Hogyan tudjuk felkészíteni a most óvodát, iskolát kezdő gyerekeket történetekkel a változásra, új közegre? Miként tudjuk támogatni a beilleszkedésüket mesékkel? Bajzáth Mária pedagógus, mesemondó, a Népmesekincstár Mesepedagógia Műhely vezetője válaszolt kérdéseinkre.
Milyen népmesék valóak az óvodába/ iskolába készülő gyerekeknek? Milyen szempontok alapján válogassanak a szülők és pedagógusok?
Bajzáth Mária:
A Z genererációs és a 2010 után született gyerekek (Alfa generáció) esetében a mesével kapcsolatban is igaz, hogy „az atipikus a tipikus”. Van, aki hatévesen képes és végig is akar hallgatni egy összetett, hosszú, sokszereplős tündérmesét. 40 percig ül történethallgatási transzban, tátott szájjal, csillogó szemmel, mozdulatlanul. Ugyanebben a csoportban a másik hatéves 5 percig sem képes figyelni, és folyamatos mozgásigénye van, nem tudja egy helyben ülve követni-figyelni és érteni a hallott szöveget. Ráadásul a népmese a hagyományban nem a gyerekek műfaja volt, a meséket felnőttek mesélték felnőtteknek.
Fotó: Pexels
A népmese kiválasztásánál ezért szempont kell legyen: a mese témája, típusa, hossza, a cselekmény bonyolultsága, a szereplők-helyszínek száma, a gyerek igényei és még hosszan folytathatnám.
Azt javaslom a szülőknek és pedagógusoknak, hogy ne konkrét meséket, hanem olyan népmesegyűjteményeket keressenek, amelyek ezeket a szempontokat figyelembe veszik, vagy legalább korosztályos ajánlást adnak. Ha ez megvan, gondolják végig a gyerekük/csoportjuk/osztályuk milyen korosztályi sajátosságokkal bír. Ha nem tud hosszan figyelni egy gyerek, ha gondot jelent a mesehallgatás, érdemesebb a valódi életkoránál fiatalabbaknak szóló mesegyűjteményekből válogatni.
Ezek isérdekelhetnek
Hogyan segíthetik az óvodába, iskolába készülő gyerekeket a népmesék?
Bajzáth Mária:
A mesék és a mesélés alkalmai az ismerkedést, a kapcsolatteremtést, a közösség- és bizalomépítést támogatják.
A mesehallgatás segíti az akaratlagos és az önkéntelen figyelem váltakozását, a szókincs, az olvasás és a szövegértés fejlődését. Ha kudarc éri, kárpótlást kaphat, hisz a mesét hallgatva maga is a világ rendjét helyreállító, akadályokat és ellenfeleket legyőző, bátor hőssé válhat. Mesehallgatás közben a gyerek érzelmeket és képzelőerőt megmozgató, más úton meg nem szerezhető információk birtokába jut életről, halálról, jóról, rosszról, segítőkről és ellenfelekről. Vannak remek iskolák, ahová év elején bevihetik a kisdiákok a segítő, ún. kapaszkodó tárgyaikat – plüsst, rongyit, babát, macit, kispárnát- a gyerekek. Ezek a tárgyak biztonságot nyújtanak számukra. A mese is biztonságot és önbizalmat adó, láthatatlan, mindig hozzáférhető kapaszkodó.
Milyen előnyökkel indul óvodába, iskolába az a gyerek, akinek a szülei rendszeresen olvasnak mesét?
Bajzáth Mária:
Napi egy mese (kb. napi 15-20 perc mesélés) fejleszti a szókincset, a szövegértést, a tanórákon is nélkülözhetetlen fókuszált figyelmet/koncentrációt. Olvasáskutatások szerint 1-1,5 évvel jár a kortársai előtt ezeken a területeken a mesehallgató gyerek.
