Állandóan ficereg, rohangál, nem figyel, folyamatosan beszél, esetleg mások szavába is belevág a gyerek? A hiperaktivitás és a figyelemzavar kéz a kézben járva nem más, mint az ADHD. Bár könnyen hihetjük, hogy a gyerek csak “rossz”, valójában ez egy rendellenesség, amely a megfelelő eszközökkel kezelhető és kordában tartható. Az első eszköz pedig nem más, mint a megértés. Erre pedig nagy szükség van, mert ez az állapot a tévhitekkel ellentétben nem csak a gyerekeket, de számos felnőttet is érint. De hogy mi is pontosan az ADHD? Dr. Bunford Nóra klinikai pszichológus válaszol.
Mi is pontosan a hiperaktivitás és a figyelemzavar?
A figyelemhiányos hiperaktivitási zavar (attention deficit hyperactivity disorder, azaz ADHD) egy idegfejlődési rendellenesség, ami jellemzően például a végrehajtó funkciókért felelős agyi területeken mutat eltérést. Ez azt jelenti, hogy a tervezésben, végrehajtásban, ellenőrzésben, cselekvésgátlásban okozhat problémát.
Az ADHD világszerte rengeteg embert érint, a becslések szerint a 10 százalékot is elérheti az iskoláskorú gyermekek között. Arányaiban a fiúkra a hiperaktivitás, a lányokra pedig inkább a figyelemzavar jellemző.
Bár gyerekkorban alakul ki és kinőhető ez az állapot, mégis nagyrészt megmarad felnőttkorban is, megnehezítve a mindennapokat. Általában iskoláskorban lesz kirívó, hogy valami nincs rendben, hiszen az iskola az a hely, ahol meghatározott szabályrendszernek kell megfelelni, és jobban kitűnik, ha valaki nem bír végigülni egy 45 perces tanórát.
Az ADHD megjelenési formái
Az ADHD két fő megjelenési formára osztható: van a hiperaktív-impulzív forma (ADHD-HI) és a figyelemhiányos forma (ADHD-I vagy ADHD-PI). A hiperaktív-impulzív formánálnál a hiperaktivitás és az impulzivitás szembetűnőbb, míg a figyelemhiányos formábanban a figyelem hiánya, az elkalandozás és a szétszórt gondolatok dominálnak. Ezeken kívül ott van a kombinált megjelenési forma, az ADHD-C, ahol mindezek a tünetek együttesen vannak jelen.
A hiperaktivitás egyik része az impulzivitás, azaz a viselkedéskontroll zavara.
Az impulzivitás megnyilvánulhat abban, hogy az adott személy kontroll nélkül cselekszik, abban a pillanatban, hogy megszületik a fejében az inger. Például átrohan az úton, ha meglát valami érdekeset, és nem feltétlenül néz körül. Ehhez kapcsolódik a motoros nyugtalanság, vagyis az állandó fészkelődés, mozgásigény, babrálás.
Biztosan ismerünk olyanokat, akik állandóan rázzák a lábukat, piszkálják a ruhájukat, rágják a körmüket, matatnak a táskájukban, sokat beszélnek, gyakran vágnak a másik szavába és rendkívül türelmetlenek. Ez az állapot a gyerekek írására is hatással lehet, általában csúnya és összecsapott írásképpel rendelkeznek, gyakori náluk a diszgráfia és diszlexia. Általában nehezebben létesítenek szociális kapcsolatot nem hiperaktív társaikhoz képest.
A figyelemhiányos számára leginkább a feladatok elvégzése okoz nehézséget, egyik feladatról a másikra ugrik, mivel pár perc után elunja az adott témát. Gyakran veszíti el vagy hagyja otthon a dolgait, elkezd valamit és órákkal később már a tizedik, teljesen összefüggéstelen dologgal foglalkozik, miközben az előző kilenc tevékenységet nem fejezte be. Nem figyel, ha beszélnek hozzá, mert egy álomvilágban jár éppen. Az információfeldolgozás, és az utasítások követése nehézkes a számukra, általában könnyen összezavarodnak.
További jellemző korrelátum lehet még a hangulatingadozás, a dühroham, az antiszociális viselkedés. Előfordulhat hazudozás, agresszió, esetleg lopás is. Az ilyen súlyos esetekben mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni.
