A középiskolai felvételi után sok gyermek megtapasztalhatja a céltalanság érzését. A tanulás ilyenkor könnyen háttérbe szorul, hiszen a hosszú hónapokon át tartó erőfeszítések után hirtelen eltűnik az az egyértelmű cél, amely eddig meghatározta a mindennapokat. Mit tehet a szülő ebben az időszakban? Hogyan támogathatja gyerekét úgy, hogy az megőrizze vagy újra felfedezze a tanulás örömét és értelmét? – pedagógus szakértőnk Csikós Borbála cikke.
Mi a belső motiváció szerepe a tanulásban?
A tanulás akkor lehet igazán hatékony és hosszú távon fenntartható, ha belső motiváció táplálja. Ez különösen fontos a felvételi után, amikor már nem az azonnali eredmény, például egy jó osztályzat vagy a bekerülés egy vágyott iskolába a cél. Ilyenkor a gyerekek számára újra kell definiálni, miért érdemes tanulni.
A legstabilabb és leghosszabb távon ható motiváció a belső hajtóerőből fakad: abból, amikor a gyerek azért tanul vagy fejlődik, mert érdekli a dolog, örömöt talál benne. A szülői nevelési stílus nagyban befolyásolja ezt. A Self-Determination Theory (Deci és Ryan) szerint a belső motiváció három kulcsa: az autonómia, a kompetencia érzése és a kapcsolódás.
Érdeklődés támogatása: Figyeljük meg, mi iránt lelkesedik gyermekünk és támogassuk benne. Lehet ez videószerkesztés, barkácsolás, természetjárás, zene vagy olvasás. Ne ragaszkodjunk kizárólag az iskolai tantárgyakhoz – minden tevékenység, ami értelmesnek és érdekesnek tűnik számára, hozzájárul a tanulási kedv fennmaradásához.
Kell dicsérni?
A dicséret akkor ösztönöz igazán, ha nem az eredményre, hanem az erőfeszítésre, a kreativitásra és a kíváncsiságra irányul. Ha például azt mondjuk: „Nagyon tetszett, ahogy végiggondoltad ezt a megoldást!” vagy „Észrevettem, milyen kitartóan dolgoztál ezen a fogalmazáson!”, az megerősíti a gyerek önbizalmát és belső motivációját.
Ha csak a jó osztályzat vagy a felvételi eredmény számít, az a gyerek számára azt üzeni, hogy a tanulás csak akkor értékes, ha „megéri”. Ezzel szemben, ha a szülő az erőfeszítést, a kíváncsiságot, a kitartást vagy a kreativitást dicséri, az hosszú távon erősíti a belső motivációt.
Az autonómia biztosítása
Adjunk választási lehetőségeket. Ne mi szabjuk meg, mikor és hogyan tanuljon, hanem engedjük, hogy saját maga alakítson ki egy működő napirendet. Ez nem jelenti a teljes szabadságot, hanem inkább azt, hogy bevonjuk a döntésekbe, így nő a felelősségérzete is. Ez azt is jelenti, hogy a gyermek hibázhat, próbálkozhat, fejlődhet a saját tempójában.
Hogyan keressünk új célokat a felvételi után?
Sok gyerek a felvételi után elveszti céljait. A tanulás korábban egyértelmű irányba mutatott – például a sikeres felkészülés felé –, a felvételi után viszont már nem világos, hogy miért is tanul.
A szülő segíthet új célokat találni. Ez lehet például a középiskolára való tudatos felkészülés, ahol a hangsúly nemcsak a tantárgyi tudáson, hanem az önismereten, vagy különböző tanulási stratégiák kipróbálásán is lehet.
Érdemes és érdekes lehet akár önálló projektekbe is belevágni, melyet bemutathat osztálytársainak is tanórai keretek között. Egy makett elkészítése, vagy egy kreatív írás, esetleg egy témában készített prezentáció egyszerre adhat sikerélményt, mélyíti a tanulást, és segít az idő tudatos beosztásában.
Hagyjuk pihenni a gyereket?
Fontos elismerni a felvételire való készülés erőfeszítéseit, és időt hagyni a regenerálódásra. A motiváció nem „kapcsolható be” egy gombnyomással. A gyerek sokszor látszólag „semmit sem csinál”, ez a semmi azonban nem más, mint az élmények és tapasztalatok megértése, megemésztése és egyfajta erőgyűjtés.
Találjuk meg az egyensúlyt! Nem baj, ha a gyermek pihen, de teljes tétlenségben se teljen a nap. Egy lazább napirend, amiben van helye a tanulásnak, játéknak, sportnak és kikapcsolódásnak, segít fenntartani az egyensúlyt.
A szülői jelenlét, figyelem és elfogadás igazán fontos szerepet játszik a tanulási motiváció fenntartásában is. Ha a gyermek azt érzi, hogy érdeklődnek iránta, támogatják, és nem „csak az eredmény számít”, akkor sokkal nagyobb eséllyel tartja fenn vagy éleszti újra a tanulás iránti belső igényét.
Figyeljünk arra, hogy ne bagatellizáljuk el az érzéseit! Az „Örülj, hogy vége, pihenj végre!” típusú megjegyzések gyakran nem segítenek. Inkább beszélgessünk vele arról, hogy mit érez: „Hiányzik valami most, hogy túl vagy a felvételin?” vagy „Van valami, amit szívesen kipróbálnál most?”
Egyszerű kérdésekkel – „Láttál mostanában valami izgalmasat online?”, „Milyen videót készítenél, ha bármit lehetne?” – felkelthetjük a kíváncsiságát, ami a motiváció alapja.
Ezek a beszélgetések és néhány egyszerű kérdés segítenek abban, hogy a gyerek saját célokat is találjon.
Hogyan mutasson példát a szülő?
A gyermek akkor is tanul, amikor nem könyv fölött ül. A szülő példamutatása – akár abban, hogy maga is olvas, fejlődik, tanul – nagyon erős motiváló erő. A közösen töltött idő (pl. társasjáték, kirándulás, közös főzés) olyan kapcsolódási pontokat teremt, amelyek mentén könnyebben előkerül a tanulás, mint élmény.
Nem baj, ha egy időre nincs „nagy cél”. A tanulásnak nem mindig kell egyenes úton haladnia! Van, amikor a kitérők, a felfedezések, a játékosság adja meg az igazi értékét.
