Megesett már veled, hogy ébren feküdtél az ágyadban, de nem tudtad megmozdítani egyetlen testrészedet sem? Láttál, halottál magad körül embereket, akik nem voltak ott? Éreztél nyomást a mellkasodon, aminek a szorításából nem tudtál szabadulni? Akkor bizony az alvásparalízis elnevezésű állapotot tapasztaltad meg, ami az emberek nagy részével előfordul alkalomadtán, de kialakulásának konkrét okait még nem fedezték fel. Dr. Csák Enikő neurológus, klinikai neurofiziológus szakorvos mesél a betegség tüneteiről és lehetséges megelőzéséről, Emília, Patrik, Csongor és Martin pedig az alvási bénulással kapcsolatos személyes tapasztalataikat osztják meg.
„Az alvásparalízis nagyon ijesztő élmény. Teljesen tudatában vagyok annak, hogy már felébredtem, az elmém éber, viszont a testem még alszik. Teljesen le vagyok bénulva és semmilyen testrészemet nem tudom mozgatni. A szemem éber, de nem tudom kinyitni. Gyakran hallucinációval is együtt jár, például azt hallom, hogy valaki mozog a szobában vagy beszél, de közben nincs ott senki. Ilyenkor próbálom magam nyugtatni, mély levegőt venni, mert tudom, hogy pár perc és vége, de nagyon nehéz túljutni rajta. Általában miután teljesen felébredek, nagyon zaklatott és rémült vagyok.”
A fenti sorok Emília alvásparalízis élményét írják le, aki 16-17 éves korában tapasztalta meg a számára először szürreális élményt. Ő neurológushoz fordult a tüneteivel, aki miután megvizsgálta, hogy az alvásparalízis nem kapcsolódik-e komolyabb idegrendszeri betegségekhez narkolepsziát, egy központi idegrendszert érintő krónikus betegséget állapított meg Emíliánál, melynek leggyakoribb tünete az alvásparalízis.
De vajon miért és kinél, hogyan alakul ki az alvásparalízis? Tehetünk bármit a kezelése vagy a megelőzése érdekében? Mit csináljunk, ha éppen átéljük annak ijesztő élményét? Elsőként Dr. Csák Enikő neurológust, klinikai neurofiziológus szakorvost kérdeztük.
Ezek isérdekelhetnek
Hogyan definiálhatjuk az alvásparalízist?
Dr. Csák Enikő:
Az alvásparalízis elalvás előtt, ill. közvetlen felébredést követően, éber állapotban jelentkező, gátolt izomtónus miatti mozgásképtelenséget, a környezeti szignálokra való válaszképtelenséget jelent. Alkalomszerűen a populáció nagy része átél alvási paralízist élete során néhány alkalommal. Krónikus formája ritkábban fordul elő.
Az első alvási paralízis epizód általában serdülőkorban jelentkezik, 30 éves kor felett ritkán indul a betegség. Bár a betegség általában sporadikus előfordulású, megfigyeltek családi halmozódást is (X-hez kötött domináns öröklés-menettel).
Alvás közben több alvásstádium váltogatja egymást hozzávetőleg másfél órás ciklusokban. Elalvás során a szendergést követően mélyül az alvás egészen lassú hullámú alvásig, ezek együttesen a NREM (non-REM) szakaszok, majd ezt követően jut át az álomtevékenység szempontjából igen aktív REM-alvás szakaszába. A különböző alvásstádiumok alatt más-más izomtónus jellemző a testünkre, az ébrenlétből mély alvás felé haladva renyhül az izomtónus, majd végül REM fázisban azért, hogy a mozgatóizmok ne kövessék önkéntelenül az álom során „megtapasztaltakat”, az agy ideiglenesen megbénítja a testmozgató izmokat (muszkuláris atónia). Gyakorlatilag bénán fekszünk, csupán a szemmozgató-, szív- és légzőizmok működnek.
Ez teljesen normális szabályozási folyamat, amelynek az alvó személy természetesen nincs tudatában. Ha viszont a REM alvási fázisból (ebben a fázisban álmodunk) hirtelen felriadunk, akkor jelentkezhetnek az alvásparalízis rendkívül ijesztő tünetei. A betegség un. disszociációs jelenség, amikor a REM-fázisra jellemző elektrofiziológiai, vegetatív stb. jellemzők nem a megfelelő együttállásban és időben következnek be.”
Mik pontosan az alvásparalízis tünetei?
Dr. Csák Enikő: „A betegség jellemzője, hogy elalvást megelőzően, vagy a felébredést követően a páciens képtelen megmozdulni, reagálni a környezetére, annak ellenére, hogy éber. A beteg nyitott szemmel, mozdulatlanul fekszik, felfogja, hogy ébren van, de a végtagjait nem tudja mozgatni.
