A test fellázad és apránként elkezdi leépíteni magát, ha nem használjuk

Mi pontosan a csontritkulás és hogyan alakulhat ki?

Szabó Klára:

A csontritkulás a csontok tömegének és mésztartalmának csökkenését jelenti, amely fokozott törékenységgel, a kóros és spontán törések kockázatának fokozódásával jár. Akkor alakul ki, amikor sokkal többet bontunk le a csontállományból, mint amennyit föl tudnánk építeni. 

Ennek vannak természetes részei és van, ami felgyorsítja ezt a folyamatot. Amikor felgyorsul, a csontunk lyukacsossá, szivacsossá válik, ezáltal pedig törékenyebb lesz.

Milyen folyamatok gyorsíthatják a csontritkulást?

Szabó Klára: Gyorsíthatják egyes betegségek, például pajzsmirigy problémák vagy a cukorbetegség, illetve egyéb egészségkárosító tevékenységek, például a dohányzás, a túlzott cukorbevitel, a szénsavas üdítők fogyasztása, melyek kivonják a fogakból a kalcium tartalmat.

Egészségügyi szakemberként fontosnak tartom kiemelni, hogy manapság félvállról veszik a dohányzást és az alkoholfogyasztást, de kutatások bizonyítják, hogy a napi 3 deciliter alkohol bevitele jelentősen csökkenti a csonttömeget. 

Vannak gyógyszerek is, amelyek kivonják a plusz kalciumot a csontjainkból. Ilyeneket használnak szteroid formájában egy gyulladás esetén, mondjuk egy reumatoid artritisznél, illetve gyakran, főleg az idősek körében a véralvadásgátlókban. Ezek egy-két hét alatt, amíg a műtét után tényleg inaktívabb valaki nem okoznak gondot, probléma akkor jelentkezhet, ha kényszerből éveken, évtizedeken keresztül szedjük a véralvadásgátlót.

A szervezetünk nagyon rugalmas, 7-10 év alatt az összes csontunk lecseréli a csontsejtjeit, a szerveink által alkotott élő szöveti rendszer megújulásra képes.  Tehát nem olyanok vagyunk, mint egy autó, amiben ha egyszer egy alkatrész elromlik, mehet a bontóba ás csak cserélni lehet a meghibásodott részt. Általában arra vagyunk kihegyezve, hogy mit tehetünk, ha már baj van. Ehelyett fontos a csontritkulás megelőzése, érdemes már gyerekkorban a csontunkra gondolni és beépíteni a hétköznapjainkba az egészségvédelmet, megtanulni felelősséget vállalni a az egészségünkért és a testünkért. 

Mit tehetünk a csontritkulás megelőzése érdekében?

Szabó Klára: A csontritkulás megelőzése két főbb ponttal lehetséges, ezek a táplálkozás és a mozgás. A táplálkozásunk körülbelül a 40 százalékot tesz ki, a következő 40 százalék a mozgásunk, a maradék 20 százalék pedig a körülményeink, mint például a stresszfaktorok, a munkahelyünk. A táplálkozásban inkább a dietetikusok illetékesek, de általánosságban elmondható, hogy bizonyos ételek segíthetnek a csontritkulás megelőzésében.

A kecsketej, a bivalytej a tehéntejnél magasabb kalciumtartalmuk, a halak, halas ételek, tengeri herkentyűk a foszfortartalmuk miatt segíthetnek, de ide tartoznak még a tojások, májfélék, csirkemáj, libamáj, lenmag, szezámmag és a zöld színű zöldségek.

A csontritkulás megelőzése a dietetika szempontjából nagyon jól kutatott terület, arra vonatkozik, milyen ételekkel tudjuk a kalciumot, a foszfort, a magnéziumot, a D-vitamin prekurzorait (azaz amiből a D-vitamin készül) előállítani. A mi szakterületünk a mozgás, a másik 40 százalék. Azoknak a pácienseknek, kockázati csoportba tartozóknak, a korábban felsorolt betegeknek, vagy azoknak, akiknek valamilyen problémájuk adódott a csontanyagcserével, megtanítjuk azokat a gyakorlatokat, mozgásformákat, amikkel a csonttömeget helyreállíthatják vagy megtarthatják.

Hogy néz ki a csontfejlődés menete a szervezetünkben?

Szabó Klára: 20 és 30 év között, de legkésőbb 30 éves korunkra érjük el a maximális csonttömeget. Ez a nőknél hamarabb lezáródik, míg a férfiaknál később. A csúcs-csonttömeg eléréséhez a legjobb, amit tehetünk, hogy eddig az időszakig sportolunk.

