Egy gyermek sajnos nem mindig a saját családjánál van a legjobb helyen. Ennek felmérése azonban nehéz és lassú folyamat. Sosem cél a családból való kiemelés, sokkal inkább egy opció, ami a gyermek érdekeit hivatott szolgálni. A kiemelés után kerülhet a gyermek nevelőszülőkhöz, otthonba vagy örökbefogadásra, de legjobb esetben kis idő múlva vissza a családjához. Legalábbis egy jól működő rendszerben. A családból való kiemelés elméleti folyamatáról és valóságáról, kihívásairól, valamint a kiemelt gyerekekre tett hatásairól Kodba Dzsenifer szociális munkást, esetmenedzsert kérdeztük.
Mit jelent a családból való kiemelés?
Kodba Dzsenifer: A családból való kiemelés egy olyan hatósági intézkedés, amikor a gyermek súlyosan veszélyeztetve van a vérszerinti családjánál, ezért a gyámhivatal a gyermek nevelésbe vétele mellett dönt.
Súlyos veszélyeztetettség alatt azt értem, hogy a gyermek testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődése oly mértékben akadályoztatva van, hogy a gyermek nem nevelkedhet a vérszerinti szüleivel. A gyermek kiemelése azonban csak abban az esetben történik meg, mikor a veszélyeztetettség hosszabb ideje fennáll, és a megelőző intézkedések nem vezettek eredményre.
Amikor viszont a gyermek közvetlen életveszélynek van kitéve, ideiglenes hatályú elhelyezés történik, ilyenkor az intézkedés azonnali.
Kérlek, hozz példát a súlyos veszélyeztettségre!
Kodba Dzsenifer: Súlyos veszélyeztetettség lehet olyan helyzet is, mikor a gyermek lakhatása megszűnik, hiszen az utcára gyermek nem kerülhet. Ide tartozik az is, ha ha törvényes képviselő nélkül marad. ha olyan környezetben lakik, ahol balesetveszélynek van kitéve, vagy az ingatlan nem alkalmas életvitelszerű ott tartózkodásra. Ezen körülmények fennálltakor a gyermek érdekét a mielőbbi ideiglenes elhelyezés szolgálja. Azért ezeket az eseteket hozom fel példának, mert itt egyértelmű az azonnali intézkedés. Míg az olyan veszélyeztetettségi csoportoknál, mint a testi-lelki bántalmazásnál, az elhanyagolásnál egy folyamat vége.
Ezek isérdekelhetnek
Vezess minket végig a családból való kiemelés folyamatán!
Kodba Dzsenifer: Egy család általában úgy kerül a gyermekvédelem látókörébe, hogy a jelzőrendszeri tagok jelzést tesznek a Gyámhivatalnak és a Gyermekjóléti Szolgálatnak, vagy egy családtag keresi fel a Családsegítő Szolgálatot és kér segítséget.
Amikor a Gyámhivatal jelzést kap egy gyermek veszélyeztetettségéről, felkéri a helyi Gyermekjóléti Központot, hogy keresse fel a családot, és készítsen egy környezettanulmányt, majd tegyen javaslatot védelembe vételre. A Központ egyik munkatársa, az esetmenedzser feladata, hogy felmérje a család helyzetét és a veszélyezettség fokát. Az elkészült környezettanulmányt és a javaslatot továbbítja a Gyámhivatal felé, aki kitűz egy tárgyalási időpontot, amire a család is kap meghívót. A tárgyaláson a család tagjaival közösen feltárják a problémákat, és megbeszélik a védelembe vétel folyamatát. Amint a Gyámhivatal meghozza a döntést és a határozat véglegessé válik, a Gyermekjóléti Központ esetmenedzsere elkészíti a gondozási-nevelési tervet, ami magába foglalja a Gyámhivatal által elő írt feladatokat és az esetmenedzser által szükségesnek tartott magatartási szabályokat, amik megszüntethetik a gyermek veszélyeztetettségét. Ezeknek a feladatoknak a megvalósulásában segíti, támogatja a családot, és ellenőrzi is, hogy megvalósulnak–e a védelembe vétel következő felülvizsgálatáig, ami általában fél-egy évre szól.
