A szexuális zaklatás borzalmas élmény és nagyon nehéz beszélni róla. Még kegyetlenebb ez a téma, ha gyermekeket érint. Nem szabad tabusítanunk, mert minél kevesebbet beszélünk róla, annál több esélyt adunk a szexuális ragadozóknak. De hogyan védhetjük meg gyermekeinket attól, hogy áldozattá váljanak? Mit tehetünk, ha már megtörtént a baj? Hogyan vegyük észre és hogyan reagáljunk arra, amit a gyermekünk elmesél nekünk? Kirschner Petra pszichológust kérdeztük.
Mi a szexuális zaklatás és a szexuális erőszak definíciója?
A szexuális zaklatás olyan szexuális jellegű, nem kívánatos testi, szóbeli vagy nonverbális magatartás, melynek célja vagy hatása egy másik személy méltóságának megsértése, és megfélemlítő, ellenséges, megalázó megszégyenítő vagy támadó környezetet teremtése.
Ide tartoznak a szexuális jellegű utalások, „beszólások”, a nemi alapú diszkrimináció, az ellenséges környezet megteremtése szexuális jellegű megjegyzésekkel, vagy szexuális témájú pletykák terjesztése. Fizikailag a zaklatás megjelenhet olyan tettekben, mint amikor kéretlenül érintenek meg valakit, akár szexuális töltettel, vagy elállják az útját, követik az utcán, vagy erőteljesen fixírozzák, bámulják. Szexuális tartalmú gesztusok, vagy akár egy kéretlen nyakmasszázs is minősülhet zaklatásnak.
A szexuális erőszak definíciója az, hogy ha valakit erőszakkal vagy az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetésével szexuális cselekményre vagy annak eltűrésére kényszerítenek, vagy védekezésre, akaratnyilvánításra képtelen ember állapotát szexuális cselekményre használják fel. Ide tartozhat szexuális töltöttségű érintés, a szexuális aktus, de az is, ha valakit arra kényszerítenek, hogy végignézzen valamilyen szexuális töltetű eseményt.
Milyen jelei vannak annak, ha a gyermekünket szexuálisan zaklatták/zaklatják?
Kirschner Petra: Kortól, személyiségtől és helyzettől függhet, hogy mely gyermek milyen reakciót ad a szexuális zaklatásra vagy az abúzusra.
Gyakori, hogy a gyerek magára vonatkoztatja a történteket, és emiatt szégyelli magát, mintha ő tehetne az egészről. Ebben az esetben előfordulhat, hogy nem is szól felnőttnek az erős szégyenérzet és bűntudat miatt.
Ezzel párhuzamosan megjelenhet a viselkedésében a visszahúzódás, esetleg barátoktól, családtagoktól való elzárkózás, kapcsolatok megszakítása, tanulás háttérbe szorulása, iskolai teljesítmény romlása. Depressziós tünetek vagy fokozott érzékenység, fokozott reakciók – pl. egyes gesztusokra összerezzenés, félelem – is megjelenhet fizikai bántalmazás esetén.
Szexuális zaklatás után egy másik lehetőség lehet, hogy a gyermek szokatlan, erőteljes indulatokat mutat, dühkitörések jelentkeznek. Hirtelen változáson megy át a viselkedése, és a rengeteg feszültséget, melyet a zaklatás, bántalmazás kapcsán átél, kifelé fordítja. Előfordulhat, hogy ő maga lesz erőszakos, vagy bántalmazó más gyerekekkel, akár szóban vagy fizikailag, így csatornázva le a dühét, a benne felgyűlő agressziót.
Testi jelei is lehetnek a szexuális bántalmazásnak, sebek, vagy kék foltok formájában. Emiatt lehet, hogy a gyermek jobban rejtegeti magát, szégyelli a testét, vagy a rajta esett sérüléseket, ezért bővebb, többet takaró ruhákat hord akár meleg időben is. Előfordulhat, hogy tartani kezd attól, hogy közösségben (pl. tornaóra) átöltözzön.
Szexuális abúzus, erőszak esetén nagyon gyakori, hogy a gyermeket olyan erős traumaként érinti az esemény, hogy teljesen leválasztja magáról a történteket, és látszólag úgy él tovább, mintha nem történne semmi. A személyiségének ezen része lehasad, ledisszociálódik, és nem is lesz hozzáférhető tudatosan. Olyan, mintha elfelejtődne. Úgy védekezik a befogadhatatlan lelki teher ellen, hogy leválasztja azt magáról. Ebben az esetben nagyon figyelmesnek kell lenni, hogy feltűnjön a baj. Egyszerű, apró jelek vezethetnek minket az igazságra.