Minél több ütközéses feladat javasolt, tehát futás, futó sportok, olyan mozgásformák, amikben sokat érkezünk egy vagy két lábra, mint a kézilabda, röplabda, kosárlabda, trambulinozás, aerobikozás. Ezek tökéletesek  arra, hogy meg tudjuk tartani, ki tudjuk alakítani a csöves csontjaink szilárdságát.

Hasznosak az olyan erősítő gyakorlatok is, amik az izomerőt növelik. Ez azért fontos, mert ha nagy az izomtömeg vagy az izom vastagsága, az jobban el tudja mozdítani a csontokat. Húzó hatással bír, a húzás pedig egy jó mechanikai inger arra, hogy a csontok frissüljenek.

A mozgás nem csak arra jó, hogy csontot építsünk, hanem az öreg csontok, csontsejtek lebontásában is segít. Inaktivitásban, inger nélkül ez nem történik meg, és a körfolyamat lelassul. Ha már elértük a harmincas életévünket szintén fontos, hogy mozogjunk, de ilyenkor már nem tudunk több csontot előállítani. Viszont a jelenlegi csonttömeget jó állapotban tudjuk megtartani. 

A következő mérföldkő a nőknél a menopauza, amikor leáll a menstruáció és visszaesik az ösztrogénszintünk. Ilyenkor egy nagyon fontos tényező áll le a csontanyagcserében, az ösztrogénnek ugyanis van egy kalcium beépítő hatása. Ha ez eltűnik, még fontosabb, hogy röntgenvizsgálattal, a dexa értéknek a kimutatásával ellenőriztessük pár évente, hogy áll a csonttömegünk és ha kell, akkor megkapjuk a megfelelő kezelést.

Sokszor nem is veszik észre az emberek, hogy csontritkulásuk, vagy oszteopéniájuk van. (Az oszteopénia azt jelenti, hogy a csonttömeg csökkenés megtörtént, de még nem érte el azt a kritikus határt, ahol az csontritkulásnak minősül- a szerk). Sokan addig nem vizsgáltatják, nem figyelnek rá, amíg meg nem történik az első csonttörés. Gyakran a háttérben bújik meg ez a folyamat, és nem is kell, hogy ennek tüneti jele, fájdalma, bármilyen kellemetlen érzete legyen. A megelőzés jegyében kell rá gondolnunk, hogy később ne okozzon problémát. 

Az ösztrogén az oka annak, hogy a nőket a csontritkulás nagyobb számban érinti, mint a férfiakat?

Szabó Klára: Ez az egyik fő magyarázata. Bizony nekünk nem egyenletes az ösztrogénszintünk életünk végéig, és a menopauzától drasztikusan visszaesik. Ha egy kördiagramot veszünk, akkor ez az egyik szelete a pizzának, ahogy én szoktam hívni.  A másik szelete, hogy a nők zöme sokkal kevesebb fizikai aktivitást és munkát végez, kevésbé használják az izmaikat. A tesztoszteron kisebb a szervezetünkben, vagyis az izomtömegünk is kisebb. 

Újabb szelet, hogy a nők szorongásra hajlamosabbak, a pszichés tényezők így jobban tudnak érvényesülni, a stressz kevésbé kezelt, és így tovább.

A csontritkulás megelőzése szempontjából van létjogosultsága a vitaminok, például D-vitamin szedésének?

Szabó Klára: Gyógytornász-manuálterapeutaként nincs erre pontos rálátásom, de az általános tájékozottságom alapján azt tudom mondani, hogy nem mindegy, hogy milyen táplálékkiegészítőt használunk. Ezeknek van olyan formája, amit fel tudunk használni, és van, aminek bevitelével csak terheljük a szervezetünket, a vesénket, a májunkat, vagy az ereink falát.  Nem érdemes bármit beszedni csak azért, mert éppen olcsó, akciós a patikában. Figyeljünk oda arra, hogy olyan összetevők legyenek abban a tablettában vagy kapszulában, amik segítik a felszívódást, beépülést.

Ez egy összetett kérdés, de az biztos, ha az étrendünkben vannak halak, zöldségek, magok, májfélék, akkor nagy eséllyel – nők esetében a menopauzáig – nem lesz szükség kiegészítő odafigyelésre kalcium, D-vitamin és magnézium tekintetében. A mozgásra viszont mindenképp szükségük van.

Ha már megtörtént a baj, milyen gyakorlatokat érdemes végezni? Mit tegyünk ezesetben?

