„A nőgyógyász feladata, hogy az adott helyzetben hozza ki a páciensből az optimumot, nem az, hogy egy tankönyvhöz mérje a páciens viselkedését”

Mi alapján válasszunk magunknak nőgyógyászt?

Dr. Benkovics Júlia: Az alapján érdemes választani, hogy milyen problémával keressük fel az ellátót. Tapasztalatom szerint inkább az alapján választunk, hogy férfi vagy nő, szimpatikus, vagy nem szimpatikus az illető. Ezek is lehetnek egyénileg fontos szempontok, de a legfontosabb, hogy az adott orvos mivel foglalkozik, és nekünk mi a problémánk. A szülészetnek és a nőgyógyászatnak nagyon sok alterülete van.

Ha például nehezített teherbeeséssel, késői gyermekvállalással, vagy terhességre való felkészüléssel kapcsolatban fordulnánk orvoshoz, akkor a legjobb eredményt akkor érhetjük el, ha egy reprodukcióval, termékenységgel foglalkozó specialistához megyünk. Amennyiben már megfogant egy várandósság, és azt szeretnénk gondozni, akkor a legkellemesebb és a legrutinosabb várandósgondozás azoknál az ellátóknál vár minket, akik kísérnek is szülést és aktívan dolgoznak a szülészet területén.

Fájdalmas menstruáció, krónikus alhasi fájdalom esetén a legjobb minőségű ellátást egy endometriózis specialistánál kaphatjuk. Vérzési rendellenességgel, hormonális tünetekkel pedig, pl. hajhullás, pattanásosodás, rendszertelen menstruáció, a legmagasabb szintű ellátásra egy nőgyógyász-endokrinológustól számíthatunk.

Hogyan tudjuk felmérni, hogy megfelelő nőgyógyász szakorvost választottunk magunknak?

Dr. B.J.: A beteginterjúban feltett kérdések alapján már jó eséllyel el tudjuk dönteni, hogy tudunk-e együtt dolgozni. Ha az anamnézis felvétel során nem kérdeznek rá olyan fontos dolgokra, mint az általános közérzet, a szexuális élet minősége, a reprodukciós tervek, a szexuális szokások, vagyis ha az anamnézis felvétel rövid és nagyon tárgyilagos, már vegyük figyelmeztető jelnek.

Mindenképpen gyanús továbbá, ha a beteginterjú során szeretnénk még elmondani egy panaszt, hozzáadni egy plusz pontot az anamnézishez, de nincs lehetőségünk megtenni ezt, mert időhiányra hivatkozva, vagy egy előre eldöntött diagnózis miatt félbeszakítanak minket. Ez nagyon jól jelzi, hogy a közös munka valószínűleg nem fog jól működni. Tehát kulcskérdés, hogy végighallgatják-e azt, amit szeretnénk mondani.

Ilyenkor mit lehet tenni? Meg lehet szakítani egy időpontot azért, mert nem érezzük magunkat komfortosan?

Dr. B.J.: Ez azért nagyon nehéz kérdés, mert Magyarországon több szempont is bejött az egészségügybe, ami sokszor a pénzzel van összefüggésben. Ha TB finanszírozott ellátónál vagyunk, akkor természetesen jogunkban áll megszakítani az ellátást, és írásos jogunk fűződik ahhoz is, hogy egy másik ellátót vegyünk igénybe. De ez általában nehéz, mert további várakozást jelent. Ha valaki úgy látja, a vizsgálatnak így nincsen értelme,  nem szeretné ezt csinálni, akkor bármikor kérheti, hogy ez a vizsgálat most ne történjen meg, mert nem érzi magát komfortosan.

Nagyon fontos, hogy a páciens a felhasználó ebben a helyzetben, és semmilyen kötelessége nem fűződik a helyzethez. Bármikor dönthet úgy, hogy ezt a szolgáltatást mégsem veszi igénybe.

Hogyan jelezhetjük az adott orvosnak, hogy mi esetleg még el szeretnénk mondani valamit?

Dr. B.J.: Szerintem a két legfontosabb készség, amikor az ember Magyarországon nőgyógyászhoz megy, a türelem és a kommunikáció. Ha egy orvos rákattan egy rutinpályára és elkezdi mondani a saját véleményét, fontos, hogy legyen egy listánk, amire pontosan feljegyezzük, miről szeretnénk beszélni.

Ne tágítsunk a listánktól: bármit is mond a nőgyógyász, hallgassuk végig türelmesen, majd menjünk végig a felírt pontokon. Például, ha a szexuális egészségre nem tér ki az interjú során az orvos, akkor mi bátran és magabiztosan, szakmai helyességünk biztos tudatában mondjuk azt, hogy a szexuális egészségemről még nem beszéltünk, és úgy érzem, ez a vizsgálat szempontjából fontos lehet.

