“Egy nőnél mindenki más jobban tudja, hogy mit kellene csinálnia a saját testével” – Egy méhen kívüli terhesség története

Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy az interjúban érzékeny témákat érintünk, terhességmegszakításról és műtéti beavatkozásról is szó lesz. 

Milyen volt a sterilizációs műtét utáni felépülés?

Evelin: Végeredményben kicsit hosszabb, mint vártam. Leginkább azt érzem, hogy nem pont olyan az alhasam, mint korábban volt. Ez a hétköznapokban random megjelenő, apró, de érezhető alhasi fájdalomként jelenik meg. Egy nagyon kicsit fájdalmasabb a menstruációm, mert jobban koncentrálódik a fájdalom kisebb pontokra. A műtéti hegekhez nem tudok fájdalmat kötni, de mivel laparoszkópos műtét volt, így a hegeim is kicsik. Bár teljesen rendben begyógyultak, a háziorvos szerint sosem fognak eltűnni nyomtalanul, de ez engem nem zavar.

Hogyan derült ki, hogy terhes vagy?

Evelin: Április végén késett a menstruációm, úgyhogy csináltam pár terhességi tesztet, amik pozitívak lettek. Elmentem orvoshoz, és ott is pozitív lett a vizsgálat.

Mindenki eléggé megdöbbent, hogy ez hogyan történhetett sterilizáció után, de a petevezeték elkötése nem száz százalékos módszer. Csak akkor lenne az, ha kivennék a petevezetéket, azaz salpingectomiát hajtanának végre, illetve nyilván ha a petefészek kerül eltávolításra.

Az orvosokban felmerült, hogy a szlovákiai klinikán végezhettek rossz munkát, ezért felhívtam a klinikát, ahol műtöttek. Ám mivel aláírtam a nyilatkozatot, melyben tudomásul vettem, hogy ez előfordulhat, nem volt mit tenni. A magyarul tudó nővérrel kommunikáltam, aki elmondta, hogy ez egy esetleges komplikáció, de valójában amióta ők ezt a műtétet csinálják, nem fordult még ilyen elő. Ahogy az előző interjúban mondtam, ez tényleg nagyon ritka következmény.

Mi volt a következő lépés?

Evelin: Érdekes módon nem estem kétségbe, és bár néha pánikrohamom van szélsőséges helyzetekben, valamiért nem alakult ki most. Nagyon gyakorlatias módon elkezdtem keresni a “megoldást”, ami számomra nyilván az abortusz volt. Utánaolvastam, mit kell ilyenkor csinálni, és kértem is időpontot a kötelező elbeszélgetésre a Családvédelmi Szolgálatnál. Ez két alkalom, a kettő között legalább három-négy napnak kell eltelnie, hogy jól meggondolhasd… Feltételezem, ezen az elbeszélgetésen igyekeznek meggyőzni arról, hogy miért jó gyereket szülni, hogy a család fontos, és egyebek, de ezt egy gyerekmentes egyénnek felesleges elmagyarázni. Főleg, ha nagyon tudatosan sterilizáltatta magát, kifizette a plusz pénzt, megtett mindent azért, hogy ne legyen gyereke.

Rettentően jellemző, hogy a nőnél mindenki más jobban tudja, hogy mit kellene csinálnia a saját testével, mi lesz jó neki. Ezzel kapcsolatban az egyik kedvenc történetem, hogy egy szingli amerikai nőnek azért nem kötötte el az orvos a petevezetékét, mert a leendő férje – akivel még nem is találkozott – majd talán akarhat gyereket. Ahogy a nő megfogalmazta: “Tehát orvosilag a testem egy olyan férfihoz tartozik, akivel még nem is találkoztam”. Szóval ezt az egész procedúrát felháborítónak találom, de lefoglaltam az időpontot, mert kötelező volt.

(szerk.: Amennyiben egy nő terhességmegszakításon gondolkodik, kötelező a kétalkalmas elbeszélgetés a Családvédelmi Szolgálat (CSVSZ) védőnőjével. Az adott település Családvédelmi Szolgálatának elérhetőségei megtalálhatóak a kormányhivatalok, járási hivatalok honlapján. A CSVSZ védőnő az első alkalommal elbeszélget a nővel a válsághelyzetről, annak megoldási lehetőségeiről, és tájékoztató információkat közöl a magzati élet védelme érdekében. A második ülésen, amennyiben a nő fenntartja a terhességmegszakítással kapcsolatos szándékát, kiállításra kerül a kérelmező lap. Egy elbeszélgetés legalább 45 perc, és egészen a műtétig megváltoztatható a döntés a terhességmegszakítással kapcsolatban.)

Milyen élmény volt az elbeszélgetés?

Evelin: Ezt már nem tudtam meg, mivel nem került rá sor.

Mi volt ennek az oka?

Evelin: Mivel kiszámoltam, hogy az utolsó együttlét óta hány hét telt el, úgy gondoltam, hogy nem sürgős a beavatkozás. Maximum a negyedik hétben lehettem, és tizenkettedik hétig engedélyezett az abortusz. Péntek reggel megkaptam az időpontomat következő hétre, majd elutaztam a páromhoz, aki egy másik városban lakik. Ő már tudott a terhességről, hiszen elmondtam neki a tesztek és az orvosi vizsgálat eredményeit. Mivel ő is gyerekmentes, nem volt kérdés, hogy nem tartjuk meg.

