Rózsaszín köd, babaillat, sírva nevetés… az örömteli babavárás szakaszában a gyermekvállalással járó felelősségérzet talán az utolsó, amiről egy leendő szülő gondolkodni, vagy egyáltalán hallani szeretne. Senki nem készít fel rá, a teljes súlyát pedig egészen addig nem érzi meg az ember, amíg nem tartja a kezében a gyermekét. Akkor viszont egyszerre nehezedik rá, sokszor letaglózó erővel. Miért nem beszél róla mégsem senki?
A legtöbb pár életében eljön a pillanat, amikor eljátszik a gondolattal, hogy gyermeket vállal, majd az a bizonyos terhességi teszt két csíkot mutat. Nem volt ez másképp nálam sem.
Mikor megtudtam, hogy kisbabám lesz, elöntöttek az érzelmek. Volt sírás, nevetés, ijedtség, simogattam a hasam és persze azonnal világgá akartam kürtölni a boldogságom. Viszont akkor még meg sem fordult a fejemben, hogy azért a kis életért mostantól felelősséggel fogok tartozni életem végéig.
Ezek isérdekelhetnek
Fotó: Shutterstock
De vajon mikor tudatosulhat egy szülőben, hogy felelősséget kell vállaljon az éppen még pár sejtes állapotban lévő babájáért?
A gyermekvállalással járó felelősségérzet majd jön magától?
Amikor a fejemben megfordult a gyermekvállalás gondolata, titokban rengeteget olvastam a fogantatásról, a gyermeknevelésről. Kíváncsi voltam, mi is vár rám, ha eljön az ideje. Pelenkázás, szoptatás, betegségek, milyen igényei vannak egy kisbabának. De sem a szaklapok, sem a weboldalak nem térnek ki arra a fontos és meghatározó dologra, ami a gyermekvállalás és gyermeknevelés egyik alapköve: a felelősségvállalásra.
A 21. század instant életet teremtett az emberek számára. Bármikor ehetünk főtt ételt főzés nélkül, bármit elérünk két gombnyomással, a porszívó felporszívózik helyettünk és még sorolhatnám. Egy babát is fel tudsz nevelni robotok és sok-sok kütyü segítségével. De annak a pici lénynek, aki a sejtjeitekből lett hús-vér ember, elsősorban rátok van szüksége. Az ölelésre, arra, hogy táplálják, óvják, később pedig játszanak vele és tanítsák.
Ha egy nő igazán vágyik egy gyermekre, az ezzel járó felelősség vállalása a lehető legtermészetesebb a számára. Én ebbe a fogalomba, úgy igazán, bele se gondoltam. A fejemben napról-napra fogalmazódtak meg gondolatok, hogyan is szeretném nevelni a gyermekemet. Milyen példát szeretnék neki majd mutatni, milyen játékokkal szeretném, hogy játsszon.
A családtól rengeteg jó és kevésbé jó tanácsot kaptam, de soha senki nem ült le velem beszélgetni, hogy elmondja, mekkora dolog is egy gyermeket felnevelni és az milyen lelki erőfeszítésekkel is jár a rengeteg boldog pillanat és öröm mellett.
A gyermekvállalással járó felelősségérzet úgy gondolom nem tanulható, ez az érzés jön magától. Nem lehet rá felkészülni és talán nem is szabad. Ha ezzel a fogalommal külön foglalkoztam volna, lehet, hogy ma egy túlaggódó anya lennék, aki nem a saját életét élné.
Drágám! Gyermeket várunk! – avagy felelősségtudatos gyerekvállalás a másik fél szemszögéből
Ismerik vajon a párok ezt a szóösszetételt, hogy felelősségtudatos gyerekvállalás? A mi esetünkben néha fel-feljött olyan téma, ami köthető hozzá, de tudatosan sosem építettük magunkban azt, hogy felelősséggel fogunk tartozni egy gyermekért.
A gyermekvállalással járó felelősségérzet lassan szivárgott be a mindennapjainkba a szükséges babadolgok megvásárlásával, az orvossal való konzultációk alkalmával, vagy egy-egy szülésfelkészítő előadás megnézésével.
A férjem számára az egyik sorsfordító lépés az volt, mikor a pár perces kisbabánkat a mellkasán érezte.
Fotó: Shutterstock
Aztán szépen lassan tudatosult benne, hogy apa lett, van egy csodálatos kisfia, aki hónapról hónapra szomjazza a tudást, minden nap mutat valami új dolgot. Az idő és a gyermek növekedése volt az, ami a felelősségtudatát folyamatosan építette.
De igazán most, hogy elmúlt egy éves a kisfiúnk, érzi, hogy hatalmas a felelősség egy gyermek nevelésekor. Egy gyermek feláll-elesik, veszélyes helyekre téved vagy nyúl, tanítani kell, hogy fejlődjön, és még sorolhatnám, mennyi olyan momentum van, ami az ösztönös és tudatos cselekedeteinket erősíti a babával kapcsolatban.
A gyermekvállalással járó felelősségérzet feldolgozása közös munka
A gyermekvállalás és a nevelés közös munka kell, hogy legyen egy pár életében, a felelősségvállalás nem szabad, hogy csak az egyik fél vállát nyomja. A közös felelősségtudat az, ami igazán családdá kovácsol két szülőt és a gyermeküket.
A gyermekvállalással előbb-utóbb azzal is szembesülnünk kell, hogy a gyermek életéért tényleg egész életében felelősek vagyunk. Nem csak addig kell nevelni, boldogságbuborékban tartani, amíg kicsi és törékeny. A mi célunk is az, hogy a szerelmünk gyümölcse jó ember legyen, példát tudjunk mutatni neki. Rá kellett jönnünk, hogy felnőttként is a gyerekünk lesz, és amit lát otthon, amit tanul tőlünk, az nem csak a gyerekkorára fog kihatni, hanem az egész életére. Cél kell legyen, hogy felnézzen ránk akkor is, ha saját családja lesz.
Egész hátralevő életünkben úgy kell élnünk, hogy bármikor a szemébe tudjunk nézni, és vállalni a tetteinkkel és mondatainkkal járó felelősséget.
A hibáink innentől már nem csak az anyára és az apára tartoznak, nem lehet elhessegetni őket, hanem közösen meg kell oldanunk őket. Ez a felelősségvállalás legnehezebb, ám mégis legcsodálatosabb feladata.
A gyermekvállalással járó felelősségérzet a gyermekvállalás gondolatakor, de lehet, hogy még a terhesség alatt sem érkezik meg a szülőkbe. A felelősségtudat egy olyan érzés, amely az idő előrehaladtával, vagy egy jól irányzott kérdéssel a szülő felé kezd el felépülni. Megpróbálhat készülni rá az ember, de igazán csak akkor fogja érezni az igazi súlyát, amikor a gyermekét a kezében tartja.
Főkép: Shutterstock