Ezzel az orvosnak is segítünk, és csökkentjük annak az esélyét, hogy ezek a dolgok kimaradjanak az interjúból.

Hogyan tudunk jól felkészülni egy nőgyógyászati vizsgálatra?

Dr. B.J.: Lényeges, hogy az általános egészségünkről legyen egy benyomásunk: hogy vagyunk, hogy érezzük magunkat a bőrünkben.

A ciklusunkra kitérve gondoljuk végig: hány évesen jött meg az első menstruációnk? Hogyan éljük meg a menstruációkat? Hogy vagyunk a menstruáció alatt? Milyen időközönként jön meg a menstruációnk? Hány napig tart a vérzés, milyen erősségű, a vérzés napjaiban milyen tüneteink vannak? Nagyon jó, ha erről van egy legalább fél éves naplónk, hogy lássuk, mennyire rendszeres a vérzés.

Elengedhetetlen, hogy ismerjük a szexuális szempontjainkat: hány partnerünk volt az elmúlt évben, hogyan védekezünk, mi a hosszú távú gesztációs tervünk. Mondjuk három éven belül szeretnénk-e szaporodni, vagy nem. Legyen véleményünk arról, hogy milyen a libidónk, a szexuális élményünk, van-e szexuális fájdalom, bármi, amit szeretnénk megkérdezni ezzel kapcsolatban.

Az is jó, hogyha a fogamzásgátlásról is van véleményünk, értékrendünk. Tudjuk, hogy nekünk mi a fontos ebben a kérdésben, és mi kevésbé. Így ha felmerül a fogamzásgátló kérdése, akkor nem kerülünk abba a helyzetbe, hogy csak az ellátó mondja el, hogy ő mit használna ebben az esetben.

Mik azok az alapkérdések, amiket érdemes feltennünk egy nőgyógyásznál?

Dr. B.J.: Szerintem a hosszú távú egészség kérdése, ami legtöbbször kimarad egy nőgyógyászati interjúból.

Például, ha van egy panaszunk, mit tehetek, hogy ez ne forduljon elő a jövőben? Ha nincs panaszunk, akkor mit tehetek én a fizimiskámmal, hogy minél kevesebbszer kelljen orvoshoz járni? Hogyan tudom megelőzni a számomra potenciális betegségeket? Mik azok a szűrések, amiket az életkoromból fakadóan érdemes végezni? Milyen lehetőségeim vannak erre? Mikor kell elkezdenem új szűréseket is csinálni?

Mit beszélhetünk meg a nőgyógyászunkkal? Például ha szexuális élménnyel kapcsolatban van kérdésünk, ezt milyen mélységekig tehetjük fel?

Dr. B.J.: Mindenkit bátorítok arra, hogy a saját otthoni szóhasználatával, ahogy a barátainak elmondaná, úgy ossza meg bátran a nőgyógyászával a szexualitással kapcsolatos kételyeit, kérdéseit. A legtöbbször az orvosok sincsenek megfelelően trenírozva a szexualitással kapcsolatos kommunikációra, úgyhogy könnyen lehet, hogy az orvos maga esetlenebbül fogalmaz a témában, mint a páciens. De a szexualitásról való kommunikáció kulcskérdése, hogy senki ne szorongjon ezzel kapcsolatban, mert az egy valid és szükséges része a gyógyászati vizitnek.

Nem lehet rosszul csinálni, lehetőségeinkhez mérten mindenki tegye fel a kérdéseit, mert így születnek meg az optimális válaszok. Nincs illetlen vagy helytelen kérdés. A szexualitás biológiája ismerős dolog a nőgyógyászok számára, úgyhogy nem igazán van olyan, ami nem való a nőgyógyászati rendelőbe.

Mit tudunk akkor tenni, ha olyan megjegyzéseket kapunk a nőgyógyász orvostól, hogy ideje lenne már a gyerekszülésnek?

Dr. B.J.: Nagyon nehéz erre válaszolni, mert nyilván ez is egy kommunikációs malőr, semmi több. A reprodukciójáról mindenki maga dönt, és ha személyeskedőnek érzi a nőgyógyász kommunikációját, akkor fontosnak tartom, hogy a páciens képes legyen arra utalni, hogy az ő személyes életével kapcsolatos döntések nem tartoznak a nőgyógyászat tárgykörébe. Nem kell erkölcsi ítéletet vállalni a nőgyógyásszal szemben a saját életvitelünk kapcsán.