Lehet, hogy a gyermek kicsit csendesebb, kevésbé aktív, álmodozóbb, vagy kicsit szomorkásabb. Álmokban is megjelenhet a trauma, a gyermek beszámolhat szexuális töltetű rémálmokról, vagy az alvása felszínessé válhat, inszomniás lehet, anélkül, hogy tudná, mi okozza ezeket.
Sok esetben nem kell, hogy konkrét fizikai bántalmazás történjen ahhoz, hogy mély lelki sebeket szenvedjen el a gyermek. Elhúzódó, hosszan tartó szóbeli bántalmazás, mutogatás, vagy az intim szféra sértése is erőteljes traumatizációt okozhat. A traumatizációt erősítheti, ha a gyermek az élményeivel egyedül van. Nagyon fontos, hogy ha bármilyen érzése, élménye megosztásra kerül, az validációt kapjon, elfogadást nyerjen a szülő, felnőtt által, megosztható legyen és egyenértékűként legyen kezelve.
Hogyan reagáljunk, ha a gyermekünk elmondja, hogy szexuálisan bántalmazták?
Kirschner Petra: Gyakori, hogy a gyermekben nem tudatosulnak a történtek, ha szexuális zaklatás, vagy bántalmazás éri. Előfordulhat, hogy egyből magára veszi, ő éli át a bűntudatot. Szégyelli a történteket, nem tudja feldolgozni sem, és így a megosztás is nehézségekbe ütközhet. Lehet, hogy nem meri majd elmondani.
Abban az esetben, ha van sejtésünk, vagy akár bizonyítékunk arról, hogy valami baj történhetett a gyerekkel, akkor érdemes nagyon finoman közelítenünk, és nyitott kérdéseket feltennünk, hogy megadjuk a lehetőséget arra, magától számoljon be a történtekről (pl: hogy van mostanában, hogy telnek a napok, történt-e valami rendkívüli). Ha nehezen nyílik meg, akkor is finoman közelítsünk, elfogadással, szeretettel vegyük körbe, és próbáljunk többször rátérni a témára.
De lehet, hogy ha elég meghitt környezetet teremtünk neki, egy intim pillanatban váratlanul, önmagától kezd el majd mesélni. Az is segítheti, ha először mi kezdünk el beszámolni a mostanában minket ért fontos eseményekről (természetesen keretek között), tehát előbb mi nyílunk meg.
Ha a gyermek elkezd beszélni az eseményekről, akkor fontos, hogy nagyfokú empátiával, figyelemmel és türelemmel legyen jelen a felnőtt. Sokat jelenthet a gyermeknek, ha higgadtan reagálunk, és támaszként tudunk jelen lenni, a saját érzelmeinket pillanatnyilag háttérbe szorítva. Természetesen a szülőt, gondviselőt is nagyon megviselheti, ha kiderül egy ilyen esemény, de az érzéseinek felnőttként nem a gyerek előtt van a helye. Fontos, hogy a gyermek megfelelő ventillációs teret kapjon, akár egy szakember, sorstárs személyében vagy csoportterápiás keretek között.
Tudatosítani kell a gyermekben, hogy ennek nem kellett volna megtörténnie, nem ő tehet róla, és nincs egyedül az élményeivel. Kifejezetten fontos, hogy erős kapaszkodót tudjon adni neki a szülő, a gyermek megélései, érzései komolyan legyenek véve és megértésre találjanak.
Ezt követően szakember segítségét szükséges kérnünk a trauma feldolgozására, és sok esetben a szülőknek is szüksége van tanácsadásra, hogy hogyan legyenek jelen a gyermek számára ebben a nehéz időszakban.
Hogyan készíthetjük fel a gyermekünket arra, hogy meg tudja védeni magát a zaklatástól?
Kirschner Petra:
Elsősorban kornak megfelelő edukációval, és a saját határainak tudatosításával. Fontos, hogy olyan mintát mutassunk neki, ami alapján bármikor jelezheti, ha valami számára kényelmetlen, kellemetlen, határokat húzzon és segítséget kérjen.
Ha a szülő nem kellően érzékeny és befogadó a gyermek megéléseire, érzéseire, illetve leértékeli azokat (vagy érvényteleníti), például így: „ne fújd fel, nem olyan nagy dolog”, akkor a gyermek azt fogja megtanulni, hogy nem számítanak az érzései, és nem is igazán fog hallgatni rájuk. Vagy nem is érzi őket egy idő után, hiszen a kontextusban, amiben felnőtt, nincs jelentősége annak, amit ő belül átél.
