Manapság számos pszichológiai és pszichiátriai szakkifejezés találta meg az útját a köznyelvi kifejezések közé. Gyakran emlegetünk nárcizmust, kiégést, neurodiverzitást, vagy akár bipoláris személyiségzavart. A fogalmak azonban sokszor ködösek, rosszabb esetben akár trivializáltak is használatukban. Cikkünkben mutatjuk, hogy mit is jelent valójában a bipoláris személyiségzavar, hogyan ismerhető fel, mi választja el más mentálhigiénés problémáktól, és milyen kezelési módjai vannak.
Bipoláris személyiségzavar, vagy valami más? Mit takar a fogalom?
A bipoláris személyiségzavar másik ismert neve a mániás depresszió.
Ez utóbbi megnevezés talán többet segít benne, hogy megértsük mit jelent a fogalom pontosan, hiszen a kulcselemek benne vannak a nevében. Egy, a Semmelweis Egyetem által publikált összefoglaló dokumentumban a következőképpen határozzák meg ezt az állapotot:
„A bipoláris személyiségzavar olyan potenciálisan élethosszig tartó betegség, mely hipomániás vagy mániás és depressziós epizódok váltakozásából áll.”
Természetesen ez egy szakmai definíció, ami újabb szakszavakat hoz magával, de a legegyszerűbben talán egy hullámvasút analógiájával lehet elmagyarázni. Nézzük meg egy kicsit közelebbről.
Ezek isérdekelhetnek
A mániás pillanatok jelzik a hullámvasút magaslati pontjait.
Ilyenkor jellemző a tartós hangulatemelkedés, a felgyorsult beszéd, és az aktív cselekvés. Ebben a periódusban azonban nemcsak a pozitív állapot mutatja meg magát, együtt járhat vele egy fokozott irritabilitás, vagyis túlérzékenység, vagy ingerlékenység, hallucinációk, lecsökkent alvásigény, és akár megalomán téveszmék is. Általában ezek nehezítik a mindennapi feladatok ellátását. Itt ne csak a munkára, vagy háztartásra gondoljunk, hanem a kapcsolatok fenntartására, életünk szervezetten tartására is. Ezek a mániás epizódok akár hét napon át is tarthatnak. Ebben a szakaszban még beszélhetünk hipomániás állapotról is, ami hasonló, azonban a periódus hossza, és a mindennapokra való hatása különbözik. Ez utóbbi időtartamát négy nap körülre teszik a szakértők, és a normális, mindennapi működést, egyaránt javíthatja vagy ronthatja.
Az érme másik oldala a bipoláris személyiségzavar esetében a depresszív szakasz, ami – ha korábbi hullámvasút analógiánkat tartjuk –, akkor a hullámvölgy alja.
A tünetek tipikusan a major, vagyis súlyos depressziós zavar jellemzőivel bírnak, melyek a DSM-5 (ami a mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének rövidített, összefoglaló neve) szerint például a következők: “A nap túlnyomó részére jellemző a depressziós hangulat, az érdeklődés és öröm jelentős csökkenése, vagy teljes hiánya, jelentős testsúly változások, alvászavarok, fáradtság, értéktelenség érzete, a gondolkodási képesség lecsökkenése, és akár halállal, vagy öngyilkossággal kapcsolatos gyakori gondolatok megjelenése is.”
A lista természetesen nem teljes, a diagnosztikai kalauz sok más tünetet is felsorol, azonban ezek lehetnek a legszembeötlőbbek, vagy leggyakoribbak.
A két véglet – a mániás és a depresszív szakaszok – együttes és tartós jelenléte utalhat a bipoláris személyiségzavar jelenlétére. A diagnosztika folyamán ugyanis számos egyéb mentálhigiénés problémát is ki kell zárnia a szakembereknek. Fontos ugyanis észben tartani, hogy különböző mentálhigiénés problémák azonos, vagy hasonló tünetegyütteseket mutathatnak, ezért különösen fontos a szakember jelenléte a diagnózisban, a félrevezető öndiagnosztikus megoldások helyett.
Fotó: Shutterstock
A bipoláris személyiségzavar tünetei viszonylag korán jelentkeznek, már 14-19 éves kor között, azonban sokszor az érintettek csak jelentősen később kerülnek diagnosztizálásra.
