Gyakori tévhit, miszerint a császármetszés mindig könnyebb megoldást jelent, mint a hüvelyi szülés. Igaz, hogy a császármetszés a világon legtöbbet végzett hasi műtét, vagyis ilyen értelemben egy rutinbeavatkozásról van szó, viszont a nagyobb hasi műtétek közé tartozik. Mindenkinek eltérőek az igényei, elképzelései, elvárásai a saját szülési folyamatáról, de a szakemberek első és legfontosabb célja természetesen mindig az, hogy a baba és az anya is biztonságban legyen. De vajon milyen konkrét helyzetek esetén javasolt a császármetszés, más-e a felépülési szakasz, mint hüvelyi szülés esetén, és hogy tudjuk elfogadni magunkban a helyzetet, ha hüvelyi szülésre készülünk, de valamilyen oknál fogva mégis császármetszés lesz a szülés befejezése? Többek közt erről beszélgettünk Dr. Dajka Dalmával, az L33 Medical szülész-nőgyógyászával.
Melyek azok a leggyakoribb indokolt esetek a szülések során, amikor császármetszésre van szükség?
Dr. Dajka Dalma: Ezt két részre szoktuk osztani: van az abszolút javallott helyzet, amikor valamilyen biológiai oknál fogva nem tud természetesen módon végbemenni egy szülés, például azért, mert a baba úgy fekszik, vagy van egy elől fekvő méhlepény, amely teljesen ráfekszik a méhszájra, azon keresztül sem tud a baba természetes úton világra jönni. A másik csoportot a relatív javallott helyzetek alkotják, amikor meg tudna születni a baba hüvelyi úton, de az esetleg több komplikációval járhatna.
Amikor egy császármetszésről döntünk, ott nézni kell az anyai oldalt és a baba oldalát egyaránt. Ha egy babának például fejlődési rendellenessége van, abban az esetben nem lenne számára ideális hüvelyi úton megszületni, de ilyen tényező lehet az is, ha az kismamának valamilyen alapbetegsége van, például szív- vagy gerincproblémák. A hüvelyi szülés egy borzasztóan kemény munka, hatalmas megterhelés a szervezetnek mentálisan és fizikailag egyaránt, ezért aztán ilyen helyzetekben ki szoktuk kérni a társszakmák véleményét is.
Mi a leggyakoribb oka annak, ha egy nő az előre betervezett, az ún. programozott császármetszés mellett teszi le a voksát?
Dr. D. D.: Ennek rengeteg oka lehet, a döntés mögött sokszor a félelem húzódik meg, hiszen első terhesség esetén az egész nagyon új, az interneten pedig rengeteg dolgot olvasnak a kismamák, ami akár egy ilyen döntés meghozatalát is jelentheti. Ha egy kismama azzal kapcsolatban hall történeteket, hogy egy hüvelyi szülésnek indult szülés végül császármetszéssel végződött, akár már ez is elindíthat benne egyfajta szorongást. Ilyenkor mindig meg kell pszichológiai oldalról is vizsgálni az adott helyzetet. Ilyen esetekkel én egyébként ritkán találkozom, mert általában megvan az egyértélmű indikáció, ami miatt császármetszésre van szükség.
Többek közt azért is van szükség a minél alaposabb várandósgondozásra, mert az lehetőséget nyújt arra is, hogy a kismamák ilyen irányú szorongásait feloldják, tisztában legyenek az egyes folyamatokkal. Sokan félnek a fájdalomtól, az erre való felkészülésben segítség lehet egy megfelelő szülésfelkészítő.
Mesélnél a természetes szülésnek tervezett, a folyamat közben azonban műtétté alakult esetekről?
Dr. D. D.: Fontos tisztázni, hogy a császármetszés alapvetően egy életmentő beavatkozásnak számít. Vannak azok a helyzetek, amikor természetes módon megindul a szülés vagy azzal, hogy megkezdődnek a fájások, vagy azzal, hogy elfolyik a magzatvíz, szépen halad minden úgy, ahogy haladnia kell, majd egy idő után például a baba szívhangjával problémák adódnak, beilleszkedési rendellenesség- vagy épp téraránytalanság gyanúja merül fel a vajúdás közben, esetleg teljesen váratlanul leválik a méhlepény. Ezekhez a történésekhez nagyon gyorsan kell mindenkinek alkalmazkodnia. Sokszor mi, szülészorvosok is csak a műtét közben szembesülünk egészen pontosan azzal, hogy mi miatt akadt el a szülés folyamata.
Mi, szakemberek, szülész-nőgyógyászok sem tudhatjuk előre, hogy vajon császármetszéssel fog-e végződni majd egy hüvelyinek induló szülés, ezért is fontos, hogy a várandósgondozás során a lehető legtöbb információval ellássuk a kismamákat, és fel legyenek készülve minden lehetőségre.
Mennyire vannak azzal tisztában a nők, hogy a császármetszést követően számos komplikáció és szövődmény is felléphet?
Dr. D. D.: Természetesen mindenki azt szeretné, hogy az ő szülése során minden zökkenőmentes legyen, de egy hüvelyi szülés során és közvetlen utána is felléphetnek komplikációk, utána pedig szövődmények. Szerencsére egyre több hiteles információ érhető el a császármetszésről is, arról, hogy ez a beavatkozás sem mentes a fájdalomtól. Csak éppen máshol és másképp fáj, és a felépülés is másképp zajlik, általában kicsit hosszadalmasabb is, mint a hüvelyi szülés esetén.
