Az endometriózis megnevezése a latin „endometrium”, azaz méhnyálkahártya elnevezésből származik. A betegség a lényege az, hogy az egyébként normálisan csak a méh belső felszínén jelen lévő nyálkahártya a méh üregén kívül is megtalálható. A betegség krónikus, jóindulatú, ám közel sem fájdalommentes, arról nem is beszélve, hogy meddőséget okozhat, világszerte pedig nagyjából 200 millió nőt érint*. A betegségről, kezelési lehetőségekről és az adenomiózishoz való hasonlóságáról Dr. Vörös Anna termékenységi szakértővel, az L33 Medical szülész-nőgyógyász szakorvosával beszélgettünk.
Mit jelent az endometriózis nevű megbetegedés, miképp függ össze a meddőséggel?
Dr. Vörös Anna: Ha az endometriózist a gyermekvállalás oldaláról közelítjük meg, akkor fontos elmondani, hogy Magyarországon minden ötödik pár küzd teherbeesési nehezítettséggel. Az okok férfi és női oldalról egyaránt előfordulnak, de a női okokon belül igen jelentős részt képvisel az endometriózis nevű megbetegedés.
Ennek a betegségnek a lényege az, hogy az egyébként normálisan csak a méh belső felszínén jelen lévő nyálkahártya a méh üregén kívül is megtalálható. A méh nyálkahártyájába tud beágyazódni a kisbaba, amikor valaki várandós lesz, ott alakul ki a méhlepény is. Ez a nyálkahártya az, amelynek egy része a menstruáció során havonta távozik. E körül található a méh domináns része, a vastag, izmos fala. Normál esetben tehát a nyálkahártya a méhben található meg. Ha nem itt, hanem valahol máshol van, akkor beszélünk endometriózisról.
Nagyon gyakori megjelenési formája, amikor a petefészekben találhatók meg ilyen részecskék, amelyekből az ún. csokoládéciszták alakulnak ki. Amikor méhnyálkahártya szövet kerül a méhen kívülre, akkor az – hasonlóan a méhben található hormonérzékeny nyálkahártyához – havonta megvastagodik. Mivel ugyanúgy követi a hormonálisan vezérelt menstruációs ciklus változásait, a különböző területeken felgyülemlő véres váladék változatos és általában fájdalmas panaszokat okoz. Leggyakrabban a petefészkekben vagy a kismedencét bélelő szövetekben (hashártyában), ritkábban a méhfalban ágyazódik be.
Az endometriózissal összefüggésben gyakran hallani egy másik krónikus betegségről, az adenomiózisról.
Dr. Vörös Anna: Az adenomiózis az endometriózishoz hasonlóan egy eléggé alattomos, krónikus megbetegedés.
Ezek isérdekelhetnek
Adenomiózis alatt azt értjük, hogy a méh belső felszíni mirigyszövete belenő a méh izomfalába. A méh ilyenkor akár a két-háromszorosára is nőhet. Nagyjából egy éve van határozottan különválasztva egymástól ez a két betegség. A méhnyálkahártya alatt, a méhfal üregi részéhez közel eső részen helyet foglaló adenomiózisos gócok akadályozhatják a pete beágyazódását a méhnyálkahártyába, így terméketlenség, vetélés, rendszertelen vérzés okai lehetnek, vagy akadályozva a méhnyálkahártya zavartalan leválását fájdalmas menstruációs tüneteket is okozhatnak.
Ha már a fájdalmas menstruációt említed: mostanában nagyon sokat olvasni és hallani arról, ha valakinek fáj a menstruáció, menjen orvoshoz, mert annak hátterében nagy eséllyel endometriózis állhat. Ez valóban így van?
Dr. Vörös Anna: Azt hiszem, hogy ennek a témának a kommunikálása a közösségi médiában kissé félrecsúszott, hiszen számtalan olyan eset van, amikor az endometriózis egyetlen tünete a meddőség. Nekem is endometriózisom van egyébként, és sohasem volt fájdalmas a menstruációm. Természetesen fájhat az ember lányának a menstruáció, ha ezzel a megbetegedéssel küzd, de a fájdalom a betegség nélkül is előfordulhat.
A kérdés az, hogy mi fáj pontosan? A fájdalom oka abban keresendő, hogy a menstruáció során vér kerül a kismedencébe is, ezt retrográd, vagyis visszafelé történő menstruációnak hívjuk. Hogy ez kinél milyen mértékben van jelen, ki hogy reagál rá, teljesen egyéni. Én inkább tehát onnan közelíteném meg a kérdést, hogy a fájdalmas menstruáció egy fontos tünet, de érdemes tudatosítani, hogy nem csak és kizárólag az endometriózis okozhatja.
Emellett a másik nagy intő jel a nehezített teherbeesés lehet. Előfordulhat továbbá a menstruációval összefüggő véres széklet, véres vizelet.
Az endometriózissal kapcsolatban sokszor halljuk, hogy nehéz diagnosztizálni. Mi az oka ennek?
Dr. Vörös Anna: A nehézséget leginkább talán az okozza, hogy ha valaki azzal az egyetlen tünettel keresi fel a nőgyógyászát, hogy fáj a menstruációja, az még nagyon kevés információ. A szülészet- nőgyógyászat egy nagyon szerteágazó szakterület, nagyon sok dolgot foglal magába. Ha valaki várandós, akkor nagyon fontosak például a genetikai ultrahangok, de nem ugyanaz a szakember fogja ezt elvégezni, aki például egy onkológiai műtétet operál. Aki meddőséggel foglalkozik, az nem fog gyermeknőgyógyászattal foglalkozni.