Másnap ebéd után furcsa fájdalmat kezdtem érezni először a gyomromban, ami aztán levándorolt az alhasam jobb oldalára. Azt hittem, csak valami van a gyomrommal, mert például egyáltalán nem véreztem. Ez utólag különösen meglepő volt, ugyanis addigra már körülbelül egy liter vér volt a hasamban.

Délután közepére már éreztem, hogy ez nem egy sima gyomorrontás, ezért elmentünk az ügyeletre, ahol pár perc után elájultam. Az orvos és a nővér is nagyon kedvesek voltak, hívták a mentőt, akikkel megállapították, hogy vagy vakbélgyulladás, vagy méhen kívüli terhesség okozza a rosszullétemet.

Mi történt ezután? 

Evelin: A sürgősségin különböző vizsgálatokat hajtottak rajtam végre, megultrahangoztak, kikérdeztek, de konkrétum így sem derült ki.

A nőgyógyászati vizsgálat után szintén volt egy döbbenet az orvosokban a sterilizálásom miatt, de semmilyen negatív megjegyzést nem tettek, nem részesültem negatív bánásmódban.

Mivel korábban elájultam és a laboreredményeim egyértelműen rosszak voltak, mindenki tudta, hogy komoly a helyzet. De mivel nem derült ki pontosan, mi a bajom, így műtétre küldtek. Felhívhattam a páromat, elmondták, mire lesz szükségem, például hálóing, papucs, törölköző stb., aztán már vittek is műteni. Így lettem én a szombat esti extra, ahogy később a páromnak fogalmaztak.

A műtét után tudtad csak meg, hogy mi volt a diagnózis?

Evelin: Igen. A posztoperatív őrzőben ébredtem fel, eléggé le voltam szedálva, de megkérdeztem a nővért, hogy akkor már nem vagyok terhes? A nővér nemmel válaszolt. Ennek nagyon örültem, úgy gondoltam, hogy ettől a pillanattól nagyobb gond már nem lehet. Hagytak pihenni, és csak korán reggel beszéltem az orvossal, amikor végre konkrétan kiderült, mi is történt velem.

A diagnózis méhen kívüli terhesség volt, ami azt jelenti, hogy a petesejt nem a méhüregben, hanem például a petevezetékben tapad meg. Ezt egy tesztből nem lehet megállapítani, csak annyit tudsz, hogy terhes vagy. Nekem szétrobbant a petevezetékem, emiatt egy liternyi vér telt fel a hasamban. Ezt a műtéten leszívták, a jobb oldali, szétdurrant petevezetékem maradékát pedig teljesen eltávolították. 

Milyen volt a felépülés a méhen kívüli terhesség után?

Evelin: A szombat esti műtét után hétfő délben engedtek ki. A felépülésem nem volt borzalmas, de a vérhigító szúrása különös gondot jelentett. A sterilizáció után is szúrnom kellett magam, és az is küzdelmes volt. Nagyon tehetetlennek éreztem magam, de ez elkerülhetetlen volt a saját egészségem érdekében. Ettől függetlenül ezzel kapcsolatban volt pár rosszabb, sírással töltött napom, de ezenkívül semmi más nem okozott gondot. Kicsit aggasztanak a hosszútávú mellékhatások, például az alhasi fájdalom, a belső hegszövetek, a ciklustól teljesen független fájdalmak. De ez a jövő zenéje.

Milyen érzés volt megtudni a terhességedet, neked és a párodnak?

Evelin: Amikor először megtudtam, az nem volt jó érzés, és még mindig csodálkozom, hogy nem volt pánikrohamom.

Gondolom, mivel önazonosnak érzem magam a gyermekmentességet illetően, könnyebb volt a gyakorlatias énemnek átvenni az irányítást. A párom is rosszul érezte magát, amikor megtudta, de az első, amit mondott, hogy mindenben támogat, bármi lesz is, együtt végigcsináljuk.

Így is lett, végtelenül támogatóan és kedvesen viselkedett végig.

Volt veszteségérzeted?

Evelin: Egyáltalán nem volt. Örültem, hogy vége.

Utólag hogyan csapódott le benned a kórházi élmény?

Evelin: Hálás vagyok az engem kezelő orvosoknak, hogy profik voltak.

A jelen magyarországi helyzetben az aktuális kórház felszereltsége, a nővérek és orvosok kedvessége meglepő és pozitív volt. Remek ellátásban részesültem.

Annyi kellemetlenség történt, hogy nem figyelmeztettek, hogy a műtét után pár nappal várható egy közepesen fájdalmas, menstruációszerű vérzés, ami a terhességre felkészülő méh anyagkidobása. Kicsit megijedtem, az ügyeletre telefonáltam, hogy mi lehet a gond, de megnyugtattak, hogy ez normális.

Mi történt a Családvédelmi Szolgálatos időponttal?

Evelin: Hétfő délelőtt felhívtam őket, hogy lemondjam az időpontot.

Megkérdezték, hogy miért?

Evelin: Nem. Gondolom azt feltételezték, megtartom a babát. Én pedig nem éreztem úgy, hogy bármilyen magyarázattal tartozom, így nem is mondtam el, mi történt.

 

Kiemelt kép: Shutterstock