„De azt tudjátok, hogy nem a ti gyereketek?” A mondat sokak számára a Nem akarok beleszólni oldalról ismerős Tapasztó Orsi saját emléke, aki örökbefogadó szülőként találkozott hasonló reakcióval. Szerinte a kérdés mögött inkább naivitás van, mint rosszindulat, ugyanakkor egyetért azzal, hogy az örökbefogadás még mindig tabutéma. Ezért is különlegesek az olyan, a témát feldolgozó alkotások, mint a tavasszal megjelent és világsikert aratott Hat hét című magyar film. Ennek apropóján beszélgettünk Tapasztó Orsival saját, anyává válással kapcsolatos élményeiről.
2023. március 23-án került a mozikba a Hat hét című magyar film, ami egy nyílt örökbefogadás hat hetét meséli el. Az örökbeadó anyának ugyanis ennyi ideje van meggondolnia magát a döntése kapcsán. Az érettségi előtt álló Zsófi nehéz anyagi körülmények között él labilis édesanyjával és húgával, profi asztaliteniszező szeretne lenni, így születendő gyermekét örökbe adja egy évek óta várakozó párnak. Bár felelős döntést hoz, a szülés és az azt követő időszak mind fizikailag, mind érzelmileg megterheli. A világszerte óriási sikert elérő film húsbavágó, őszintén mutatja meg a lelki és testi küzdelmet, amin a lány keresztül megy.
De mit él át egy gyerekre váró anyuka, illetve házaspár? Hogyan alakul ki az anyai öntudat, ha egy gyermek egyik pillanatról a másikra, váratlanul csöppen az életünkbe? A film és saját anyává válása kapcsán osztotta meg velünk gondolatait, élményeit Tapasztó Orsi.
Fotó: Tapasztó Orsi
Miért fontos, hogy ilyen filmek szülessenek, mint a Hat hét?
Tapasztó Orsi: Nemcsak filmek, hanem bármilyen alkotás, legyen szó könyvről, interjúról. Fontosnak tartom, hogy az örökbefogadás témájáról egyáltalán elkezdjünk beszélni, mert ez még mindig tabu, pedig egy általános, közöttünk jelen lévő jelenségről van szó. Nagyon kevés a hiteles forrás, amikből az emberek reális ismereteket szerezhetnek erről a témáról, érintettként pedig fontos számomra, hogy láthatóvá váljon ez az oldal is. De akkor is érdemes közelebb engedni ezt a témát magunkhoz, ha nem vagyunk közvetlenül érintettek, hiszen a gyermekünk osztályába bármikor érkezhet örökbefogadott gyerkőc. Amint ez megtörténik, közünk lesz a témához és jöhetnek a kérdések.
Ezek alapján úgy látod, hogy az örökbefogadás mai napig nem természetes? Miért lehet ez?
Tapasztó Orsi: Nem természetes, de jobb a helyzet. A gyerekeknek csak nagyon kis százaléka örökbefogadott és kevés a személyes megélés, ami nyilvánosságra is kerül.
Az örökbefogadás azért lehet szokatlan, mert ha utódokról van szó, akkor az ember „ragaszkodik” a génjeihez. Látni akarja a családi jegyeket a gyermeke szeme színében, vonásaiban és ez teljesen rendben van, így vagyunk alapból összerakva. Aki ezt nem követi, furcsának tűnhet, kilóg a sorból, pedig teljesen normális, hogy különbözőek vagyunk és különböző utakon alapíthatunk családot.
Én és a férjem, és valójában minden örökbefogadó eljut ahhoz a ponthoz, hogy lemond erről, annak érdekében, hogy megélhesse az anyaságot, apaságot, szülőséget. Ilyen esetben fontos lenne beleképzelni magunkat a másik helyzetébe, és elfogadni a különbözőséget.
Nagyon hosszú a várólista örökbefogadás esetén.
Tapasztó Orsi: Igen, és ha megfelelsz, akkor sem biztos, hogy kapsz gyereket.
Hogyan lehet túlélni az időt, amíg várakoztok?
Tapasztó Orsi: Mi lehasítottuk ezt a részét az életünknek, miszerint épp várakozunk. Két évig vártunk a gyerekre, és csak úgy tudtunk jó mentális állapotban maradni, nem összeomlani, hogy nem gondoltunk bele. Ténylegesen elhatárolódtunk ettől és éltük az életünket. Amikor megcsörrent a telefon, az számunkra volt a legnagyobb meglepetés. Ez sokaknak nagyon nehéz időszak, ilyen esetben érdemes szakmai segítséget kérni.
Ha valakiben tombolnak a hormonok és minden szabad pillanatában ez szűrődik be, akkor ebbe bele lehet őrülni. Amikor biológiailag próbálkozik az ember, talán még nehezebb, hiszen aktívan benne van ebben a folyamatban. Nekem nagy szerencsém volt, mert bennem nem tomboltak az anyai ösztönök.