Ha a család csak részlegesen együttműködő, a feladatok pedig csak részben valósultak meg, lehetőség van a védelembe vétel meghosszabbítására, tehát a gyermek még ekkor sem kerül kiemelésre a családjából.
Mindaddig, amíg a szakemberek úgy ítélik meg, hogy a gyermek érdekét a saját családjában való nevelkedés szolgálja, igyekeznek a szociális munka eszközeivel támogatni a családot, és eljuttatni a megfelelő szakemberekhez, juttatásokhoz.
Abban az esetben, ha a védelembe vétel keretén belül nem sikerül a problémákat megoldani, a gyermek veszélyeztetettsége nem szűnik meg, esetleg fokozódik, akkor lehet a következő lépés a gyermek nevelésbe vétele.
Mik a szociális munka eszközei egy család megsegítésében?
Kodba Dzsenifer:
A családsegítésben nem csak kizárólag az egyénre fókuszálunk, hiszen a család egy rendszert alkot, ezért akkor lehetünk eredményesek, ha akként is állunk hozzá. A szociális munkás és a család tagjai együttesen fogalmazzák meg a problémát, és tervezik meg a megoldáshoz vezető utat.
A családi esetkezelés egyszerre érdekegyeztető, konfliktuskezelő és koordináló, szervező. A segítő beszélgetésnél fontos, hogy a kliens elbeszélése alapján, a kliens helyzetébe empatikusan belehelyezkedve kerüljünk közelebb a megértéséhez úgy, hogy a kliens szemével láthassuk az ő nehézségeit. Úgy hallgatjuk meg őt, hogy nem bíráljuk, nem minősítjük, hanem pozitív elfogadással viszonyulunk hozzá.
Fotó: Shutterstock
Mi a különbség a védelembe vétel és a nevelésbe vétel között?
Kodba Dzsenifer: A védelembe vétel esetén a gyermek a családban marad, a Gyámhivatal azonban előír bizonyos magatartási szabályokat, amik arra irányulnak, hogy a veszélyeztetettség megszűnjön. Ilyenkor a szülő felügyeleti joga nem szűnik meg, de már egy hatóság írja elő a feladatokat. Nevelésbe vételnél a szülő felügyeleti joga szünetel, olyankor a gyermek törvényes képviselője a gyermekvédelmi gyám lesz.
Milyen szakemberek vesznek részt a folyamatban?
Kodba Dzsenifer:
A családból való kiemelés bekövetkeztéig egy család nagyon sok szakemberrel kerül kapcsolatba, a családon belüli problémáik is összetettek, és minden szakember, aki kapcsolatban áll a gyermekkel és észleli a problémákat, részt vesz valamilyen formában a segítői folyamatban.
Az óvodákban és iskolákban ott vannak az óvodapedagógusok, a tanárok, az óvodai és iskolai szociális segítők, a gyermekvédelmi referens, a fejlesztőpedagógusok. Ott a védőnő, a családsegítő szolgálat pszichológusa. A konkrét kiemelésnél a gyámhatóság szállítja a gondozási helyére a gyermeket, ha szükséges, rendőri kísérettel.
Milyen esetekben lehet szükség rendőri kíséretre?
Kodba Dzsenifer: Ha a szülők ellenállnak a gyermek átadásánál, rendőri beavatkozással szállítják el a gyermeket. Ez borzasztóan megterhelő a szülőnek, a gyermeknek és a rendőrnek is, de sajnos vannak ilyen helyzetek.
Milyen okai lehetnek a családból való kiemelésnek?
Kodba Dzsenifer: A családból való kiemelés leggyakoribb oka a fizikai és lelki bántalmazás, elhanyagolás súlyos foka, de ezek a problémák a legtöbb esetben nem önmagukban vannak jelen. Amikor a gyermek veszélyeztetettsége súlyos, a család, mint rendszer már nem képes a problémagócokat orvosolni.