Fotó: Hodik Zoltán
Társultan hipnagóg hallucinációk is jelen lehetnek, melyek mind akusztikus, vizuális, szomatoszenzorosak lehetnek, például a személy azt érzékelheti, hogy betolakodó van a szobájában, vagy valaki a mellkasán ül, amitől nem kap levegőt. Gyakori a „testenkívüliség” érzése, mintha kívülről látná magát, ahogy tónustalanul fekszik. Általában néhány másodperctől pár percekig tartó időszakról van szó, ami magától elmúlik.
Az alvási bénulás az esetek túlnyomó többségében ártalmatlan és múló jelenség. Előfordulhat önmagában vagy összefügghet más egészségügyi állapotokkal, mint például migrén, szorongásos zavarok, poszttraumás stressz szindróma (PTSD), alvási apnoe, narkolepszia, pánikbetegség.”
Hogyan diagnosztizálják az alvási bénulást?
Dr. Csák Enikő: A neurológiai fizikális vizsgálat nem mutat eltérést, a koponya MR vizsgálatok negatívak. A diagnosztika felállításában elsődleges a poliszomnografiás vizsgálat. Az elalvás előtt vagy felébredés után hirtelen izomtónuscsökkenést, ill. az izomtónus teljes megszűnését láthatjuk.
Differenciál diagnosztika szempontból fontos elkülöníteni a periodikus paralízistől, hypokalaemias paralízistől. Segítség lehet, hogy az előbb említett kórállapotok nem kötődnek az elalvás előtti, ill. felébredést követő szűk időszakhoz, valamint a laborvizsgálatok szintén irányadók lehetnek.
Az alvásparalízis előjöhet hanyatt fekve alvás, alváshiány vagy álmatlanság (inszomnia), szabálytalan alvási ritmus (pl. több műszakos munka vagy jetlag) miatt, de akkor is, ha magas az alvási bénulás előfordulása családon belül.
Hogyan kezelhető az alvásparalízis?
Dr. Csák Enikő: Az alvási bénulás ritka, az emberek kb. 8%-át érinti, és a legtöbb ember életében legfeljebb néhány alkalommal fordul elő, így általában nincs szükség kezelésre. Ha azonban az állapot súlyos, vagy gyaníthatóan összefügg valamilyen alapbetegséggel, a beteget szakorvoshoz – általában neurológushoz/klinikai neurofiziológushoz – irányíthatják. Ilyenkor a kivizsgálás során azonosított kiváltó okot vagy alapbetegséget szükséges kezelni.
Megelőzhetjük az alvásparalízist?
Dr. Csák Enikő:
Az alvásparalízis kialakulásának kockázatát a kialvatlanság, alkohol, tudatmódosító szerek fokozzák.
A tartós kialvatlanság, rendszertelen alvás, többműszakos munka mind-mind hozzásegíthet a betegség megjelenéséhez. Az alváshigiéniás dolgokra való odafigyelés, a rendszer bevezetése az életünkbe mindenképpen javíthat a helyzeten. Megfelelő mennyiségű és minőségű alvással csökkenthető az alvási bénulás előfordulásának valószínűsége. Segíthet az alvásminták betartása is, vagyis az, ha az érintett személy minden este körülbelül ugyanabban az időpontban tér nyugovóra. Lehetőleg a lefekvés előtt egy órával már ne nézzünk kék fényű képernyőt.
Jót tehet továbbá a kávé és más koffeintartalmú italok fogyasztásának visszaszorítása, rendszeres testmozgás (nem túl közel a lefekvés időpontjához), alkohol és/vagy túl sok étel fogyasztásának kerülése lefekvés előtt, nyugodt alvási környezet kialakítása.
Az alvásparalízisnek vannak családi halmozódásai is. Nem tudjuk pontosan, mitől alakul ki, de vannak családok, ahol nagyobb számban jelentkezik. Olyan is van, hogy az illető nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb életszakaszában nem jelentkezik, de amint újra felborul valami miatt a rend, stresszesebb élethelyzet alakul ki, gyakrabban jelentkezik. Emiatt szorongásos panaszok, pánikbetegség is kialakulhatnak.
Maga az alvásparalízis nem veszélyes jelenség, azonban a tartósan visszatérő panasz komoly stresszforrást jelenthet az elszenvedőjének, akár erős szorongásos tüneteket is okozhat.
Mindenképpen célszerű feltérképezni, hogy az alvásparalízis hátterében állhat-e narkolepszia vagy más alvási rendellenesség, amennyiben pedig az alvásparalízis lelki oka rejtőzködik a háttérben, elsősorban saját szorongásainkat, érzelmi mélypontjainkat kell helyrehozni – ehhez célszerű lehet egy pszichológus segítségét igénybe vennünk. Amennyiben valakinél az alvásparalízis nagyon súlyos problémákat okoz, a kognitív viselkedésterápiát vagy gyógyszeres terápia szedését javasolhatjuk.
Ha valaki alvásparalízisben találja saját magát, mit tehet ellene?
Dr. Csák Enikő: Az alvásparalízis magától múló tünet, fél perctől pár percig szokott tartani mindösszesen. Magától megszűnik, nem tudunk ellen tenni semmit.
