Manapság, amikor egyre többeket érint az inzulinrezisztencia és más egészségügyi kihívások, sokan keresik a megoldást különböző diéták alkalmazásában. A 160 grammos diéta az egyik, ami évek óta ismert és ajánlott, azonban nem körültekintően alkalmazva több veszélyt tartogat, mint gondolnánk. Szabó Adrienn dietetikus szakembert kérdeztük a tényekről, tévhitekről.
Mit érdemes tudni az inzulinrezisztanciáról és a cukorbetegségről? Milyen veszélyfaktorok leselkednek ránk?
A cukorbetegség esetén megkülönböztetünk egyes és kettes típusút. Az első egy genetikai eredetű vagy autoimmun betegség, ami relatíve kevesebb embert érint. A kettes típusú diabétesz már gyakrabban diagnosztizálható és valóban, a kialakult inzulinrezisztancia lehet az előszobája.
Fontos azonban, hogy önmagában az, hogy valaki édesszájú, nem tesz feltétlenül cukorbeteggé, illetve egy molettebb alkat sem mindig rizikófaktor.
Manapság a diétakultúra miatt stigmatizálunk mindenkit, aki nem vékony, pedig lehet, hogy egészséges. Ezért vannak a szakemberek, hogy ezt megállapítsák.
Ami hajlamosító tényező, az a hosszútávú egészségtelen életmód. A testen lévő extra zsírszövet valóban jelenthet kockázatot, hiszen erre önálló szervként tekintünk, ami olyan hormonokat termel, amik inzulinrezisztenciára hajlamosítanak. Szintén problémát jelenthet a mozgásszegénység, a folyamatos stressz, amely károsítja a DNS-regenerációt és sejtmegújulást, fokozza a gyulladásos folyamatokat. Nem kell bonyolult dolgokra gondolni, a nem alvás, éjszakai műszak, lelki terhek is bezavarhatnak.
Az, hogy valaki cukorbeteg legyen, egy összetett folyamat eredménye, de az inzulinrezisztencia életmódváltással “nyakon csíphető”.
Mi a terápiája az inzulinrezisztanciának?
Nagyon sok orvos azonnal gyógyszert ad, pedig van olyan beteg, akinek elég lehet az életmódváltás. Néhány orvos szerencsére megengedi, hogy néhány hónapon át dietetikussal, edzővel stb. dolgozzon együtt a páciens, majd nézik a változást. Ha valakinél jelentős zsírszövet van, azzal különösen komplexen kell foglalkozni, az inzulin-érzékenység már kevés fogyással is javulhat. Amikor az izomsejtek száma nő sportolás hatására, a cukorfelvétel is fokozódik a vérből. A gyógyszeres terápia sem elvetendő, de alapos megfontolást igényel, akár csak az étrend kialakítása.
A 160 grammos diéta is így került köztudatba, de rengeteg félreértést eredményezett, például azt, hogy szénhidrátanyagcsere-zavar esetén az a jó, ha teljesen kiiktatják a CH-t (szénhidrátot- a szerk.), pedig nem ez a megfelelő kezelés. A lényeg épp a kiegyensúlyozott szénhidrátbevitel lenne.
Miért nem feltétlenül helyes a 160 grammos diéta?
A 160g CH diéta egy magyar találmány, sajnos univerzálisan javasolják mindenkinek, a szabályok pedig sokszor indokolatlanul szigorúak, így összességében olykor többet árt, mint használ. Ha nem a nevét, hanem a lényegét, a rendszert nézem, abban vannak igazságok: ne csak gyorsan felszívódó szénhidrátot együnk, részesítsük előnyben az alacsony glikémiás indexű ételeket (tehát teljesértékű gabonákat, hüvelyeseket) és kombináljuk fehérje-forrásokkal a szénhidrátforrásokat.Nnapi több kis étkezésre bontsuk a bevitelt, fogyasszunk minden étkezéshez zöldséget és együnk gyümölcsöt. Ezek az egészséges táplálkozási irányelvek is, amelyek mindenkinek javasoltak, de nincs zéró tolerancia.
Tehát nem igaz, hogy 100%-ban tilos a cukorfogyasztás vagy hogy mindenkinek kötelező az 5 étkezés és nem kellene démonizálni a banánt, krumplit és bizony a fehér kenyeret sem.
Sajnos az elmúlt években elcsúszott a fókusz, szabályrengeteg nőtt ki, főleg az a tévhit, hogy mindenkinek számolnia kell a szénhidrátot, pedig nem. Nagy stresszforrást jelenthet, ráadásul a szénhidrát-fóbia miatt sokan nem eszik meg a 130 grammot sem, mely az agy glükózfelvétele alapján egy minimum mennyiség lenne. Az elégtelen szénhidrátbevitel pedig hatással van a hormonális egyensúlyra is. Gyakori jelenség, hogy ugyanarra a vércukorterhelés eredményre más-más szakvéleményt kapnak a „betegek”, ami miatt az egészségügybe vetett bizalom is megrendül. Gyakran nem veszik figyelembe a diagnózis felállításakor az érintett életmódját, szokásait. Pedig ránézésre nem állapítható meg sok minden, a vékonyság nem egyenlő az egészséggel. Ehhez hasonló igazság, hogy az édesítőszer-fogyasztás nem feltétlenül jobb, mint a cukor. Mindkettőre igaz azonban, hogy túlzott használatukkal elveszítjük a kapcsolatot a természetes ízekkel, de ez már egy komplexebb rétege az inzulinrezisztencia kezelésének.
Hangsúlyozom, a szénhidrát-bevitel számolására lehet szükség, de az inzulinnal kezelt, egyes típusú cukorbetegségnél, nem az IR-nél (inzulinrezisztenciánál -a szerk.).
Mit javasolnál a 160 grammos diéta helyett? Hogyan tudjuk étkezéssel megelőzni, illetve stabilizálni a cukorbetegség állapotát, valamint támogatni a gyógyulást?
A javaslatom megegyezik azzal, amit általánosan ajánlok az egészséges étkezés esetén.
Sok rost, összetett szénhidrát-források. Együnk változatosan és ne démonizáljunk semmit. Lehet tönkölylisztes vagy fehérlisztes kenyeret is enni, csak módjával.
Ugyanígy ehetünk gyümölcsöt is, hiszen tele vannak antioxidánssal, a málnának, szamócának például alacsony a glikémiás indexe. Semmi sem tiltott, nem kell külön főzni és étkezni, csak egyensúlyt találni, de ennek megtalálásához kell az egyéni dietetikai tanácsadás. Ha megértjük, rájövünk, egy ilyen étrend nagyon könnyen tartható bárkinek, én legalábbis így érzem, így eszem és a betegeimnek is így tanítom.
Milyen szezonális ételeket javasolnál, amik IR-kompatibilisek?
Bármit, ami szezonális, lokális alapanyagokból készül, komplex szénhidrát-, zsír- és fehérje-forrásokkal.
Tehát ne cékla-krémleves legyen tejjel, hanem adjunk hozzá olajos magvakat, vagy magolajat.Esetleg túróból, tojásból készítsünk sós gombócokat, vagy kínáljuk tojással.
Nem csak lassabban felszívódó szénhidrátforrás, de izgalmasabb is lesz. 🙂
Még több hasonló tartalomért kövesd Szabó Adri dietetikust az Instagramon!
Főkép: Shutterstock
