Az önbizalom nem egyenlő az önteltséggel, sem a harsány viselkedéssel. Az egészséges önbizalom sokkal inkább egy belső biztonságérzet: az a mély meggyőződés, hogy „értékes vagyok akkor is, ha hibázom”. Ez a belső erő már gyermekkorban megalapozható, és hatással van az iskolai teljesítményre, a társas kapcsolatokra, valamint a felnőttkori kiegyensúlyozottságra is. De hogyan segíthetünk szülőként és pedagógusként abban, hogy egy gyerek valóban hinni tudjon önmagában? – Csikós Borbála pedagógus cikke.
1. Az önbizalom alapja a feltétel nélküli szeretet és elfogadás
Egy kisgyerek számára a világ első tükre a környezete. Az, ahogy a szülő vagy a pedagógus „visszanéz” rá, meghatározza azt, ahogy saját magát látja. Ha azt tapasztalja, hogy ő akkor is fontos, akkor is szerethető, ha épp nem teljesít tökéletesen, vagy rossz fát tesz a tűzre, akkor jó alapot adunk az egészséges önbizalom kialakulásához.
Ezért fontos, hogy ne a teljesítményt dicsérjük, hanem a gyermek személyét, az erőfeszítést. A „Milyen ügyes vagy, hogy megoldottad!” helyett sokkal mélyebben hat a „Nagyon tetszett, ahogy végig próbálkoztál, és nem adtad fel!” Az ilyen visszajelzések azt üzenik, hogy nem csak akkor vagy jó, ha nyersz vagy ha hibátlan vagy, hanem akkor is, ha próbálkozol, ha tanulsz, ha önmagadat adod.
2. Hibázni szabad?
Az önbizalom nem azt jelenti, hogy mindig minden sikerül. Sőt, éppen akkor fejlődik, ha megélheti, hogy hibázni szabad. A gyerekek tanulásának természetes része a kudarc. De nem mindegy, hogy ezt miként kezeljük mi, felnőttek.
Ha egy gyerek azt érzi, hogy egy hiba után meginog a szeretet, vagy megbélyegzik őt, az romboló hatású. A hibázás után ilyen mondatokkal tudunk segíteni:
„Ez most nem sikerült, de látom, mennyit készültél rá. Majd most sikerülni fog.”
„Mindenki hibázik. Semmi gond. Próbáld meg újra.”
„Nem az a fontos, hogy most rögtön sikerül-e. Semmi baj, ha nem. Majd rájössz, hogyan kell.”
Az így kialakuló gondolkodásmód (ún. „growth mindset”) segít, hogy a gyerek ne féljen a próbálkozástól. Ez az önbizalom egyik alapja.
3. Feladatok, amelyekben sikerélményt élhet át
Az önbizalom növekedéséhez szükség van olyan helyzetekre is, amelyekben a gyerek megélheti a saját kompetenciáját: „képes vagyok rá”. Fontos, hogy ezek a feladatok épp a saját szintjén jelentsenek kihívást és se túl könnyűek, se túl nehezek ne legyenek.
Adjuk meg neki a lehetőséget, hogy maga próbálkozzon: dönthet egyedül apró dolgokban (milyen szalvétával terítsünk meg), felelős lehet egy kis feladatért otthon (hajtogassa meg a szalvétát) vagy az iskolában (elmehet krétáért a titkárságra). A hangsúly nem az eredményen van, hanem azon, hogy érezze: ezt én csináltam, képes voltam rá.
A sport, a zene, a színjátszás, a közösségi tevékenységek mind jó lehetőséget biztosítanak erre az iskolai és otthoni megszokott környezet mellett. Itt nemcsak a teljesítmény, hanem a folyamat, az együttműködés is formálja az önértékelést.
4. A belső hang kialakítása: mit hall tőlünk a gyerek?
A gyerekek belső hangja kezdetben kívülről érkezik, vagyis az alapján alakul ki, amit a számukra fontos felnőttektől rendszeresen hallanak. Ha ez a hang gyakran kritikus, sürgető vagy összehasonlító (bezzeg a Zsófi milyen ügyes volt!), akkor a saját belső hangja is ilyen lesz és ez idővel alááshatja az önbizalmat.
A cél nem az, hogy állandóan dicsérjük a gyereket, hanem az, hogy valóságos, hiteles és bátorító visszajelzéseket adjunk, például:
„Láttam, hogy milyen türelmes voltál a testvéreddel, ez nem könnyű.”
„Nagyon figyelmesen dolgoztál, ez sokat számít.”
„Örülök, hogy megpróbáltad megoldani, és nem adtad fel.”
Ilyenkor a gyerek nemcsak azt tanulja meg, hogy értékes, hanem azt is, hogy miért az, és mindez belül is megerősíti.
Mit tehet a szülő és a pedagógus nap mint nap?
Nem kellenek nagy szavak, elég némi következetesség, jelenlét és a tiszteletteljes kapcsolat. Íme néhány egyszerű, mégis hatékony módja annak, hogy építsük a gyerek önbizalmát:
- Tükröt tartunk: Mi vagyunk az első tükör, amiben a gyerek meglátja önmagát.
- Nem tesszük függővé a szeretetet a teljesítménytől.
- Elismerjük az erőfeszítést, nem csak a végeredményt.
- Megtanítjuk, hogy nem baj, ha más jobb valamiben, ettől még ő is értékes.
- Kérdezünk, kíváncsiak vagyunk, és elfogadjuk, ha máshogy lát dolgokat.
- Tisztelettel szólunk hozzá, és komolyan vesszük, amit mond vagy érez.
- Lehetőséget adunk a döntésre, még ha kicsiben is.
A gyerek így megtanulja, hogy ő irányíthatja a saját életét, képes hatással lenni a világra, és számít, amit mond vagy gondol.
Az önbizalom kialakulhat?
Az egészséges önbizalom nem valamiféle veleszületett adottság, hanem egy lassan, kapcsolatokon keresztül felépülő belső biztonság. És ez jó hír, mert mi, felnőttek, aktívan tehetünk érte.
Lehet, hogy a gyerek nem emlékszik majd szóról szóra arra, amit mondtunk, de emlékezni fog arra, hogyan érezte magát mellettünk. És ha azt érezte „elég jó vagyok, ahogy vagyok”, akkor mi épp eleget tettünk érte.