Mi áll a hiperaktivitás és a figyelemzavar hátterében?
Egyelőre még nem tisztázott, hogyan alakul ki a hiperaktivitás és a figyelemzavar. Vannak azonban olyan tényezők, amelyek elősegíthetik a kialakulást, mint a terhesség alatti dohányzás és az alkoholfogyasztás, illetve a családi, szociális és környezeti hatások is közrejátszhatnak.
Egy szülési rendellenesség vagy egy erős stresszhatás is hozzájárulhat a zavar létrejöttéhez. Nincs konkrét ok tehát, sokkal valószínűbb, hogy az itt felsoroltak kombinációja váltja ki ezt az állapotot. “Ma úgy gondoljuk, egy úgynevezett poligénes-multifaktoriális koreredet, tehát több gén interakciója több környezeti jelleggel áll az ADHD hátterében.” – mondja Dr. Bunford Nóra klinikai pszichológus.
Mindenki ADHD-s?
Az ADHD egyik hátránya, hogy nehéz megkülönböztetni az általános szétszórtságot a konkrét figyelemzavaros hiperaktivitástól, pedig ez a zavar számos életterületen jelentősen befolyásolhatja az érintetteket, beleértve az iskolai, munkahelyi és személyes életet is.
Gyakran “rossznak” bélyegzik az ezzel küzdő gyerekeket, vagy a túlzottan megengedő nevelésnek tulajdonítják a viselkedésüket. Ezzel viszont csökkentik a gyermek önértékelését, miközben valószínűleg a gyermek magához képest túlteljesít, próbálja elnyomni a problémát, ezáltal megfelelve az elvárásoknak. Mindeközben úgy érezheti, hogy nem elég jó, hiszen a figyelme elkalandozik, és akarva-akaratlanul hasonlítgatni kezdi magát társaihoz, akiknek nem okoz gondot egy dologra koncentrálni.
Ilyenkor túlkompenzálhat, mivel egyre inkább igyekszik kordában tartani a tüneteit, ami kiégéshez vezethet. Erre pedig a leggyakoribb reakció a felnőttektől az, hogy a gyerek milyen lusta, a kör pedig kezdődik elölről, miközben a gyermek amúgy is gyenge önbecsülése csak tovább csökken. Mindez hátráltatja a viselkedésforma valódi okának felfedezését, így a megfelelő segítséggel sem tud élni az ADHD-s. Ennek következménye lehet, hogy a hiperaktív és/vagy figyelemzavaros gyermekből hiperaktív és/vagy figyelemzavaros felnőtt válik.
Hogyan diagnosztizálható az ADHD?
“Még mindig nincsenek laboratóriumi tesztjeink, nincsen vérvizsgálat, nincs univerzális biológiai vagy kognitív marker, ami diagnosztikai értékű.” – mondja Dr. Bunford Nóra az ADHD diagnosztizálásáról. “Tüneti alapú a diagnosztika, tizennyolc tünet szerepel most a kézikönyvben. Ahhoz, hogy valaki elérje a diagnosztikai határt, 17 évesnél fiatalabb gyerekek esetén hatnak, annál idősebb egyéneknél pedig ötnek kell teljesülnie a tünetek közül.
A tünetek meg kell, hogy jelenjenek 12 éves kor előtt, és a mindennapi életben nehézségekhez kell, hogy vezessenek. Tehát az iskolai előmenetelben, a társas kapcsolatokban, felnőtteknél a munkahelyi teljesítményben vagy az ottani kapcsolatokban.
Két területre osztódnak a tünetek, a figyelemhiányos és a hiperaktív impulzív tünetegyüttesre, minimum hat vagy öt kell teljesüljön legalább az egyik csoportból. Ha mindkettőből teljesül 5-6, akkor beszélünk a kombinált formárólról. Gyerekek és serdülők esetén ezeket jellemzően a szülő értékelése alapján határozzuk meg egy klinikai interjú során felvett adatokból, esetleg kérdőívekkel kiegészítve. Felnőttek esetén önbevalláson alapuló kérdőívek segítségével és/vagy klinikai interjúval, de felnőtteknél nehéz visszaemlékezni, hogy 12 éves kor előtt okoztak-e ezek problémát. Ebben segíthetnek például az ellenőrző füzetek, és az abban található esetleges beírások. Felnőtteknél azért elég az öt tünet, mert a kamaszok vagy a fiatal felnőttek sokszor elkezdenek kompenzálni, és a különböző mechanizmusok miatt úgy tűnik, mintha kevésbé lennének erősek vagy komolyak a tünetek, mégis fennállnak a nehézségek a mindennapi életben.”