A mesehallgatás emellett megalapozza az olvasási képességeket. segíti az életbátorság, az önbizalom és az ősbizalom erősödését, és több intelligenciaterület is fejleszthető egy-egy meséléssel.
Fotó: Pexels
Melyek ezek a területek?
Bajzáth Mária:
Az összetett/többszörös intelligenciaelméletek 7-10 intelligenciaterületet különböztetnek meg és a mesélés mindet fejlesztheti. Ráadásul öröm és élményalapon, észrevétlenül.
Minden meghallgatott népmese fejleszti a nyelvi (verbális), a logikai-matematikai, a társas (interperszonális), a személyes (intraperszonális), az egzisztenciális és az érzelmi intelligenciát.
De attól függően, hogy mi a mese témája, típusa fejlesztheti még a természeti, a vizuális(téri), testi-kinesztéziás intelligenciát is.
Mikor kezdjék el felkészíteni a szülők és pedagógusok az óvoda/iskolakezdéssel járó változásokra a gyerekeket?
Bajzáth Mária:
A „felkészítés” nem kampányszerű, hanem észrevétlenül, folyamatosan történik egy egészséges szülő-gyerek kapcsolatban és egy jól működő óvodában.
„Felkészítés”, ha a gyerek tud ugrálni, fogócskázni és bújócskázni (nagymozgások-szabálykövetés), tud cipőt kötni, be tudja gombolni a ruháját (finommotorika). Ha tudja a hét napjait és felismeri a napszakokat, hozzá tudja kapcsolni az étkezéseket (időfogalom), tudja a nevét, lakcímét, születési dátumát, pár mondókát, verset (memória).
„Felkészítés”, ha a gyerek fókuszált figyelemmel végig tud hallgatni egy összetett, nagy tündérmesét, 20-25 percig nyugodtan ülve. Hosszan folytathatnám a sort azokkal a hétköznapi tevékenységekkel és tudástartalmakkal, amelyekre az iskola előkészítő munkafüzetek és fejlesztőfoglalkozások helyett/mellett időt kellene fordítani a nevelésben.
Az iskolában nem csak új barátok, élmények várják a gyerekeket, hanem előbb vagy utóbb kudarcokkal is szembesülnek majd. Hogyan segíthetnek a mesék a kudarcok feldolgozásában?
Bajzáth Mária:
A népmesék hősei a próbálkozás bátorságáról híresek. Háromszor is nekifutnak, ha elsőre nem sikerül, sőt, kivételes célokért hétszer is elindulnak (Világvándora herceg). A mese hőse soha nem kérdezi meg sem önmagától, sem mástól: „Mi lesz, ha nem tudom elhozni az aranyszóló pintyőkét?” Nem szorong amiatt, hogy: „Úgysem tudom megmászni az üveghegyet/megmenteni a királylányt/ megmászni az égigérő fát!”
A mese hőse a célra figyel, és itt van a lényeg: pontosan tudja és elfogadja! hogy a célhoz vezető úton vannak akadályok és lesznek kudarcok is.
Fotó: Pexels
Lehet előle futni, lehet tőle félni, és lehet a kudarcot nagy ívben kerülni. De érdemesebb megállni, szembenézni és megismerkedni vele, elfogadni, hogy része az útnak, a mesében éppúgy, mint a valóságban.
Milyennek látja a mesélés, népi játékok, népdal jövőjét hazánkban?
Bajzáth Mária:
Reneszánszát éli a népi kultúra, de kétarcú a jelene. Így csak reménykedem abban, hogy ahogy a mesében, a valóságban is a jó, a tiszta, az értékes győzedelmeskedik.
A művészetek, a pedagógia, a pszichológia, a különböző terápiák, a közösségépítés is (újra)felfedezte a népköltészeti alkotásokban rejlő lehetőségeket. Vannak érték- és mértéktartó, jó ízléssel közvetített részei és képviselői, és ezen a területen is megjelenik az értéktelen, a talmi. Folkgiccsnek hívom magamban a jelenséget, romboló hatása mérhetetlen. Akár örökre eltávolítja a jóízlésű gyerekeket és felnőtteket mindentől, ami a népi kultúrához tartozik.
