„Önmagától egy gyerek nehezen ég ki, a gyerekkori kiégés tehát nem a gyerekektől indul el.”

Felnőttként is óriási szükségünk van rá, hogy feldolgozzuk a nap mint nap bennünket érő impulzusokat, élményeket, tanulási folyamatokat. Hát még a gyerekeinknek, akik ezekre a folyamatokra még nálunk is sokkal érzékenyebbek! Sok szülő mégis számtalan különórával, programmal és elvárással terheli akár már az óvodáskorú gyerekét, amely könnyen elvezethet a gyerekkori kiégés kialakulásához. Budavári Eszter pedagógiai szakpszichológus, a Mindwell Pszichológiai Központ munkatársa elárulta, hogyan ismerjük fel annak jeleit és mit tegyünk, ha szülőként meghallottuk a vészcsengőket. 

Mit jelent a kiégés fogalma?  

Budavári Eszter: A kiégést elsősorban és alapvetően a felnőttekkel, valamint a túlzott stresszel, a túlhajszoltsággal szokták az emberek összefüggésbe hozni. Ebben az állapotban a szervezetünk nem tud pihenni és lelkileg sem tudunk feltöltődni, hanem folyamatosan próbáljuk megoldani a különböző feladatokat. Ha nem hagyunk időt a feltöltődésre és folyamatosan feléljük a tartalékainkat, az egy idő után sajnos kiégéshez fog vezetni.

A kiégés fogalmát jó ideig csak a 40-es, 50-es, később a 30-as felnőtt korosztály kapcsán hallottuk. Manapság viszont egészen megdöbbentő módon már létezik a gyerekkori kiégés fogalma is. Mi az oka ennek? 

Budavári Eszter: Önmagától egy gyerek nehezen ég ki, a gyerekkori kiégés tehát nem a gyerekektől indul el. Kicsiként spontánok vagyunk, a felelősségérzetünk még nem alakult ki igazán, nincs annyi feladatunk, sem kötelességünk, mint a felnőtteknek.

A gyerekek maguktól nem hajszolják bele magukat ilyen helyzetekbe, ez sajnos alapvetően a szülőktől eredeztethető. Minél kisebb a gyerek, annál inkább a szülője strukturálja az idejét – a különórák, külön programok, betáblázott napirend a szülőnek köszönhető, hiszen ő az, aki döntést hoz ezekről a dolgokról A túlzott szülői elvárások, a sikerorientáltság is eredményezhet ilyen helyzeteket.

Ez lehet azzal kapcsolatos, hogy a szülő valamit a saját életében nem tudott beteljesíteni, ezért aztán a saját álmait és vágyait helyezi át a gyerekre, rajta keresztül szeretné ezeket beteljesíteni. Minél többet vár el a szülő a gyerektől, annál könnyebben kerülhetnek a kicsik a gyerekkori kiégés állapotába.

Fotó: Budavári Eszter

A túlféltő attitűd is hasonló problémákhoz vezethet? 

Budavári Eszter: Igen. Sajnos azt látjuk, hogy amikor a szülő mindent meg akar a gyereke helyett csinálni, mindentől meg akarja óvni, nem hagyja, hogy kipróbáljon dolgokat és önállósodjon, akkor a gyerek megküzdési módjai egyszerűen nem fognak kialakulni. Hiszen nincs kitéve olyan helyzetnek, ahol próbára tehetné magát. Ha egyszer aztán mégis olyan helyzetbe kerül, hogy fel kell találnia magát, a szülő pedig nincs ott mellette, akkor nagyon nehezen fogja tudni megállni a helyét.

Milyen motivációi lehetnek azoknak a szülőknek, akik óvodás koruktól kezdve rengeteg különórára hordják a gyerekeiket, és teljesen betáblázzák a gyerekük napjának minden egyes percét?

Budavári Eszter: Sok szülőnél éppen az a motiváció, hogy úgy érzik, minél korábban el kell kezdenie a gyereknek az idegen nyelvek elsajátítását, a rendszeres sportot, akár zenetanulást. Azt gondolják, hogy ha ezt nem teszik meg, akkor rengeteg mindenről lemaradnak majd a kicsik. A játékos tanulással persze alapvetően nincs baj. Motiváció lehet az is, ha a szülő mindent meg akar adni a gyereknek, hiszen, ha mindent kipróbál, akkor később majd el tudja dönteni, hogy mi az, ami neki igazán tetszik. 