Azt tapasztaltam, ha tudatosul a betegekben, hogy a jelenség ártalmatlan, hiszen a szív- és légző mozgások rendben vannak, tehát nincsenek komoly veszélyben, meg szoktak nyugodni. Megértik a betegség okát, lefolyását, azt követően jobban tudják kezelni az ilyen helyzeteket.
Az alvásparalízisben szenvedők érzékenyebbek is, jobban oda kell figyelniük magukra, az elegendő alvásra, nyugalomra.
Fotó: Pexels
A szakember meglátásai és javaslatai erősen egybeesnek Emília, Patrik, Csongor és Martin tapasztalataival is.
„Hogy mikor éltem át először alvásparalízist, arra sajnos nem igazán tudok válaszolni, mivel 8 éves korom óta vannak alvásproblémáim” – meséli Patrik. “Amire már emlékszem, azok elég fura élmények, például hogy a szememet nem tudtam kinyitni. Múlt héten pedig összekulcsolt kézzel aludtam el, és körülbelül 10 másodperc volt, mire szét tudtam szedni a kezem. Ilyenkor hiába próbálom kinyitni a szemem vagy próbálom mozdítani a kezem, semmi nem történik. Érzésre elég furcsa. Mintha becsuknád a szemed, érzed a külvilágot, de mozdítani nem tudod semmid. Ez ellen semmit nem tudok tenni, csak remélem, hogy amikor felkelek, nem történik meg.”
Csongor élményeit egy bulizósabb időszakhoz köthetőek, és bár már nem a partizás van a fókuszban, az alvásparalízis velemaradt.
„Körülbelül 5 évvel ezelőtt kezdődött. Abban az időben volt másfél év, amikor nem vetettem meg a kábítószer használatot. Közel sem volt mindennapos és ráfüggve sem voltam, havonta nagyjából két alkalomról beszélünk. Egy ilyen buli után hazamentem, elaludtam és az ébredésnél tapasztaltam először alvásparalízist. Nem tudtam, mi történik velem. Nem tudtam, hogy ez egy megnevezett, létező jelenség. Ugyanakkor sejtettem, hogy a kétnapos buli lehet a dolog hátterében. (Nem sokkal később búcsút is mondtam a kábítószernek.) Nálam az alvásparalízis inkább az ébredési szakaszban jelentkezik. Azt érzem, mintha be lennek zárva a saját testembe, és nem kapok levegőt. Látom a szobát, nyitva van a szemem, de nem tudok megmozdulni.”
Csongor talált valamiféle kiutat a bénultság érzéséből.
„Mivel már felismerem az alvásparalízist, ezért ilyenkor becsukom újra a szemem (teljesen tudatosan), elszámolok háromig, nagy erőfeszítés és bátorság árán veszek egy nagy levegőt, amivel felébresztem magam.”
Martin is főleg a bulizósabb időszakában kezdte el megtapasztalni az alvási bénulást, de eleinte inkább játéknak fogta fel.
„19-20 évesen jött elő, amikor a legtöbbet buliztam. Először élveztem, sőt, direkt generáltam. Azt szerettem benne leginkább, hogy felébresztem magam. Azt éreztem, hogy ki tudok törni, ami jó játék volt. Aztán egyszer lidércnyomásom lett, ami viszont nagyon ijesztő volt. Az alvásparalízis alatt egy árnyat láttam az ablak mellett, és közben pánikroham alakult ki nálam.”
„Ott éreztem először azt, hogy nem tudtam kitörni a bénulásból. Utána már megismertem, hogy mitől jön elő, hogyan működik. Azóta néha előfordul, de olyankor tudom, hogy miért, ezért nem ijeszt meg. Például nem fekszem a hátamon és nem alszok keveset. Érdekes, ha elfordítom a fejem háton fekve, akkor nem jön elő. De van, hogy ha még ébren fekszem és valami nyomja a tarkómat, akkor tudom, hogy elő fog jönni, ha abban a testhelyzetben maradok. Szerintem nálam inkább fizikai okai lehetnek. Persze volt, hogy egy elég rossz szakítás után is előfordult, úgyhogy biztosan vannak lelki okai is.”
Emília hozzátette: „Gyógymód az eddigiek alapján nincs rá, nem tudják, hogy mi alapján alakul ki és miként lehet kezelni a betegséget. Élettani praktikákat tanácsoltak, amelyek csökkenthetik az előfordulást.
Ilyen a stressz csökkentés, vagyis hogy elalvás előtt ne csináljak semmi olyat, ami túlságosan felzaklatna, például ne nézzek ijesztő filmet. Javasolták, hogy meditáljak, vezessem be, hogy mindennap ugyanakkor fekszem és kelek.
Ilyen kis praktikákat tudok alkalmazni, illetve úgy tudom, hogy nagyon súlyos esetben adnak erre antidepresszánsokat.”
Kiemelt kép: Shutterstock