Mi történt, amikor megcsörrent az a bizonyos telefon?
Tapasztó Orsi: Teljes volt a döbbenet. Éppen Amerikában voltunk a barátainknál, a vendégszobájukban álltunk a férjemmel. Hívott egy ismeretlen budapesti szám, alig akartam felvenni a telefont, hisz legtöbb ismerősünk tudta, hogy pihenünk, nem vagyunk elérhetőek.
Persze felvettem, és egy TEGYESZ-es dolgozó (Területi Gyermekvédelmi Szakszolgáltatás, a szerk.) megkérdezte, hogy készen állunk-e az örökbefogadásra? Én majdnem elájultam, és csak annyit választoltam, hogy „Egy pillanat, megkérdezem a férjemet.”
Levente is döbbenten nézett rám, majd néhány másodperc alatt összeraktuk, hogy miről van szó, természetesen készen álltunk, csak kértünk két hetet, amíg hazaérünk, hogy mehessünk adatbetekintésre. Bámulatos, hogy a sors mit tud eszközölni a legváratlanabb időpillanatban.
Fotó: Tapasztó Orsi
Mi történt ezután?
Tapasztó Orsi: Az első hidegzuhany a telefon, a második az adatbetekintés. Megnézed a gyerek aktáját, fotóját, ilyenkor elindul egy érzelmi kavalkád. Aztán következik a harmadik hidegzuhany, amikor először találkozol azzal kis emberkével, aki jó eséllyel a te gyereked lesz. Szavakkal meg nem magyarázható állapot ez, és akkor még nem tudtuk, hogy ez még nem a neheze. Nekünk az igazán kemény dió az volt, amikor hazahoztuk a gyerkőcöt. Kemény hónapok sora kellett, mire én anyának éreztem magam. Érdekes, hogy mindenki azt gondolná, hogy az anya érzi előbb anyának magát, de ez általánosságban nem így van. Az apukák sokszor előbb érzik magukat apának, és ez a férjemnél is így volt. Náluk hamarabb jön az érzés, talán mert nem gondolják annyira túl a dolgot.
Én azt hittem, hogy tűzijátékkal és atomrobbanással érkezik majd meg az érzés, pedig csak szépen csendben bekúszott az életembe.
A ráeszmélésnek volt konkrét pillanata?
Tapasztó Orsi: Igen, volt. Örökbefogadás esetében fél évig nem mehet közösségbe a gyerek. Csabi hároméves volt, amikor örökbefogadtuk, de hiába volt korban, nem mehetett oviba. Az örökbefogadott gyerkőcöknél borzasztóan fontos, hogy kialakuljon az örökbefogadó szüleivel a kötődés. Ez kardinális ahhoz, hogy majd jó mentális állapotú felnőtté válhasson. Természetesen nem lehet tökéletesen visszahozni ezt, de az első félév arra való, hogy ezen dolgozzunk és hogy a mi hármasunkat erősítsük. Ilyenkor persze a szülők dolgozhatnak felváltva, de nincs közösség, nincs sok ismeretlen a gyerek körül. Ezek kemény hónapok voltak, mivel Levente dolgozott, én pedig reggeltől délutánig a hároméves gyerekkel voltam, aki ennyi idősen nyilván már nem csak az anyjára kíváncsi.
A ráeszmélés a tömbházunk előtti parkolóban történt egy hosszú nap után. Játszóházaztunk, nagybevásároltunk, kocsival jöttünk-mentünk egész nap. Rajtam persze se smink, se szép haj, se rendes ruha, tipikus „anya küzd az életéért” állapot. Csabi hátul a gyerekülésben énekelt valamit, amikor belenéztem a visszapillantó tükörbe, bele Csabi szemébe és jött az érzés, hogy én ezt lehoztam.
A mozgalmas nap alatt nem vesztünk össze, együttműködő volt, minden olajozottan ment és akkor hasított belém az érzés, hogy uralom a szerepet, kézben tudom tartani a helyzetet. Azt hiszem, ez volt a megvilágosodás pillanata, amikor tudatosult bennem az anyaság, miközben hónapok alatt szépen csendben, szinte észrevétlenül épült az identitásomba.
Ebben a hat hónapban a nagyszülőkkel sem találkozhat a gyermek?
Tapasztó Orsi: Nagyon minimálisan ajánlott, ki betartja, ki nem, általában ezt érzi az ember. Nekünk egyszerűbb volt betartani, mivel a családjaink Erdélyben élnek. MI az örökbefogadás után körülbelül három hónappal utaztunk haza, hogy a nagyszülők megismerhessék az unokájukat.
Ebben a fél évben miben tudnak segíteni a barátok például?