Sok szülő viszont nem gondolkodik el azon, hogy a gyereknek valójában ehhez van-e kedve, van- e az adott dologhoz tehetsége, legyen szó balettről, úszásról vagy éppen lovaglásról. Egyszerűen csak belehajszolják őket ezekbe a dolgokba. Nagyon fontos lenne, hogy ne fosszuk meg a gyerekeinket az önfeledt, gondtalan játék és szórakozás örömétől, hiszen ha nem hagyunk elég teret és időt nekik arra, hogy ezeket a dolgokat megéljék, akkor nem fogják tudni feldolgozni az őket ért impulzusokat és élményeket.

Később pedig nem fogják tudni kezelni a nehéz helyzeteket, hiszen mi, szülők, megfosztottuk őket ettől a rengeteg napirendi pont és elfoglaltság miatt. 

Pontosan mik a gyerekkori kiégés jelei? 

Budavári Eszter: A tüneteket nem feltétlenül kell korosztályokra bontani, a gyerekeknél és a felnőtteknél is nagyon hasonló jelei vannak a kiégésnek. Különböző szinteken ugyan, de óvodásoknál és kamaszoknál is meg lehet figyelni ugyanazokat a tüneteket. 

Nagyon fontos vészcsengő lehet az, ha a gyereken általánosabb levertség, folyamatos fáradtság, kedvetlenség uralkodik el, a korábban kedvelt elfoglaltságokhoz nincs kedve, nem lelkesedik semmiért.

A gyerekek általában derűsek, jókedvűek, kíváncsiak, mindenhez van kedvük. Ha ez alábbhagy, megváltozik, arra mindenképp oda kell figyelni. Egyéb életmódbeli dolgok is jelezhetnek problémát: alvásproblémák, étkezés körüli problémák, viselkedéssel kapcsolatos dolgok – dacossá, akár agresszívé válnak a gyerekek, vagy éppen az ellenkezője: túlságosan visszahúzódóak lesznek.

Az iskolásoknál intő jel lehet az is, ha a gyerek tanulmányi átlaga látszólag indokolatlanul elkezd romlani.

A gyerekek tekintetében melyik a legveszélyeztetettebb korosztály? 

Budavári Eszter: A 13 és 16 év között korosztály nevezhető a legveszélyeztetettebnek, ezt persze lefelé és felfelé is ki lehet még bővíteni. Ennek az az oka, hogy ilyen korban a gyerekekkel szemben már nagyon sok az elvárás, előttük áll a továbbtanulás és pályaválasztás kérdése, a felvételik időszaka. Ilyenkor már a gyerekek saját magukkal szemben is hatalmas elvárásokat képesek felállítani. Az egyébként mindenkinél megjelenő kamaszkori, hormonális változások szülőknek és gyerekeknek egyaránt tudnak nehéz pillanatokat okozni, ilyenkor sokszor a gyerekek saját maguk sem értik, hogy mi történik velük. Ezeket a helyzeteket nem könnyű kezelni. 

Ahhoz, hogy például a gyerekkori kiégés megelőzhető legyen úgy tűnik, nagyfokú önismeretre lenne szükség a szülők részéről. Mennyire tudatosak ilyen szempontból a szülők? 

Budavári Eszter: A mindennapi munkám során azt látom, hogy ebben a témában is egyre tudatosabbak a szülők. Ha elhozzák hozzám a gyermeküket, akkor általában már gondolkodtak azon, hogy ők maguk mit csinálhatnának másképp, és szeretnének fejlődni, hogy megfelelően tudják segíteni a gyerekeiket. Abban persze nem lehetnek biztosak, hogy éppen gyerekkori kiégés áll-e a kicsik problémájának hátterében, de ha már észrevették, hogy változtatni kellene valamin, az egy nagyon jó jel. Mindenképpen érdemes elgondolkodniuk a szülőknek azon, hogy mennyire reálisak az elvárásaik a gyerekük személyiségéhez és igényeihez képest.

Fotó: Shutterstock

Vannak szülők, akik nagyon szeretik lépésről-lépésre megtervezni az egész napjukat – amivel egyébként nincs is semmi baj. Csupán az lenne a tanácsom, hogy akkor tervezzenek meg a gyerek napjában, és olykor a sajátjukban is olyan napirendi pontokat, amikor tényleg senkinek nem kell semmit csinálni.

Említetted korábban a stressz szerepét a kiégésnél. A stresszkezeléssel gyakran nekünk, felnőtteknek is problémáink vannak, hogy tudjuk akkor ezt megtanítani a gyerekeinknek? 

Budavári Eszter: Nagyon sokszor a szülőnek is tanulni kell ezeket a dolgokat. Volt már arra példa, hogy egy kamasszal épp a stresszkezelés volt a témánk, és később kiderült, hogy a megbeszélt technikákat, trükköket a gyerek otthon megosztotta, a szülei pedig előszeretettel próbálták ki azokat. Az együtt tanulás és a közös gondolkodás ezekről a témákról szintén nagyon sokat segíthet, nekünk, felnőtteknek is.