Sok nő vágyik arra, hogy minél egyszerűbb és minél jobban bebiztosított szülése legyen. Ezt az igényt egyébként éppen maguk a kismamák hozták be a képbe, mert sokan kiszámítható, kontrollálható, biztonságos szülésre vágynak.
A jó hír az, hogy egy szakszerűen végzett császármetszésnek ma már alig van szövődménye. Természetesen vannak olyan tényezők, amelyek a császármetszés során fellépő szövődmények arányát növelik, például, ha a kismama túlsúlyos.
Egyre többször hallani a szép császármetszésekről is. Mitől lesz gyengéd? Hogy kell ezt elképzelni?
Dr. D. D.:
Ha egy előre beütemezett császármetszésről van szó, akkor van idő a spinális érzéstelenítésre, a kismama ébren van, vezethető pszichésen, mi is beszélgetünk vele, láthatja a kisbabáját, a mellkasára tudjuk őt helyezni. Ezek a tényezők abszolút gyengédebbé tudják tenni császármetszés folyamatát. Azoknál a sürgős eseteknél, amikor el is kell altatni a kismamát, ezekre sajnos nincs feltétlenül meg a lehetőség, mert ott tényleg szó szerint az életmentésen van a hangsúly, de akkor sem feltétlen kell, hogy elmaradjon a bőr-bőr kontaktus, amíg mi a kismamával a műtőben vagyunk és a baba állapota engedni, az apuka mellkasára kerülhet.
Mi a helyzet akkor, ha a baba oldaláról közelítjük meg a császármetszést?
Dr. D. D.: A szülés, a születés egy aktív munka az anya és a baba részéről egyaránt. Alapvetően minden babának az a legideálisabb, ha hüvelyi úton tud megszületni. Amíg átjut a szülőcsatornán, találkozik az édesanyja hüvelyflórájával, abból meg tud szerezni olyan baktériumokat, amelyek szükségesek lehetnek majd számára az élete során. Az előre betervezett császármetszés leginkább a babák külvilághoz való alkalmazkodását szokta befolyásolni.
A császáros babák esetén sokszor inkább az a probléma, hogy hirtelen születnek, sokszor korábban is a kelleténél. Főleg a korábban született kisbabáknál kihívás lehet az adaptáció, a légzés és a keringés önálló megkezdése, többször van szükségük légzéstámogatásra.
A császármetszéssel világra jött babák esetén elő szokott fordulni az, hogy el kell néhány napnak telnie, mire beindul az anyánál a tej termelődése, de általában ezek a problémák, amelyek például szoptatással járhatnak, miután a kórházból hazamehet az újdonsült család, az otthoni nyugodtabb környezetben rendeződni szoktak. Természetesen nagyon sok türelemre van szükség, de ha az anya elveszettnek érzi magát, akkor azért vagyunk mi, szakemberek, hogy eligazítsuk őt ezen az úton. Nem gondolom azonban azt, hogy bárkit kevésbé fog szeretni az édesanyja azért, mert ő éppen császármetszéssel jött a világra, vagy emiatt majd kevésbé kötődnek egymáshoz.
Vannak olyan helyzetek, amikor a szülésélmény valami miatt traumatikus lesz.
Dr. D. D.: Mi, kórházi dolgozók mindent megteszünk azért, hogy mindenki a lehető legjobb állapotban legyen és szülessen meg. Egy kitolási szakasz hatalmas kooperációt igényel a kismamák részéről, és nagyon nagy segítséget jelent az anyának egy jó szülésznő és egy jó szülészorvos, hiszen senki sem úgy születik, hogy tudná, hogy kell ezt csinálni.
Azonban, ha valakit valóban trauma ért a szülőszobán vagy a műtőben, akár a gyerekágyas időszak során, ott nem elég a család támogató ereje. Ott igénybe kell venni szaksegítséget is.
Azonban én azt látom, hogy nagyon sokat számít a pszichés felkészültség a kismama részéről, valamint a rugalmasság is.
Hogy tud a család segíteni egy friss kismamának, aki császármetszés után lábadozik?
Dr. D. D.: Fontos lenne, hogy a császármetszést is szülésként ismerje el a környezet. A pszichés oldalról való támogatásnak ez egy eléggé fontos része. Ami a fizikai támogatást illeti, van, akinél a felépülés gyorsabban megtörténik, van, akinél kicsit több időt vesz igénybe, hiszen egy komoly hasi műtétről van szó, tehát előfordulhat, hogy hosszabb lesz a folyamat, mint egy hüvelyi szülés után.
Fontos, hogy minél előbb mobilizálódjon, üljön fel, álljon fel, sétáljon. A sebtoalettre oda kell figyelni, azonban ma már remek vízhatlan kötszerek léteznek, tehát nyugodtan tusolhatnak, ami nagyban elősegítheti a komfortérzetet. A fájdalmat azonban nem kell tűrni, erre vannak a fájdalomcsillapítók, az sem az anyának, sem a babának nem tesz jót, ha az anya elviselhetetlen fájdalmakkal küzd. Nem fogja befolyásolni a szoptatást, ha ilyen helyzetekben beveszünk egy-egy fájdalomcsillapítót.
Kiemelt kép: Shutterstock