Ennek oka lehet a korai életszakaszokban, ha az állapotot egyszerű hangulatingadozásként kezeltük, azonban fontos felismerni, hogy a bipoláris személyiségzavar sokkal szélsőségesebb, mint egy “normális” hangulatingadozás. A diagnózis késleltetésének másik oka lehet, ha a meglévő állapotra ”csupán” depresszióként hivatkozunk. A felnőtt korban vizsgált bipoláris személyiségzavar során fontos, hogy a páciens alapellátásba kerülésekor ellenőrizzék, jelen vannak -e mániás epizódok, hogy a szakemberek megkülönböztethessék a klinikai depressziót a mániás depressziótól. A Semmelweis egyetem publikációjában kiemelik, hogy alapellátásban maga a diagnosztizálás nem lehetséges, így, ha a betegnél fennáll bipoláris személyiségzavar gyanúja, azonnal tovább kell küldeni őt egy szakellátó helyre, ahol az állapotának megfelelő kezelést kaphat.
Bipoláris személyiségzavar a mindennapokban – Hogyan néz ki?
A bipoláris személyiségzavar körül gyakori tévképzetek egyike, hogy az ezzel a diagnózissal élő személy hangulata egyik pillanatról a másikra változhat, ráadásul szélsőségek között. Ahogyan az a fenti definíciókból már egyértelmű lehet, ez a gyakorlatban a legritkább esetben történik meg.
Mind a mániás, mind a depressziós epizódok elhúzódóak, több napot, gyakran több hetet ölelnek fel.
A bipoláris személyiségzavar egyike azoknak az állapotoknak, amik súlyosan befolyásolhatják egy személy életminőségét és mindennapi teljesítőképességét, különösen, ha az állapot kezelés nélkül marad. A kezeletlen állapot megnehezítheti egy munkahely megtartását, vagy életkortól függően az iskolában maradást, az egészséges kapcsolatok kiépítését, és a jelentős aktivitásokban való részvételt.
Ahogy a bipoláris személyiségzavar többi aspektusánál, úgy az érmének ebben az esetben is két oldala van. A depresszív epizódok során a depresszió tipikus tünetei jelentkeznek. Ezalatt az időszak alatt az érintett személy számára nehézséget jelenthet az alapvető(nek tartott) funkciók ellátása is. Kihívás lehet, hogy az ember kikeljen az ágyból, felvegye, vagy fenntartsa a kapcsolatot másokkal. Bár a bipoláris személyiségzavar természeténél fogva ciklikus, ebben az időszakban az érintett személy úgy érezheti, hogy a depresszió sosem fog véget érni.
Ezzel szemben, a mániás, vagy hipomániás periódus folyamán a spektrum másik véglete teszi nehézzé a mindennapi életet. Sokan ezalatt az időszak alatt próbálják “bepótolni” az elveszett időt. Az érintettek ilyenkor túlvállalják magukat, megállás nélkül programokat szerveznek, illetve hajlamosak rizikós viselkedési formák felé fordulni. Ebbe beletartoznak például az extrém aktivitások vagy a szerhasználat.
Amennyiben a bipoláris személyiségzavart diagnosztizálják és kezelik, az érintett életminősége jelentősen javulhat. A megfelelő gyógyszeres és terápiás kezelés lehetővé teszi, hogy a bipoláris személyiségzavarban érintett személy teljes életet éljen, jelentőségteljes kapcsolatokkal, munkával, szabadidős tevékenységekkel. Bár ugyanúgy megtapasztalják a mindennapi élet hullámhegyeit és hullámvölgyeit, mint mindenki más, a bipoláris személyiségzavar mindennapi kezelése, ezzel együtt megtanulható.
Összességében a bipoláris személyiségzavar, bár egy sok esetben súlyos állapot, a diagnózisa és kezelése nem egy lehetetlen kihívás. A fontos, mint minden mentális egészséget érintő kérdésben, hogy amennyiben gyanítjuk a probléma fennállását, kerüljük az öndiagnózist és legfőképpen az önkezelést. Ehelyett keressünk fel egy szakembert, aki megfelelő segítséget nyújthat nekünk.
Források:
Prof. Dr. Perczel-Forintos, Dóra, and Andrea Lohn: A bipoláris Zavar kezelésében alkalmazható klinikai pszichológiai intervenciók irányelvei 1.
www.clearviewtreatment.com/resources/blog/a-day-in-the-life-of-a-person-with-bipolar-disorder/.
www.nimh.nih.gov/health/topics/bipolar-disorder.
www.nhs.uk/mental-health/conditions/bipolar-disorder/overview/.
www.mentalhealth.org.uk/explore-mental-health/blogs/what-its-have-bipolar-people-who-have-bipolar.
www.samhsa.gov/mental-health/bipolar.
Kiemelt kép: Shutterstock