Sok esetben a szülők is a gyermekvédelmi rendszerben nevelkedtek, nem rendelkeznek támogató háttérrel, a szakemberekkel szemben bizalmatlanok, amiben az is szerepet játszik, hogy azt élték meg gyerekkorukban, hogy a rendszer nem képes rajtuk hatékonyan segíteni.
Hogyan kerülhető el a kiemelés?
Kodba Dzsenifer: A megelőző intézkedések, mint a védelembe vétel a gyermek veszélyeztetettségének csökkentését célozzák meg. Ha a szociális munkásnak sikerül a család bizalmát elnyerni, és a meglévő erőforrásaikat mozgósítani, akkor a gyermek továbbra is a családjában nevelkedhet. Az édesanyák általában képesek lennének gyermeküket ellátni, nevelni, de konfliktusos, bántalmazó párkapcsolataikból nehezen lépnek ki.
A szociális munka fontos módszere az empowerment, vagyis a képessé tétel. Amikor a család nem azt éli meg, hogy valaki kintről belenyúl az életébe és megmondja, hogyan kell jó szülőnek lenni, mit csinál rosszul, hanem közösen fogalmazzák meg a problémákat, és a szociális munkás csak támogat, hozzátesz valami újat. Lehetőséget ad, támaszt nyújt.
Ha a kiemelés megtörtént, hogyan kerülhet vissza a gyerek a családhoz?
Kodba Dzsenifer: A gyámhivatal a gyermek nevelésbe vételét évente, a három éven aluli gyermekeknél pedig félévente felülvizsgálja. Az átmeneti nevelésbe vétel addig biztosítja az egyéni elhelyezési terv szerint a gyermek otthont nyújtó ellátását, amíg a gyermek vérszerinti családja képessé válik a gyermek visszafogadására. A tartós nevelésbe vétel a gyermek otthont nyújtó ellátását egyéni elhelyezési terv szerint biztosítja, és felkészíti a gyermeket az örökbefogadásra, illetve az önálló életre.
Mindig végleges a kiemelés?
Kodba Dzsenifer: A hazagondozások sajnos nem olyan gyakoriak itt Magyarországon.
Kevés esély van arra, hogy a családok tartósan kikerüljenek a kríziseikből. Ha sikerül is egy ideig javulást elérni, születik egy újabb gyermek, létrejön egy másik párkapcsolat, és a krízis újra előjön. Nehéz felülkerekedni a berögzült sémáinkon, és ha nincs mögöttünk egy jól működő rendszer, elveszünk.
Mik a leggyakoribb krízisek, amelyek miatt egy gyermek kiemelésre kerül?
Kodba Dzsenifer: Ezek a krízisek általában nem önmagukban vannak jelen, és nem egyik pillanatról a másikra alakulnak ki. Azoknál a családoknál gyakoribbak a nagyobb és hosszabb krízisek, akik maguk is gyermekotthonban, gyermekotthonokban nőttek fel, és fiatalon lettek szülők. Sok lelki erőforrásban szenvednek hiányt, jövőképük gyakran nem igazán van, így aztán a krízis a sok hiányból fakad.
Túlélni nem ugyanaz, mint tervezni az életet. Ha túlélek, akkor a dolgok csak úgy megtörténnek velem, és majd lesz valami. Szerintem nem is a kríziseken van a hangsúly, mert az ezerféle lehet, hanem hogy meg tudok-e küzdeni vele, vagy nem? Vannak-e rokonaim, akik segítenek, vagy egyedül vagyok? Képesnek érzem magam megoldani a problémáim, vagy csak sodródom?
Fotó: Shutterstock
Hova kerül a kiemelt gyermek?
Kodba Dzsenifer: Az az elvárás, hogy a családjából kiemelt gyerek azokhoz a nevelőszülőkhöz kerüljön, akik a fejlődési szükségleteinek és személyiségállapotának a leginkább megfelelnek. A valóságban azonban ez sokszor nem tud megvalósulni.