Egy meddőségi problémát mindig a meddőségi specialista fogja tudni a legpontosabban kivizsgálni. Az endometriózis esetén is ez a helyzet áll fenn: egy alapvető tudással minden szakértő rendelkezik, a kirívó eseteket bármelyik nőgyógyász ki fogja tudni szűrni. Ahhoz azonban, hogy ezt valaki ultrahanggal tudja diagnosztizálni, ahhoz szükség van olyan felszerelésre és gyakorlatra, amely ezt lehetővé teszi.
Előfordulhat, hogy nem minden endometriózisnak van meg az az ultrahang jele, amit a szakértő éppen keres. Ha fennáll az endometriózis gyanúja, tanácsos tehát olyan szakembert felkeresni, akinek ez a szakterülete. Összefoglalva tehát, a diagnózis felállítása azért lehet olykor nehéz, mert a tünetek nem mindig egyértelműek, nem biztos, hogy masszív tüneteket okoz és átfedésben lehetnek más betegségek tüneteivel.
Fotó: Fürjes Viktória
Melyek az endometriózis kezelési lehetőségek?
Dr. Vörös Anna:
Az esetek egy jelentős részében – ez persze rengeteg tényezőtől függ – alapvetően már a konzervatív, vagyis a gyógyszeres terápiát részesítjük előnyben, ezt kellene elsődlegesen megpróbálni. Nagyon fontos a személyre szabott terápia. Ha mégis műtétre kerül sor, akkor ezzel kapcsolatban pedig szokták mondani, hogy az endometriózist egyszer kell megműteni, és akkor nagyon jól.
Az első műtét a legfontosabb, azt kell nagyon jól megcsinálni. Az első műtét után általában még jók a lehetőségek a teherbeesésre például. Minél többször operálnak valakit, annál inkább csökkennek a teherbeesési esélyek.
Mennyiben segíthet az életmódváltás?
Dr. Vörös Anna: Azt gondolom, hogy az egészséges életmód az endometriózissal kapcsolatban, de rengeteg más dologgal kapcsolatban is nagyon fontos, jó lenne, ha az életünk részét képezné.
Azt viszont tudni kell, hogy az endometriózis diétának nincs bizonyított hatása. A diétától önmagában gyógyulás nem várható.
Milyen lehetőségek állnak a párok előtt a gyermekvállalással kapcsolatban?
Dr. Vörös Anna: Minden olyan nőnek, aki endometriózissal vagy adenomiózissal küzd, csökken a teherbeesési esélye. Fontos szempont az, hogy hány éves épp az adott hölgy, vannak-e más megbetegedései és hogy mióta próbálkoznak babával.
Ha egy húszas évei elején járó pár női tagjáról kiderül, hogy endometriózisa van, de egyébként nincs más probléma sem nála, sem a férfinél, akkor fél-egy évig nyugodtan próbálkozhatnak a babával természetes úton. 35 év felett már alapvetően is nehezebb a természetes úton történő teherbeesés, tehát ha egy nagyjából 35 év körüli nő a páciens, akinek egyébként endometriózisa van, akkor egy nagyon alapos kivizsgálást kell elvégeznünk.
Ha mindent rendben találunk, még akkor is alapos konzultációra van szükség a lehetőségekkel kapcsolatban, de ilyen esetben általában lombikprogramot szoktunk ajánlani, mert azzal lesz a legnagyobb esély a teherbeesésre. Ez a betegség egyébként sajnos a petesejtek minőségét is rontja, ami szintén kedvezőtlenül hat a teherbeesési esélyekre.
A beszélgetés elején említetted, hogy te is érintett vagy a témában. Mi lenne a legfontosabb tanácsod azoknak a nőknek, akik éppen most kapták kézhez a diagnózisukat vagy fennáll náluk az endometriózis gyanúja?
Dr. Vörös Anna: Az egyik legfontosabb, hogy akinek lehetősége van rá, olyan szakértőhöz forduljon, akinek van ezzel kapcsolatban tapasztalata, hiszen sokkal nagyobb gyakorlattal fog rendelkezni a probléma kivizsgálásában és adott esetben a legkorszerűbb terápiák alkalmazásában is. A szakmai irányelv tehát jelenleg az, hogy elsődlegesen konzervatív gyógymódokat alkalmazunk, gyógyszeres kezeléseket, diétákat, operációra pedig akkor kerül sor, ha az feltétlenül szükséges.
Az életmódbeli változtatásokat természetesen be lehet iktatni, hiszen azokból baj még sosem származott. Az embernek ez nem csak a betegségére, hanem a lelkiállapotára is pozitívan hathat, azt pedig már régóta tudjuk, hogy a betegségek legalább fele lelki eredetű, ezért aztán ha a lelkünk rendben van, akkor a testünk is könnyebben gyógyul. Nagyon fontos, hogy hiteles forrásokból és valódi szakemberektől tájékozódjuk, mert csak így tud a páciens egy olyan döntést meghozni a saját egészségével kapcsolatban, ami a saját életének megfelelő és korrekt lesz.
*Forrás: endometriozismagyarorszag.hu
Kiemelt kép: Shutterstock