Így nehezen fog határt húzni, hiszen kevésbé lesz kapcsolatban azzal, hogy mik a belső átélései és mi lenne a természetes reakciója egy helyzetben. Nehezebben fogja tudni azonosítani, mi az, ami sok már és kellemetlen, és amire már nemet kell mondania. Így könnyebben sodródhat olyan helyzetbe, amiben bántalmazásnak van kitéve, és nagyobb erőfeszítést igényel tőle, hogy kilépjen, vagy megvédje magát.
Fotó: Shutterstock
Megtaníthatjuk a gyermeknek, hogy az érzései validak, úgy, hogy komolyan vesszük és tudatosítjuk benne, hogy fontos a véleménye, az érzelmi állapota. Átbeszélhetjük vele, hogy milyen helyzetben mi a helyes védekezési mód. Példákat adhatunk neki arra, hogyan léphet ki egy szituációból, amiben nem érzi jól magát.
Megértethetjük vele, hogy bármi, amit érez, az rendben van, és tiszteletet érdemel, és ha ő úgy érzi, hogy valaki megalázóan viselkedik vele vagy kellemetlen helyzetbe hozza, akkor azt nem kell elviselnie, és bármikor kérhet felnőtt segítséget.
Mindemellett fontos, hogy ne a túlféltést, a rettegést neveljük bele a gyermekbe, hanem az intuícióit fejlesszük és a határait erősítsük meg, emellett felkészítsük arra, hogy mikor kinek szólhat, ha valami nincsen rendben.
Milyen szervekhez, segítő szakemberekhez forduljunk, ha kiderül a zaklatás? Mik az első lépések?
Kirschner Petra: Az UNICEF oldalán egy összefoglaló segít, kihez fordulhatunk segítségért.
Ezen kívül a traumafeldolgozáshoz mindenképp pszichológus, pszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus segítségét kérjük, aki jól tervezett, terápiás módszerekkel tud segítséget nyújtani, és elő tudja készíteni a gyermek számára az egészséges szexuális és érzelmi életet a felnőtt korra.
Az UNICEF oldalán számos szervezet elérhetősége szerepel, ahol táblázatba szedve olvashatsz arról, hogy melyik mivel foglalkozik és mikor érdemes az adott szervezethez fordulnod. Itt nem csak szexuális zaklatás esetére találsz segítőket, hanem többek között internetes zaklatással vagy drogsegéllyel kapcsolatban is lehetőséged nyílik támogatást kérni. Ingyenes plakátok is elérhetőek a gyermekjogok, online zaklatás, bántalmazás és segítségkérés témájában. Ezek a plakátok segíthetnek elindítani a beszélgetést a gyermekek között, például egy osztályban, ezzel könnyítve az edukációt az adott témákban.
Ezeken kívül megtalálhatod még, és gyermeked telefonjára le is töltheted az UNICEF által kifejlesztett HelpAPP elnevezésű applikációt, amelyen keresztül gyermeked egyetlen gombnyomással kérhet segítséget, vagy küldheti el tartózkodásának GPS koordinátáit. Az applikációban tájékoztató anyagok is elérhetőek, amelyek által a gyermek például megismerheti az erőszakmentes megoldási módokat, illetve tájékozódhat a saját jogairól is.
A Life&Body Magazin indulása óta elkötelezte magát a politikamentes kommunikáció mellett. A pedofília elítése és a legvédtelenebbek melletti feltétlen kiállás ugyanakkor úgy hisszük, politikai állástól függetlenül kötelességünk. Február 16-án pénteken 18 órától a Hősök Terén Kiállás az áldozatokért, a gyerekekért, az egészséges társadalomért néven megrendezett tüntetést tartanak több ismert online tartalomgyártó és közéleti influenszer, többek között Nagy Ádám (Fókuszcsoport), Osváth Zsolt (Zshowtime), Bányai Judit, Tapasztó Orsi és Fancsikai Eszter (Nemakarokbeleszólni), Pottyondy Edina, Szabó Márton (Jólvanezígy), Gulyás Márton (Partizán) és Azahriah közreműködésével. Ha teheted és egyetértesz a kezdeményezés céljaival, támogasd őket a jelenléteddel, kiállásoddal.
A Life&Body Magazin szerkesztősége
Kiemelt kép: Shutterstock