Szeptember első napjai a legtöbb gyerekes családban feszültséggel teliek. Azért, hogy könnyebb legyen átvészelni az iskolakezdés időszakát, összegyűjtöttük nektek az 5 legfontosabb tippet és témát, amivel könnyebb lehet a visszarázódás a suliba.
Az iskolakezdés mindenkinek stresszel jár, szülőnek, gyereknek egyaránt. A szülők ilyenkor idegesen próbálják beszerezni a nyáron kinőtt tornaruha utódját, és az első héten megkapott lista egyéb elemeit, a gyerekek pedig szomorú szívvel intenek búcsút a könnyű nyári hónapokban.
Az, hogy a szeptemberi iskolakezdést ki hogyan éli meg, sok mindentől függ. Más tapasztalat egy kis elsősnek, más egy rutinos iskolásnak és persze más az érettségi előtt állóknak is. A különböző korcsoportok problémáival foglalkozunk majd részletesebben a jövőben, most azonban nézzük azt az 5 dolgot, amit kis és nagy gyerek esetében is érdemes szem előtt tartani az új tanévben.
Vissza a jelenléti oktatásba – minden kezdet nehéz
Az idei tanév a szokásosnál is izgalmasabban indul, hiszen az online oktatás után visszatér a jelenléti oktatás, azaz nincs többé ágyból, pizsamában tanulás. Ez jót is, rosszat is jelent: egyrészt visszakapják a gyerekek a megszokott közösségünket, barátaikat, újra rendszer kerül a mindennapokba, és a szülőknek is sokkal egyszerűbb, hogy nem a homeschooling keretein belül kell teljesíteniük. Ezzel együtt a bullying, a teljesítménykényszer és a szigorú keretek is is újra terítékre kerülnek, ezért szülőként érdemes erre kiemelt figyelmet fordítani. Az első hetekben figyeljünk oda jobban a gyermekünk viselkedésére, és ha változást tapasztalunk, járjunk utána az okoknak, szükség esetén szakember bevonásával.
Stresszmentes reggelek – iskolanapokon is
A reggel milyensége nagyban befolyásolja, hogy milyen lesz a nap további része. Ha késve, zaklatottan kezdjük a napot, akkor egyik feladatból a másikba fogunk esni, a tényleges rákészülés, ráhangolódás pedig elmarad. Szülőként járjunk elől jó példával: készüljünk fel előző este a következő napra, ne reggel kapkodjunk a táska és a kocsikulcs között. Ez az idegesség ugyanis ráragad a gyerekekre is, ők is feszülten vágnak neki az iskolának, így a saját gondjaik mellett a mi idegességünket is cipelni fogják.
Fotó: Shutterstock
Beszélgessünk jól – a “mi volt ma a suliban” kérdésen túl
Ha létezik közös vonás a szülőkben, akkor az biztosan a délutáni „mi volt ma az iskolában?” kérdés.
Az érdeklődés dicséretes, de ha a kötelező minimumon kívül is szeretnél több részletet kipréselni a gyerekedből, és aktívan részt venni az életében, akkor tegyél fel specifikus kérdéseket is. Kérdezz rá arra az órára, amitől tegnap tartott, kérdezd meg, hogy mennyire volt furcsa újra bent lenni, érdeklődj a barátairól, tanárairól, és ha látod, hogy egy témáról szívesen mesél, akkor hallgasd figyelemmel.
Engedjük pihenni is – a lecke várhat
Az iskola munka. Odafigyelést, koncentrációt igényel, ahol a rossz teljesítménynek következményei vannak. Éppen ezért fontos, hogy a gyerekeket engedjük pihenni, játszani az iskola után. Sok családban szokás, hogy iskola után egyből leültetik a gyereket házit írni, pedig a 6-8 óra tanulás után megérdemlik a játékot. Gondolj bele, a napi munka után te is csak arra vágysz, hogy megnézhess egy részt a kedvenc sorozatodból, vagy felhívhass egy barátot. Iskola után engedj egy kis pihenést a gyerekeknek is, mielőtt belevágnak a leckeírásba!
Fotó: Shutterstock
Állítsunk fel együtt reális tanulmányi elvárásokat
Minden szülő okos, ügyes, tökéletes gyereket szeretne, akivel nincs baj, aki a tanárok szeme fénye. Azonban a legtöbb gyerek nem kitűnő mindenből és ez nem is baj. Az év kezdetén a gyerkőccel együtt beszéljétek át, hogy mit vártok az új tanévtől. Melyik tantárgyra kellene jobban odafigyelni? Miből lenne érdemes különórákra járni? Miben szeretne a gyereked fejlődni, mi az, ami igazán érdekli? Fontos, hogy ezt szem előtt tartsuk, és ne akarjunk mindenáron matek ötöst kipréselni egy humán beállítottságú gyerekből, mert megkeseríthetjük vele az iskolás éveket. Támogassuk abban, ami érdekli és amihez tehetsége van, a többi tárgyból pedig kössünk kompromisszumot!