Általában egy gyerek oda kerül, ahol éppen van hely. 0-3 éves korig egy gyermek különleges szükségletű, tehát mindenképpen nevelőszülőhöz kellene, hogy kerüljön, de nincsenek elegen. Sokszor még a család lakóhelyétől legközelebbi csecsemőotthon is tele van. A gyermekotthonok is zsúfoltak, és kevés a szakember. A gyerekek sokszor vannak szökésben, próbálnak visszamenni a szüleikhez, hiszen nekik a gondatlan anya is anya, a gondatlan apa is apa.
Ha a családban a kiemelésnél találnak olyan rokont, hozzátartozót, aki vállalja a gyermek nevelését, és a körülményei alkalmasak, akkor családba fogadással kerülhet családtaghoz, ami a szerencsésebb eset.
Milyen körülményeknek kell megfelelni egy rokonnak, hozzátartozónak, hogy nála nevelkedhessen a gyerek?
Kodba Dzsenifer: Ugyanúgy végeznek a háztartásában egy környezettanulmányt, hogy maga a lakókörnyezet alkalmas-e. Megnézik, jövedelmi helyzete elbírja-e a gyermek nevelését, van-e munkahelye, milyen a viszonya a gyermekkel? Ha úgy ítélik meg, hogy az életmódjában és a lakhatásában nincs veszélyeztető körülmény, akkor nincs akadálya.
Vagyis ennek egy nem túlterhelt rendszerben így kellene működnie, de azt tapasztaljuk, hogy a gyámhivatalok, ha találnak egy rokont, és ő vállalja, egyszerűen odaadják a gyermeket, és maga a felkérés már akkor érkezik hozzánk, mikor a gyermek már három hónapja ott lakik a rokonnál. Annyira nem tudják már hova rakni a gyerekeket, hogyha egy vérszerinti rokon azt mondja, van munkám, lakásom, és vállalom, akkor viheti. A szakma és a gyakorlat egyre jobban szétválik, és nem tudjuk, mikor melyik döntésünkkel teszünk rosszabbat, mivel traumatizáljuk jobban a gyermeket.
Mikor, milyen okok miatt kerül örökbefogadásra egy gyermek?
Kodba Dzsenifer: Ha a vérszerinti családja nem érdeklődik a gyermek iránt 3 hónapig, a gyermek örökbeadhatóvá válik, ha pedig a kapcsolattartás rendszertelen, akkor 8 hónap után. Ekkor bekerül az örökbefogadható gyermekek adatbázisába. Abban az esetben, ha a szülő önként lemond a gyermeke neveléséről, örökbeadáshoz a beleegyezését adta és nincs más családtag, aki nevelné, szintén örökbeadhatóvá válik.
Együtt tartják a testvéreket?
Kodba Dzsenifer:
A gyermekvédelmi törvény előírja, hogy a szakellátásba kerülő testvéreket együtt kell elhelyezni, de a férőhelyhiány miatt sokszor oda kerülnek, ahol éppen van hely, gyakran egymástól és a szüleiktől is messze.
Van, hogy a kisebbik testvér nevelőszülőhöz kerül, a nagyobbik pedig valamelyik gyermekotthonba. Ha a szülő messze lakik, az útiköltséget sem tudja mindig kifizetni, így a kapcsolattartások is ritkulnak. Ezek mind tovább traumatizálják a gyerekeket.
Hova fordulhatunk, ha szerintünk egy gyermek veszélyes környezetben él?
Kodba Dzsenifer:
Bárki tehet jelzést a Családsegítőnek, a Gyámhivatalnak akár névtelenül is, de ha akut bántalmazás szemtanúja, akkor mindenképpen hívja a rendőrséget, akik azonnal tudnak intézkedni. A rendőrség is jelez a Családsegítőnek, ha családon belüli erőszak miatt hívták őket.
Kiemelt kép: Shutterstock