Ha egy nőgyógyász megfogalmazza, hogy mit és hogyan kellene csinálni egy láthatatlan standard szerint, akkor ő követ el szakmai hibát. Neki az a feladata, hogy az adott helyzetben, az adott életben hozza ki a páciensből az optimumot, nem az, hogy egy tankönyvhöz mérje a páciens viselkedését.

Nehéz és bosszantó, ha egy nőgyógyász ezzel kapcsolatban oktat ki minket, de ha ez megtörténik, akkor egy pillanatig se érezzük úgy, hogy páciensként valamit rosszul csináltunk, vagy méltatlanok vagyunk erre a vizsgálatra. Ilyenkor nagyon fontos a belső tartás és magabiztosság, és az a tudás, hogy a saját döntéseinkről nem tartozunk számadással a minket ellátó orvosnak.

Jelezhetjük, hogy ez a kérdés számunkra kellemetlen?

Dr. B.J.: Szerintem mindenképpen fontos a közös munka szempontjából, hogy ha valaki erkölcsi ítéletet fogalmaz meg, akkor attól szóban is elhatárolódjunk. De annyiféle páciens van, és olyan különböző dolgok esnek jól egy-egy nőnek, hogy itt mindenki a saját értékrendje alapján húzhatja meg a határait.

Milyen kérdéseket érdemes feltennünk ahhoz, hogy tudjuk, az ajánlott gyógyszer megfelelő lehet nekünk?

Dr. B.J.:

A legfontosabb kérdés az, hogy milyen mellékhatásokra számíthatunk, ha ezt a kezelést választjuk. Milyen alternatívái vannak ennek az adott kezelésnek, és mi az, ami számunkra profittal kecsegtet? Mit kínál számunkra ez a gyógyszer, mire számíthatunk?

Milyen időközönként kell elmennünk nőgyógyászhoz?

Dr. B.J.: Magyarországon nagyon szeretjük ezt mondani, hogy kell. A nőgyógyászok hatalmuk alá hajtották a magyar nőket, pedig a nőgyógyászati vizit nem „kell”. Ez egy lehetőség, egy privilégium. A nőgyógyászati vizsgálat ajánlott, vagy érdemes. Azt látjuk, hogy az évente történő vizit a legjobb lehetőség arra, hogy tényleg minőségi prevenciót tudjunk végezni.

Mennyi időt érdemes várni, mielőtt nőgyógyászhoz megyünk, ha észlelünk magunkon egy tünetet, diszkomfortot?

Dr. B.J.: Eléggé eltérő, hogy milyen tünet mennyi türelmi idővel jár. A rendellenes vérzés, az alhasi fájdalom vagy súlyos alhasi fájdalom általában pár napon belüli vizsgálatot igényel. Egy hüvelyi panaszt akár meg is kísérelhetünk otthon kezelni, és csak a kudarc esetén elengedhetetlen a nőgyógyász felkeresése.

Nagyon sokakban van ellenérzés a férfi nőgyógyászokkal kapcsolatban. Ha nincs lehetőségünk női nőgyógyászt keresni, hogyan vértezhetjük fel magunkat, hogyan oldjuk ezt az ellenérzést magunkban?

Dr. B.J.: Az a tapasztalatom, hogy ezt az empátiamentes, ítélkező, lekezelő attitűdöt általában a férfi ellátóknak tulajdonítjuk, de a valóságban én sajnos legalább ugyanannyi női ellátónál találkoztam hasonló viselkedéssel.

Nincs köze a nemnek az empátia és a szakmaiság fokához. Láttam rendkívül kegyetlen női kollégákat, és nagyon-nagyon gyengéd és figyelmes férfiakat, úgyhogy azt gondolom, hogy ez egy teljesen logikus feltételezés, de nem igaz.

Szólhatunk azzal kapcsolatban, ha egy vizsgálat nagyon kényelmetlen?

Dr. B.J.: Az egyes számú dogma, hogy a felhasználó diktálja a feltételeket. Egy tökéletes világban az ellátó minden egyes újabb mozdulat és beavatkozás előtt elmondja, hogy mi fog történni, engedélyt kér, és felajánlja a vizsgálatot megszakító biztonsági jelszót, ha kellemetlenné válik a helyzet. Eszerint elméletben így hangzik például egy kacsa hüvelybe való helyezése: „Kedves Krisztina, most egy műanyag feltáró eszközt szeretnék vezetni a hüvelyébe. Szóljon, hogyha megkezdhetjük. Jó, hogyha bármi kellemetlen, akkor mondja azt nyugodtan, hogy stop, és befejezzük a vizsgálatot.” Ez általában nem így néz ki, ez a szakmai ajánlás.

