A dadogás a beszéd folytonosságát akadályozó zavar, aminek semmi köze az értelmi képességekhez, intelligenciához. Szakértők szerint nem lehet egyetlen okra visszavezetni a kialakulását, ám az biztos, hogy a hajlam örökölhető. Mit tegyünk, mikor és hova forduljunk, ha gyerekünk elkezd dadogni? Hogyan támogathatjuk őt és mi az, amit semmiképp se mondjuk neki? És egyáltalán: ki lehet nőni a dadogást? Dr. Lajos Péter pszichoterapeutát, klinikai szakpszichológust, logopédust kérdeztük.
Október 22-e a dadogás elfogadásának világnapja. Vajon napjainkban miért beszélünk még mindig a dadogás elfogadásáról, és nem egyszerűen ennek világnapjáról?
Dr. Lajos Péter: Nagyon régi törekvés, hogy a dadogókat elfogadják és megértsék.
Korábban a dadogókat hallássérültnek, butának gondolták, a dadogást az értelmi fogyatékossággal azonosították, az ügyetlenséggel párosították. Fontos elmondani, hogy ez egyáltalán nincs így. Ezek az emberek a beszédükben akadályoztatottak, és ez számukra egy olyan nehézség, amely befolyásolja az egész életüket – a személyiségfejlődést és mindennapi életet egyaránt – már gyerekkoruktól kezdve.
Ezeket a nehézségeket mutatja be véleményem szerint jól az egyik legismertebb témában készült film, A király beszéde. Az érintett, vagyis a dadogó számára nagyon rossz érzés, hogy amint ő elkezd dadogni, a külvilág felől meg nem értettséget él át, aminek hatására kevesebbet is fog beszélni. Ezért fontos, hogy az érintettek is elfogadják magukat, ők és a laikusok pedig egyaránt megtapasztalják, hogy ez a jelenség bárkit érinthet.
Mit tudunk a dadogás kialakulásának okairól?
Dr. Lajos Péter: A dadogás elsődlegesen egy beszédfeszültség, egy belülről jövő feszült állapot hozza létre és váltja ki aztán a tüneteket. A másodlagos szorongás pedig aztán abból adódik, hogy a dadogó érzi, hogy másokat esetleg feltart azzal, hogy számára nem olyan gördülékeny a kommunikáció. Sokféle elképzelés van arról, hogy mi okozza a dadogást.
Ezek isérdekelhetnek
Vannak biológiai eredetű elképzelések, amelyek az idegrendszer működésére vezetnek vissza, örökletes tényezőket is szokás kiemelni. A tapasztalat egyébként azt mutatja, hogy a dadogás nagyobb mértékben érinti a férfiakat, és gyakran apáról fiúra száll ez a probléma.
Vannak olyan elképzelések is, amelyek azt mondják, hogy inkább a hajlam öröklődik, és valamilyen érzelmi megterhelés miatt váltódik ki aztán a dadogás.
A szervi problémák mellett milyen más okok húzódhatnak meg a dadogás hátterében?
Dr. Lajos Péter: Az ún. pszichológiai jellegű elképzelések arra mutatnak rá, hogy a dadogás az énfejlődés érzékeny időszakában jön létre, vagyis akkor, amikor az én megszilárdulna. Ez gyakran párhuzamosan fejlődik a beszédfejlődéssel is. Az összefüggő beszéd kialakulásával elkezdődik az én – élmény gyakorlása. Ebben az időszakban a mondatok nagyon gyakran énnel kezdődnek. Ezt az összefüggést mutatja, hogy az érintettek számára mindig az önálló beszédhelyzetek jelentik a legnagyobb nehézséget. Sokaknak éppen a saját nevük kimondása okoz problémát.
Ha egy szülő azt veszi észre a gyerekén, hogy elkezd dadogni, mit tegyen? Forduljon rögtön pszichológushoz, logopédushoz?
Dr. Lajos Péter: Téves az az elképzelés, miszerint a dadogást ki lehet nőni. Vannak olyan jellegű kutatások, amelyek azt bizonyítják, hogy bizonyos környezeti változások pozitív hatással lehetnek a dadogásra. Egyes ajánlások szerint meg kell várni amíg a tünetek a megjelenésüktől kezdve 3 hónapig tartanak, a javaslat – az enyém is – viszont az, hogy amennyiben a szülők érzékelik, hogy a gyerekük dadog, érdemes minél előbb szakemberhez fordulni. Mert ha valaki elkezd dadogni, egy idő után saját maga is érzékelni fogja az ebből adódó nehézségeket: visszahúzódóvá válhat, a személyiségét negatívan befolyásolhatja a dadogás.
Semmiképp se mondjuk egy gyereknek, hogy ne figyeljen oda a saját dadogására, mert majd magától elmúlik. A gyereknek ez egy nagy nehézség, és a legfontosabb, hogy megkapja a kellő segítséget.
Hogy néz ki a terápia gyerekkorban?
Dr. Lajos Péter: Vannak olyan logopédiai terápiák, amelyek kimondottan kiskorú gyerekeknek lettek kialakítva. A fő cél itt az, hogy játékos gyakorlatokkal oldják fel a gyerekekben lévő feszültséget, másrészt különböző beszédfejlesztő gyakorlatokat is alkalmaznak a cél érdekében. Létezik olyan terápia is, amelyben a szülők is részt vehetnek: itt a szakemberek abban nyújtanak segítséget a szülőknek, hogyan foglalkozhatnak otthon ők is a gyerekekkel.
Fontos, hogy a szülők ne hibáztassák magukat!
Minden esetben gyerekkorra tehető a dadogás kialakulása, vagy van, hogy később alakul ki?
Dr. Lajos Péter: Előfordul, hogy serdülő- vagy felnőttkorban alakul ki a dadogás, valamilyen megterhelt érzelmi állapot következtében. A tapasztalatom szerint viszont általában annak is volt egy gyerekkori alapja. Megesik, hogy valaki gyerekkorában dadogott, aztán elmúlt, majd később ez visszatért. Mi egyébként egy tanulmányt is megjelentettünk a gyerekkori kötődés és a dadogás összefüggése kapcsán, mert azt feltételeztük, hogy a gyermekkori kötődési problémák összefüggenek a dadogással.
Fotó: Shutterstock
A gyerekdadogók esetében gyakran találtak olyan szeparációs élményeket, amelyek során a kicsik valami miatt távol kerültek az anyától abban az érzékeny időszakban, amikor a személyiség még fejlődésben volt. Ezek az okok pszichoterápia során feltárhatóak és fel is dolgozhatóak.
Mi lenne a legfontosabb üzenete a dadogók és azon szülők számára, akinek gyereke a dadogással küzd?
Dr. Lajos Péter: A legfontosabb az elfogadás, megértés és támogatás az érintettek, valamint a szülők oldaláról is.
Jellemző a dadogók körében az ún. elkerülő viselkedés, amikor mivel a dadogó fél a beszédtől, kerüli azokat a helyzeteket, amikor beszélni kell. Azt üzenném nekik, hogy ne tegyék ezt, mert nem fog segíteni a megküzdésben.
Gondoljunk bele, hogy életünk során mennyi helyzetben kell szóban megnyilvánulnunk: legyen szó iskolai felelésekről, érettségiről, párkapcsolatok kialakításáról, állásinterjúról – mindig kell majd beszélni. Ezt nem lehet megkerülni.
Kiemelt kép: Shutterstock
