Ideális esetben a gyermekvállalás egy pár közös döntésén alapuló, boldog, meghatározó pillanat. A gyermek szerelemből fogan és az anya csodás kilenc hónapon megy keresztül a terhesség alatt. De a valóság sok esetben mást mutat. A gyermekek egyharmada nem kívánt terhességből születik meg, az édesanyák egy részét tartósan érinti a terhességi stressz, és többen depresszióban szenvednek az áldott állapot alatt. De milyen hatása lehet mindennek a fejlődésben lévő magzatra? Barabás Anna anya-magzat kapcsolatanalízissel foglalkozó pszichológust kérdeztük.
Mi történik a gyermekkel az anyaméhben?
Fantasztikus művész a természet. Szinte hihetetlen, hogy egy sejtből hogyan lesz alig egy év alatt egy emberi lény. A tudomány fejlődésének hála ma már tudjuk, hogy az a pár hetes kisbaba, akinek csak most kezdett el dobogni a szíve, hallja és érzékeli a külvilágot.
Az elsődleges környezet, amivel találkozik, az anyaméh. A magzat hallja a külvilág zajait és az anya minden érzelmét képes átérezni. A magzat idegrendszerének fejlődését is befolyásolja az édesanya lelki állapota, és bár a mindennapos stressz hatásaival szemben – amennyiben a stresszes állapotot nyugalom követi – a magzat is képes ellenállóvá válni, a tartós stressz és traumák (pl. életveszélyes szituációk, mélyszegénység, bántalmazás, váratlan veszteség és gyász) és annak következményeként a depresszió, mind kihatással van gyermekeink életére.
„A tartós depressziónak és stressznek közvetlen hatása van a magzatra. A magzatot ért tartós stressz, az anya huzamos depresszív állapota ugyanis károsíthatják a strukturális és funkcionális fejlődési folyamatokat. Ezeknek az élményeknek a várandósság korai és középidejű szakaszában (1. trimeszter vége, 2. trimeszter eleje) van a legnagyobb hatása a magzat fejlődésére, viselkedésére.” – mondja Barabás Anna.
Ezért is fontos anyaként minden körülöttünk és bennünk zajló érzelmi hullámvasútat a helyén kezelni, a terhességi stressz és traumák lehetőségét, amennyire csak lehetséges, kizárni. Hiszen hatással vagyunk a bennünk fejlődő magzatra, aki minden tapasztalást elraktároz.
Fotó: Shutterstock
Terhességi stressz hormonális szinten
Mikor az anyát erős érzelmi behatás éri, a felszabadult hormonok a méhlepényen keresztül bekerülnek a magzat vérkeringésébe, és hatással lesznek az idegrendszeri fejlődésére.
„Magzati korban a stressz és a depresszió okozta magas kortizolszint a magzat hippokampuszában sejtpusztulást és új sejtek képződésének a gátlását okozza – azaz befolyással van az agyfejlődésre. Olyan morfológiai eltérésekkel hozzák összefüggésbe, mint a szájpad-hasadék, nyúlszáj, Down-szindróma, gyomorfekély, farkastorok.” – hívja fel a figyelmet Barabás Anna.
Hozzáteszi, a depresszív anyák gyermekei többet mozognak az anyaméhben, aminek hátterében a fokozott endorfintermelés áll.
„Mivel a magzat magasabb endorfintermeléshez van hozzászokva, így ennek a fenntartásához egyre nagyobb ingermennyiségre van szüksége, amit a mozgáson keresztül igyekszik biztosítani.”
A terhesség alatti tartós stressz és depresszió következményei
A tartós terhességi stressz és depresszió „beprogramozza” a magzatban az állandó stresszállapotot. Születésük után is ezt a magas stresszállapotot hozzák magukkal, emiatt „rosszabb alvók”, nyugtalanabbak, ingerlékenyebbek, sokat sírnak vagy apatikusak. Együtt jár a koraszülések gyakoribb előfordulásával, alacsonyabb a születési súllyal.
Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors című könyve azt is leírja, hogy minden jó és rossz tapasztalás az anyaméhben úgynevezett emléknyomokká alakul át, és hihetetlenül hangzik, de sejt szintű emlékek formájában raktározódik el. Vagyis bármilyen magzati korban megélt tartós stresszélmény feltörhet az életünk során és meghatározhatja a viselkedésünket, kapcsolatainkat más emberekkel, vagy egyszerűen az életünk alakulását.
Barabás Anna hozzátette, gyerekkorban és felnőttkorban változatos pszichiátriai megbetegedésekkel hozzák összefüggésbe a tartós stresszben szenvedett anyák gyermekeit.
„Fiúknál kisgyerekkorban gyakoribb a hiperaktivitás és önkontroll zavar, lányoknál a társas problémák. Összefüggésbe hozzák még a csökkent IQ-val, tanulási zavarokkal, elmaradt értelmi fejlődéssel is. Felnőtt korukban is gyakrabban fordul elő depresszív tünet, önbántás, társas kapcsolódási problémák, szív- és érrendszeri megbetegedések.”
Ha az anya szeretettel gondol gyermekére, az értelmet és értéket ad a létezésének. Viszont, ha ezt az alapvető érzelmet nem kapja meg a magzat, illetve a gyermek, úgy az életüket a bizonytalanság és a bizalmatlanság érzése fogja irányítani. Ezt az állapotot javíthatja, ha a környezetben van valaki, akitől megkapja az áhított szeretetet, valamint a törődést.
Felelős szülőként, ha érezzük, hogy valami gond van a születendő gyermekünk felé táplált érzéseinkkel, vagy nem támogató környezetben élünk, merjünk segítséget kérni. Barabás Anna a következőket tanácsolja:
„Tartós stressz és depresszió esetén mindenképp ajánlom klinikai szakpszichológus, pszichiáter felkeresését. Stressz csökkentésére alkalmas lehet szakember segítsége mellett a meditáció, relaxáció, stresszcsökkentő légzéstechnikák gyakorlása.”
Fotó: Shutterstock
Főkép: Shutterstock
