyüket. Viszont mégis tudunk újat tanulni, csakhogy ennek a miértjeit még mindig kutatják.
Ezen kutatások egyik alapja volt a kanadai származású Donald Hebb pszichológus által megfogalmazott elmélet, miszerint ha két idegsejt egyszerre aktiválódik, és ez az aktiválódás ismétlődik, akkor a közöttük lévő kapcsolat megerősödik: ezt nevezzük Hebb törvényének. Ez a gondolat forradalmasította az idegkutatást, ezért Donald Hebbet tartják a neuropszichológia atyjának.
Innen juthattak el a felfedezésig, hogy a felnőtt agyban is születhetnek új idegsejtek, illetve a már meglévő idegsejtek élettartama növelhető. Ezt nevezik neurogenezisnek.
Ez egy nagyon fontos felfedezés, hiszen azt jelenti, hogy az agykárosodást szenvedett, az agyi vagy szellemi korlátokkal születők, vagy az időskori kognitív romlást megtapasztaló betegek állapota javítható a megfelelő terápiákkal. Az agy ezen regenerálódó, anatómiai és funkcionális változásra képes tulajdonságát hívjuk összefoglaló néven neuroplaszticitásnak.
Ezek isérdekelhetnek
Fotó: Shutterstock
Hogyan működik a neuroplaszticitás?
A neuroplaszticitás tehát jelentheti új neuronok és gliasejtek képződését. A gliasejt táplálja a neuronokat, vagy éppen összegyűjti az anyagcseretermékeit, az elhalt neuronokat és el is szállítja őket. Az idegsejtek közötti ingerületátvitelt más néven szinapszisnak nevezzük, melyekből szintén létrejönnek újak az agyunkban. Vannak még a dendritek és az axonok, amelyek az idegsejtek különböző nyúlványai, ezek szintén képesek az átalakulásra. A dendrit felveszi az ingerületet, és a sejttest felé továbbítja azt, az axon pedig a sejttest felől küldi vissza az információt. Ezek a nyúlványok lenyesődhetnek, ezzel bizonyos szinapszisok megszűnhetnek létezni. Ez viszont egy elmélet szerint fontos lehet annak ellenére is, hogy ez a kapcsolódások csökkenését mutatja, ugyanis ezek a lenyesődések a kognitív funkciók helyreállítását szolgálhatják bizonyos agyi sérülések esetén.
A neuroplaszticitás egyik fontos tényezője, hogy az agy sérült részeit nem meggyógyítja, hanem átprogramozza. A sérült idegpályák feladatait átadja más, még működő idegpályáknak, így megtartva a sérülés miatt enyészetre ítélt funkciókat.
Így teheted plasztikusabbá az agyad
Az új idegsejtek a halántéklebenyben elhelyezkedő hippocampusban, továbbá a szubventrikuláris zónában születhetnek. Ennek elősegítésében nagy szerepet kap a tanulás mellett a testmozgás, az elégséges alvás, a társas kapcsolódás és az étkezés is. Lássuk, hogyan!
- A testmozgás új idegsejteket hoz létre, fokozza az oxigén felvételt és a BDNF (brain-derived neurotrophic factor, vagyis agyi eredetű növekedési faktor) nevű fehérje termelését, ami elősegíti az új szinapszisok kialakulását és az idegsejtek túlélését, valamint támogatja az idegsejtek közötti kommunikációt.
- A tanulás meghosszabbítja a már meglévő neuronok élettartamát. Tanuljunk minden nap valami újat (tánc, hangszer, új nyelv stb.) végezzünk memória gyakorlatokat, fejtsünk rejtvényt, vagy csináljunk valamit másképp, mint korábban, vagyis törjük meg a rutint (pl. fogmosás másik kézzel, séta a munkába egy másik útvonalon).
- Az alvás bár önmagában nem serkenti a neurogenezist, viszont ha nem alszunk eleget (napi 8 óra), hátráltatjuk az idegsejtek képződését.
- A mély beszélgetések, közös élmények, a világnézetünket újragondolásra késztető viták és új nézőpontok szintén stimulálják az agyat, új idegi kapcsolatokat létrehozva.
- Pozitívan befolyásolja a neurogenezist a kalóriabevitel 20-30%-os csökkentése, a többek közt az áfonyában megtalálható flavoidok, és az Omega-3 zsírsavakban gazdag ételek, például a lazac. De még a rágóizmokat fokozottan igénybe vevő ételek is támogatják az új idegsejtek születését, szemben a telített zsírsavakkal és az alkohollal.
- A jógával, meditációval, izomrelaxációval és légzőgyakorlatokkal pedig a paraszimpatikus idegrendszer aktiválása által tesszük magunkat ellenállóbbá a stresszel szemben, csökkentve a szorongást.
Mit nyerünk az agyi plaszticitás növelésével?
A hippocampus szerepe jelentős az emlékezésben, tanulásban, térbeli tájékozódásban, segít szabályozni a hangulatot, az érzelmeket. Így az itt frissen született idegsejtek ezeken a területeken hasznosak leginkább.
Azzal, hogy a neurogenezisre hangsúlyt fektetünk, csökkenthetjük az olyan betegségek kockázatát, mint az Alzheimer-kór vagy a Parkinson-kór, amelyek mögött a neuronok csökkenése áll. A neuroplaszticitás többek között a sclerosic multiplexben szenvedő betegek tüneteinek javulását is elősegítheti, de javulást hozhat stroke-on vagy kómán átesett betegek esetében is.
A (magamról való) gondolkodásomat is megváltoztathatom?
Carol Dweck, a Stanford Egyetem világszerte ismert pszichológia professzora szerint igen. Dweck szerint az egész életünket meghatározza, hogyan gondolkodunk önmagunkról. Vagyis akár azt is, hogy sikerül-e olyan emberré válnunk, amilyenné szeretnénk, vagy elérjük-e azokat a célokat, amelyeket kitűztünk maguk elé.
A professzor megkülönbözteti a rögzült szemléletmódot, vagyis fix mindsetet, és a fejlődő szemléletmódot, azaz a growth mindsetet. Fix mindsettel azt gondoljuk, hogy a képességeink, intelligenciánk és tehetségünk adott, megváltoztathatlan, míg a growth mindset szerint mindezek kemény munkával és kitartással fejleszthetőek.
Ezek a szemléletmódok meghatározzák, hogyan állunk az akadályokhoz és a hibáinkhoz, de szerencsére a fejlődő szemléletmód is tanulható, mi több, tanítható, tanárként és vezetőként pedig rendkívül fontos az elsajátítása.
A gyerekek esetében például úgy, hogy olyan környezetet alakítunk ki, ahol ér hibázni, a teljes személyiség helyett az erőfeszítés dicséretével és elismerésével (pl. Ügyes vagy! helyett Jól csináltad!) és annak megerősítésével, hogy az elért siker nem a szerencsén vagy a tehetségén, hanem a kemény munkán múlott (Büszke vagyok rád helyett Büszke lehetsz magadra)
Vezetőként pedig olyan tanulási környezetet létrehozásával, amely befektet az emberekbe és a fejlesztésükbe, az alkalmazottai erősségeire fókuszál, és felelősséget vállal a kudarcokért, valamint visszajelzést kér, hogy tanulhasson belőlük.
Források:
Mindset Pszichológia, Agyserkentő, Mindthegraph, Esem.hu, Esem.hu, Lexiq, Látáscentrum.hu, Fmfa.hu, Jó Tudni.hu, Hősök Tere Kezdeményezés, Hősök Tere Kezdeményezés
Kiemelt kép: Shutterstock