Ha nem ajánlja fel az orvos annak a lehetőségét, hogy kilépjünk egy fájdalmas helyzetből, akkor is megtehetjük, bátran, magabiztosan. Hiszen ha a felajánlás nem történik meg, az valószínűleg az ő kommunikációs hiányossága, és nem a mi elképzeléseinké. A fájdalom nagyon fontos információ a test részéről az orvosnak is: gyanakodni kell arra, hogy ott valami nem stimmel.

Megkérdezhetem, hogy pontosan mi történik akár a vizsgálaton, vagy akár hogy miért történik az adott vizsgálat?

Dr. B.J.: Igen, nagyon fontos, írásba foglalt joga a páciensnek, mint felhasználónak, hogy a kezelésével kapcsolatos minden orvosi adat birtokában ő áll. Tehát minden információ a páciens tulajdona, bármilyen kérdést feltehet azzal kapcsolatban, amit az orvos lát. A kapott válasz pedig legalább annyira, de inkább jobban tartozik rá, mint magára az ellátóra.

Kérhetek olyan vizsgálatot a nőgyógyász orvosomtól, ami a korosztályom szerint még nem aktuális, de például családi érintettség miatt aggaszt?

Dr. B.J.: Itt visszautalnék a beteginterjúra, ahol megbeszéltük azt, hogy mi a családi hajlam, milyen szűréseket érdemes az adott életkorban az adott páciens számára elvégezni. Itt is differenciálnunk kell, hogy az állami egészségügyben vagyunk, vagy a magánban.

Az állami egészségügy egy meghatározott finanszírozás szerint működik, ahol életkori és anamnézis alapján behatárolt rizikócsoportok vannak. Ha valaki még nem tartozik abba a rizikócsoportba, ahol például az emlőszűrés indokolt, akkor az állam azt számára még nem finanszírozza, hiszen neki még nem éri meg az adott embert szűrni. Vagyis ebben a helyzetben jogos, ha az állami egészségügyben nem kapjuk meg például azt a mammográfiát, hiszen az állam szempontjából még kicsi nálunk az esély az emlőrákra.

A magánegészségügyben más a helyzet, mert ott a páciens fizet mindenért, ő dönti el, hogy neki mi éri meg. De ez egy nyílt beszélgetés kell, hogy legyen arról, hogy az általunk kívánt vizsgálatnak mi a várható haszna, mi a kockázata, és mi az anyagi terhelése.

A magánegészségügyben bármit kérhetsz, az állami egészségügyben azt kérheted, ami az állam szerint neked jár.

Ezek szerint az alapvizsgálatokra érdemes az állami egészségügybe elmenni, míg a különlegesebb vizsgálatokra jobb nőgyógyász magánorvost felkeresni?

Dr. B.J.: Abszolút, szerintem ez a legjobb trükk Magyarországon. Ami az állam szerint jár, azt érdemes elvenni és felhasználni, mert sok pénzbe kerül, és azok a vizsgálatok többnyire minőségben nem sokban különböznek a magánegészségügy által nyújtott vizsgálatoktól. Fontos látnunk, hogy ami az államnak nem éri meg, az nekünk felhasználóként sokszor megérheti. Például egy korábban kezdett emlőrákszűrés, főleg, ha pozitív a családi anamnézis. De Magyarországon nincs olyan konzultáció, ami tartalmazza ezt a beszélgetést. Ezért fontos, hogy az egyéni prevenciót is megbeszéljük a nőgyógyászati találkozó alkalmával.

Pontosan mi tartozik bele egy alap nőgyógyászati vizsgálatba?

Dr. B.J.: A jelenlegi magyarországi protokoll szerint a méhnyakrák szűrésére a citológiai vizsgálatot használjuk. Ebben már változnak az ajánlások, és lehet, hogy hamarosan fel fogja váltani a HPV vizsgálat.

A jelenlegi alapszűrés tartalmaz egy citológiai vizsgálatot, egy fizikális vizsgálatot, vagyis a hüvely, a méh, a petefészkek régiójának a megtapintását, és egy hüvelyi ultrahangot, ahol megnézzük a petefészkeket, illetve a méhet. Az emlővizsgálat nem szerepel a hivatalos ajánlásban, se Magyarországon, se nemzetközi vizeken.

Mégpedig azért, mert annyira kicsi a szenzitivitása, hogy nem nyerünk vele semmit. Cserébe viszont a páciens azt gondolja, hogy emlőszűrésen járt, és nem figyeli annyira a saját mellét. Jelenleg úgy gondoljuk, hogy a rizikócsoportoknak és az életkori rizikócsoportoknak jobban megéri egy képalkotó rezsimet beállítani, mint a nőgyógyásszal fizikai vizsgálatot tartani.