Fontos a megértés
A szülők, tanárok és az érintettek számára is kulcsfontosságú a megértés és hogy támogatást nyújtsunk. Az érintetteknek fontos az önértékelés, az önelfogadás és a tanulás megkönnyítése, hogy hatékonyan kezelhessék a kihívásokat. Az iskolákban és a munkahelyeken is kiemelt figyelmet kellene fordítani az ADHD-s személyekre, és differenciált tanulási és munkakörnyezetet kellene biztosítani számukra. Attól függően, hogy az adott egyén a skála mely pontján helyezkedik el, apróságok is segíthetnek a fókusz megtartásában. Akár azzal, hogy az illető lefoglalja valamivel a kezét, amíg egy feladatra koncentrál, esetleg engedik zenét hallgatni munka közben, vagy több rövidebb szünetet engedélyeznek számára, már javítható a teljesítmény. Hasznos, ha engedik kitapasztalni, mi használ, és mi okozhat blokkot az esetleges munkafolyamatok során.
Dr. Bunford Nóra megerősített, hogy már egyszerű dolgokkal is sokat lehet segíteni egy ADHD-s személynek.
“Természetesen függ az ADHD megjelenési formájától, attól, hogy hány éves egyénről van szó, de a rendszer, a struktúra és a következetesség különösen fontos egy ADHD-val érintett családban. Létezik például szülőtréning, ami nem azért kell, mert a szülők rossz szülők lennének, hanem mert ezekre a dolgokra még jobban rá kell erősíteni, még tudatosabban kell csinálni ilyen esetben.”
“Ha az érintett kiesik a strukturált környezetből, kevésbé kap támogatást, felfokozódhatnak a tünetek. Tulajdonképpen mankót érdemes adni nekik szülőként, kortársként, vagy romantikus partnerként.”
Kezelési lehetőségek
Mivel az ADHD egy nagyon széles spektrum, ennek megfelelően érdemes kezelést is választani. Ezek közé tartozik a viselkedésterápia, amelynek célja az egyén viselkedésének és kognitív folyamatainak javítása. A gyógyszeres terápia, például a stimulánsok, mint a metilfenidát és az amfetamin alapú gyógyszerek is hatékony lehetnek, mert serkentik az idegrendszert és javítják a figyelemkoncentrációt. Fontos azonban kiemelni, hogy a gyógyszeres kezelést mindig orvosi felügyelet mellett és az egyéni szükségletek alapján kell alkalmazni.
Dr. Bunford Nóra a kezelések kapcsán elmondta:
“Sokféle kezelés létezik, de hogy mire van evidencia, azaz minek mutatták ki a hatásosságát, az már más kérdés. Amit ma az irodalomban mindenki elismer, az a farmakoterápia, vagyis a gyógyszeres kezelés, és a pszichoterápia, vagyis egy pszichológus által nyújtott nem gyógyszeres, pszichoterápiás kezelés.”
“Mindkettőnek különböző formái vannak, együtt és külön-külön is alkalmazhatóak. Megoszlanak a vélemények a szakemberek között, mert nem nagyon van olyan kutatás, amely bizonyítja, melyik mikor indokolt és milyen esetben a leghatékonyabb az adott kezelés, mert ez egyénfüggő. Jellemzően a kombinált terápia van a legjobb hatással a tünetekre és az iskolai előmenetelre is, de nem mindig indokolt. Enyhébb, nem kombinált típusú ADHD-nál például nem feltétlenül indokolt rögtön a gyógyszeres kezeléssel kezdeni.”
Az ADHD egy komplex fejlődési rendellenesség, amely jelentősen befolyásolhatja az érintettek életét. A megfelelő diagnózis és kezelés rendkívül fontos a tünetek enyhítése és a mindennapi életben való sikeres boldogulás szempontjából. A megértés, a támogatás és a megfelelő terápiás intézkedések segíthetnek az érintetteknek abban, hogy az ADHD-t pozitívan kezeljék és hatékonyabban éljék mindennapjaikat.