Tapasztó Orsi: A varázskérdés, hogy „pontosan mire van szükséged, mit tehetek érted?” Ez lehet egy fazék leves is, nem is gondolná az ember, hogy ez mekkora segítség. Én úgy éltem túl, hogy néha leléphetettem otthonról két órára. Néhány hét elteltével volt az első ilyen barátnős találkozóm.
Leültem a barátnőim körébe és azt éreztem, hogy két világ között lebegek. Nagyon nehéz volt hetekig csak a gyerekkel lenni, és aztán ráeszmélni, hogy van egy régi életem is, amihez kapcsolódhatok, most már anyaként.
Ezért beszéltem erről az időszakról sokat az Insta oldalamon, mert nagyon sokan így vagy hasonlóan élik ezt meg, de ugye ez gyengeség, nem szeretjük felvállalni a sötét oldalt, aki pedig küzd vele, azt hiszi, egyedül van. Közben persze vannak olyan örökbefogadó barátaim, akiknek nem volt ez ekkora váltás. Nem szentírás, hogy ez ennyire nehéz, de ha valaki erre készül, jó tisztában lenni a lehetséges forgatókönyvekkel és tudatosítani, hogy bármilyen érzés teljesen rendben van, idővel pedig minden a helyére fog kerülni.
Segít a rendszer örökbefogadás után az akklimatizálódásban?
Tapasztó Orsi: Nem nagyon van esély akklimatizálódni, kisbabák örökbefogadása esetében konkrétan nulla perc, ami brutális. Nagyobb gyerek örökbefogadása esetén talán néhány hét, de valójában nem lehet, mivel a feje tetejére áll az életed.
Hirtelen ott van egy hároméves gyerek, de te nem készültél rá. Nem raktad össze a gyerekszobát, mert lehet, hogy ott állna évekig üresen, és soha nem lakna benne gyerek, ennek pedig nem szeretnéd kitenni magad.
A rendszer annyit segít, hogy még egy hónapig hetente jön egy kapcsolattartó, aki iszik veled egy kávét, közben figyeli a gyereket, amíg ő körülötted játszik. Ez lehet stresszes is, hogy egy idegen figyel benneteket, de én segítségként éltem meg. Feltehettem neki a kérdéseimet, például az anyaság érzésével kapcsolatban, és ő megnyugtatott, hogy jól csinálom. De valójában ezt az embernek magának kell megfejlődnie.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért nem kérsz szakembertől segítséget? Azért, mert az tényleg a mélypont.
Amikor egy ilyen érzelmi hullámvasútban vagyunk, akkor nagyon nehéz segítséget kérni, mert a túlélési mechanizmus kapcsol be. Csak az számít, hogy életben, és ha lehet, boldogan tartsam a gyereket, miközben a mentális egyészségem is próbálom egyben tartani.
Nem sok olyanról tudok, aki a gyerek érkezésekor azonnal kért volna segítséget. Én is fél év után jutottam el idáig, ennyi idő kellett, hogy legyen erőm felemelni a telefont és felhívni a pszichológusom. Már túl voltam a nehezén, amikor azt tudtam mondani, most kezdhetünk ezzel az anyaság sztorival foglalkozni.
Mentálhigiénés szakemberként milyen eszközöket tudsz adni a hozzád fordulóknak?
Tapasztó Orsi: Ilyenkor folyamatos a bizonytalanság, pont, mint egy biológiai anya esetében is, aki éppen szülés utáni depresszióval küzd. A legnagyobb segítség az, amikor egy szakember veled szemben ülve megnyugtat, hogy nem vagy helikopter, hogy bármilyen érzés van benned, az teljesen normális. Aki biztosít arról, hogy az elmúlt hónapokban képességeidhez mérten a legjobban csináltál mindent, és mivel a gyereked boldog, valószínűleg nem tettél semmi rosszat, hiszen azon a gyereken látszódna, ha baj lenne.
Amire az ember nem is gondol, hogy jönnek az olyan elakadások, amelyek csak anyaként jöhetnek.
A szembenézés a saját anyámmal, a szüleimmel, transzgenerációs sztorikkal, a hozott mintáimmal kapcsolatban, amik bekapcsolhatnak, például amikor a gyerekemmel vitatkozom.
Sok séma, amit az ember magában hordoz, akkor mutatkozik meg, amikor jön a szülőség, mert az adott mintákat más nem tudja bekapcsolni, hisz addig nem kellett megélni az adott szerepet. Azt hiszem, ez a szerep az egyik legkeményebb és egyben legjobb önismereti út.
Elindított benned valamit az interjú? Ha szeretnél Orsitól segítséget kérni, látogass el a honlapjára, ahol megtalálod az elérhetőségeit!
Főkép: Tapasztó Orsi