Emellett pedig az öngondoskodás is nagyon jó hatással van a stressz kezelésére, hiszen ha megengedjük magunknak, hogy töltődjünk, elcsendesedjünk, hódoljunk a kedvenc szabadidős tevékenységeinknek, akkor egészen máshogy tudunk majd ránézni egy-egy feszültebb helyzetre is.

Arról nem is beszélve, hogy az érzelmi öngondoskodásnak a kiégés megelőzésében is óriási szerepe van. 

Ha a szülő felfedezni véli az óvodás vagy kisiskolás korú gyerekénél a gyerekkori kiégés jeleit, miképp avatkozzon közbe?  

Budavári Eszter: Elsőként érdemes kideríteni, hogy mi a stressz forrása a család, illetve a gyerek életében. Fontos, hogy támogató környezetet alakítsunk ki, hiszen akkor fogják tudni elmondani nekünk, hogy mi okoz számukra stresszt. El merik majd mondani, ha éppen nem akarnak úszásra járni, hanem helyette gitároznának, vagy éppen semmilyen plusz foglalkozást nem szeretnének a szabadidejükben csinálni. 

Fontos átgondolni azt is, hogy miként tudjuk átalakítani a napirendünket úgy, hogy a gyermek helyzetén könnyítsünk, hogy minél jobban el tudjon távolodni a kiégés érzésétől. Ha van olyan tevékenység a napjában, amiért rajong, amit nagyon szeret csinálni, amivel kapcsolatban igazán lelkes, azt nem érdemes megvonni tőle.

Kisebb gyerekeknél is kiemelten fontos, hogy hagyjunk számukra ún. strukturálatlan időket, hiszen ilyenkor tudnak szabadon játszani, felfedezni a környezetüket. Ha azt érezzük, hogy túlnőtt rajtunk a probléma, esetleg nagyon súlyosak a kiégés tünetei, akkor mindenképpen érdemes egy pszichológus szakember segítségét kérni.

Hogy tudsz konkrétan segíteni egy- egy elakadás kapcsán? 

Budavári Eszter: A kamasz is családban él, tehát ha vele kapcsolatos problémával találnak is meg a szülők, akkor is javasolni szoktam a rendszeres szülőkkel való konzultációt is, hiszen velük tölt el a gyerek nagyon sok időt.

A gyerekekkel kapcsolatban sokszor merül fel az a probléma, hogy nem tudnak mit kezdeni az érzéseikkel, adott esetben az indulataikkal. A foglalkozásokon megpróbálunk ezekkel megbarátkozni, de kisebb korban természetesen szükség van arra is, hogy az érzelmeiket egyáltalán megismerjék a gyerekek: mik azok, mihez tudunk kezdeni velük.

A gyerekkori kiégés megéléséből tudnak a későbbiekben a gyerekek valamilyen előnyt kovácsolni? 

Budavári Eszter: Nagyon egyéni, hogy ki mit tanul meg ezekből a helyzetekből. Az viszont a későbbiekre nézve egy jó tanulság lehet, hogy odafigyeljünk a saját testünk jelzéseire. Ha ezt már fiatalon megtanuljuk, akkor sokkal könnyebben tudjuk később, felnőttként felismerni például a kiégés kisebb figyelmeztető tüneteit is, meg tudjuk előzni ezeknek az állapotoknak a kialakulását. A legfontosabb tehát a stresszel való megküzdésünk fejlesztése, az öngondoskodás kialakítása és a tudatosabb tervezés megvalósítása.

Vannak esetleg olyan könyvek akár óvodáskorú, akár kisiskolás korú gyerekek, illetve szüleik számára, amelyeket jó szívvel tudnál ajánlani a témánk kapcsán? 

Budavári Eszter: 

Az első, ami eszembe jut, az Barcs Kriszta pszichológus: Így működik a lelked c. könyve, amely a pszichológiai ismeretekben való kiigazodásban segít már egészen 7 éves kortól. Remek lehetőséget teremt arra rajzos történeteken keresztül, hogy szülő és gyermek között bensőséges beszélgetések alakuljanak ki az érzelmekről.

 Az óvodás korosztály számára pedig a Gaston érzelmei c. könyvsorozatot ajánlom jó szívvel. Ez a sorozat egy kis gyerekunikornis mindennapjainak eseményeit és azoknak érzelmi vetületét mutatja be, mindezt annyira egyszerűen, hogy a könyvek segítségével már egészen pici, akár kétéves gyerek számára is érthetővé válhat, hogy mit jelent egy- egy olyan igazán összetett emberi érzés, mint a félelem vagy épp a féltékenység.

 

Kiemelt kép: Shutterstock