Miként hat a mai, erős vizuális kultúra a mesehallgatásra?
Bajzáth Mária:
A külső képek áradata nehezíti/akadályozza a belső képalkotást, az alkotó képzelet szárnyalását. Ha azt a mesecímet mondom: „Szépség és a szörnyeteg”, a gyerekek többségének a Disney mesealakjai jelennek meg a belső mozi képernyőjén. Ez nem képalkotás, hanem felidézése a látott képnek. Hiányzik belőle az a saját, egyedi, teremtő erő, ami nélkülözhetetlen a tanulásban, az olvasásban, a tervezésben és bármilyen kreatív, alkotó folyamatban.
Hogyan tud versenybe szállni a mesemondás a digitális történetmeséléssel?
Bajzáth Mária:
Tudatos és kitartó pedagógusi és szülői munkával. A mesehallgatóvá szeretés-nevelés folyamatában hallott mesével tápláljuk és elégítjük ki a gyerek történetéhségét, tablet és telefon helyett könyveket adunk csecsemőkortól a kezébe, mondókákat mondunk neki.
Nem a tv elé ültetjük, hanem összebújunk és az együttlét, a figyelem, a minőségi idő örömét adjuk neki. Semmivel sem pótolható pillanatok ezek.
Fotó: Pexels
Igaz, hogy egyre kevesebben olvasnak mesét a gyerekeiknek rendszeresen?
Bajzáth Mária:
Olvasáskutatók szerint a 3-10 éves gyerekek egyharmadának sosem, másik harmadának hetente egyszer olvasnak a szülei. Saját kutatási adat, hogy ma Magyarországon 1578 megkérdezett óvodás 83%-a animációs filmet nevez meg kedvenc meseként.
Le lehet kötni ma a tinédzsereket vagy akár a felnőtteket mesékkel?
Bajzáth Mária:
A mese mindenkié. Egy jókor, jól elmesélt és jól kiválasztott történet mindenkihez utat talál.
De egy kamasz csoportnak vagy a kiscsoportos óvodásnak mesélni egyformán komoly szakmai kihívást jelent. A kisgyerekek többnyire még nem, a nagygyerekek már nem mesehallgatók. Ugyanez igaz a felnőttek egy nagy részére is.
A mesehallgatás olyan mértékű odafordulást és nyitottságot kíván a mesélő és a történet felé, ami nem része a felnőttek hétköznapi kapcsolódási mintájának. A szokatlan szituáció zavarba ejtő, a mese teremtette csend és az intimitás gyakran ijesztő.
Minden generációt mesehallgatóvá lehet szeretni-nevelni újra és újra, de visszaszelídíteni és lassítani az embereket, felébreszteni erre az össztársadalmi igényt óriási feladat
Ajánlana konkrét történeteket, amelyek bátoríthatják a most még esetleg bátortalan óvodába, iskolába készülő gyerekeket?
Bajzáth Mária:
A Népmesekincstár 4-8 éveseknek szóló kötetei: Így megyek az iskolába, Járom az új váramat, Gingalló, Erdők-mezők népmeséi, Jeles napok mesekalendáriuma csupa olyan mesét és ismeretterjesztő szöveget tartalmaznak, ami segíti az iskolába indulókat. Jó szívvel ajánlom még Zalka Csenge Virág népmesegyűjteményeit és Boldizsár Ildikó: Esti mesék a boldogságról című válogatását.
Kiemelten fontosnak tartom a népmesék mellett, hogy a szülők meséljenek családi történeteket arról, ők hogyan indultak az iskolába, hogyan várták, miért nem várták, mitől féltek, minek örültek.
Főkép fotó: Máté Péter