Szabó Klára: Először is nem szabad kétségbeesni. Nagyon meg szoktak ijedni, amikor elhangzik a csontritkulás diagnózisa. Általános reakció, hogy akkor vigyáznom kell magamra, nehogy valami baj legyen, jobb, ha ülök és tévézek. Pedig a bezárkózás és az inaktivitás a legrosszabb hozzáállás. Ebből szoktuk egy kicsit kicsalogatni a pácienseket, elmagyarázzuk, hogy mit tudnak tenni azért, hogy jobban, és egyáltalán biztonságban érezzék magukat. Segítünk megérteni, hogy megéri elkezdeni a súlyzós, gumiszalagos edzéseket, vagy kapaszkodás mellett a trambulinozást, megéri eljárni olyan aerobikra, aminek tudják követni a koreográfiáját, tempóját.

Igyekszünk mindenképp rábírni arra a pácienst, hogy a saját képességei szerint, de egy fokkal aktívabban éljen, mint ahogy eddig, mert csak akkor fogja tudni ezt az értéket megtartani vagy valamelyest javítani. Ha nem tesz semmit, borítékolhatóan rosszabb lesz a helyzet.

Van olyan súlyossági szint a csontritkulásban, amin már nem lehet segíteni? 

Szabó Klára: Közép-Európában tudtommal nincs. Annál sokkal magasabb színvonalú az életminőség és a jól-lét, hogy ezt mi innen felfoghatnánk, például Afrikához vagy Ázsia egy olyan részéhez mérten, ahol éhínségek, szennyeződések miatt a korábban említett sok-sok tényező nem teljesül.

Ha nem vagyunk betegek, akkor itthon szerintem “luxus” csontritkulásban szenvedni. Ahhoz nagyon el kellene hanyagoljuk magunkat, hogy ez egy visszafordíthatatlan és igen veszélyes betegség legyen.

Nálunk véleményem szerint attól kell óvakodni, hogy ha valaki elmegy nyugdíjba, az ne a teljes semmitevést hozza magával. Igenis menjen ki a kertbe, menjen el a piacra, foglalkozzon a kutyájával, macskájával, unokájával, tartsa meg az aktivitását, guggoljon le, hajoljon le napi többször. Tartsa meg az önállóságát, és így van esélye elkerülni azt, hogy a csontritkulás olyannyira elfajuljon, hogy emiatt eltörje egy esésnél a combcsontját, vagy a gerincében történjen egy kompressziós, vagyis összenyomó törés.

Ön, mint gyógytornász, manuálterapeuta, miben tud segíteni?

Szabó Klára: Ez nem egy olyan betegség, ami egy folyamatos kontrollt és gyógytornát igényelne. Nem is szoktam javasolni senkinek, hogy örök életében gyógytornáznia kell attól kezdve, hogy kimutatták a csontanyag problémát. Véleményem szerint a gyógytorna azoknak való, akik betegek, márpedig amikor még “csak” csonttömeg veszteség van, ezt nem lehet egy konkrét betegségnek nevezni. Ha nem beteg valaki, nem kell gyógyítani, hanem egészséges emberként kell kezelni, akinek a problémájára kell egy megoldás.

A megoldás az, ha a kezébe veszi ennek a dolognak az irányítását, és elkezdi apránként, lépésről lépésre átalakítani az életét. Például leszáll a villamosról, és gyalogol két megállót, vagy gyalog megy fel az elsőre, és nem használ liftet. Fog egy hátizsákot, és azzal vásárol be, nem autóval.

Persze nagyon kényelmes, ha nem kell kimozdulnunk a lakásunkból, ez viszont oda vezet, hogy ha nem használjuk, a testünk fellázad és elkezdi leépíteni magát.

Egy gyógytornásztól megtanulhatjuk, hogyan kell jól esni?

Szabó Klára: Ez hozzá kellene tartozzon a mozgáskultúránkhoz. A legtöbb mozgással kapcsolatos dologhoz a gyógytornász tud adni gyakorlatias tanácsokat és rávezető feladatokat. Az eséssel kapcsolatban mi elmondjuk, ha veszélyt érez, akkor inkább dőljön el az oldalára, ne a csuklóját kitámasztva próbálja tompítani az ütést, illetve lehetőleg a térdkalácsára se essen és inkább guruljon. A másik kardinális pont a reakcióidő. Az agyi működés még inkább befolyásolja, hogyan fog cselekedni valaki vészhelyzetben. Bezárva a kört, ezekre úgy tudunk hatni, hogy rugalmasan tartjuk a szervezetünket.

Ha 70 éves korunk előtt is már megtanulunk sportmozgásokat, rendszeresen, hetente többször mozgunk, akkor nem egy rugalmatlan fadarab lesz a testünk, ami ha eldől, akkor el is törik.

Ha szeretnéd jobban megismerni a Sherlock Rehab szolgáltatásait és csapatát, látogass el a honlapjukra!